Jól szabályozható új kapacitások kellenek

Egy éve azt ígérte, hogy Magyarországnak 2021 végétől minden környező országgal lehet közvetlen nagyfeszültségű vezetéki összeköttetése. Lesz?

Április 5-én elindult a kereskedelmi forgalom a három új, észak–déli áramlási irányú, 400 kilovoltos magyar–szlovák összekötő távvezetéken, így már csak a déli, szlovéniai kapcsolat hiányzik. E beruházásnak a magyarországi szakasza már évekkel korábban elkészült és rendelkezésre áll. A hiányzó 80 kilométer hosszú, 400 kilovoltos Cirkovce–Pince határkeresztező összeköttetés építésének befejezését és a határon keresztüli átviteli kapacitások felosztásának megkezdését a szlovén fél 2022 első negyedévére vállalta.

Néha a határkeresztező kapacitások szűkössége miatt nő a hazai nagykereskedelmi ár. Mit tesz ez ellen a Mavir?

Ez nem csak a Maviron és a fizikai kapacitáson múlik, bár nagyon sokat segít a piacnak a kiemelt uniós projektként épült három szlovákiai vezeték. A nagykereskedelmi árak szempontjából a határkeresztező kapacitások mértéke, valamint a kereslet mellett meghatározó a piac kínálatoldali likviditási képessége is, amely azonban függ attól, hogy milyen hazai termelőegységek és külföldi importforrások állnak rendelkezésre, és mikor milyen áron termelnek. A Mavir a teljes árampiaci értékláncon felül a gázpiacon, a megújuló energiák piacán és a magyarországi innovációs piacon is erőteljes jelenléttel rendelkező MVM-csoport tagjaként, de független rendszerirányítóként is felelős azért, hogy olyan piaci feltételeket teremtsen és működtessen, amelyek ösztönözhetik a kereskedelmet. Ez kiemelten fontos az időjárásfüggő megújulótermelés felfutásával.

A likvid és hatékony villamosenergia-piac és a kereskedelem egyik jó mutatója a villamosenergia-rendszer szabályozási igénye. Annak érdekében, hogy ez az igény minél kisebb és olcsóbb legyen, elő kell segíteni, hogy a villamosenergia-piacon a lehető legrövidebbek legyenek a kereskedési időablakok, és a lehető legkisebb időegységekre legyenek felbonthatók a kereskedelmi ügyletek termékei, elősegítve a rugalmas keresletet és kínálatot. Ennek érdekében megkezdtük a határon keresztüli tizenöt perces kereskedés fejlesztését, amely a magyar–osztrák és a magyar–román határon már működik, de előkészítés alatt áll a szlovák és a szlovén határkeresztezésnél is. Ez a lehetőség jócskán megnövelheti a hazai kereskedők lehetőségeit. Minél szélesebb körű a piac-összekapcsolás, minél integráltabbak a rendszereink, annál nagyobb a likviditás, a mozgástér, ami kedvezően hathat az árakra, és visszahat a belföldi termelői mixre is.

Feszegetik-e a Mavir szabályozási képességeit a rendre bejelentett rendszerterhelési csúcsok?

Rossz gazdái lennénk a rendszernek, ha nem tudnánk kezelni ezeket a helyzeteket. A szabályozási igényeket alapvetően a forrás és a felhasználás közötti nem várt kiegyenlítetlenségek okozzák. Nem mindegy azonban, hogy az adott csúcsok mögött milyen termelési összetétel áll. A szabályozási képesség határait nem a mind gyakoribb rendszerterhelési csúcsok feszegetik, hanem az egyoldalú infrastruktúra-fejlesztés. Az előre látható, rendszerszintű probléma az, hogy nagy mennyiségű – a termelését megfelelő pontossággal menetrendbe állítani képtelen, szabályozhatóságra nem vagy csak korlátozottan képes, időjárásfüggő – megújulókapacitás jelenik meg a hálózaton, miközben a volatilitás kezelésére alkalmas szabályozási képesség nem nő, sőt, a jól szabályozható, hagyományos erőműves infrastruktúra öregszik. Új kapacitás – a létesítés jellegéből adódóan – pedig csak lassan tud létesülni.

A megújulók azonban előretörnek a hazai áramtermelésben. Hogyan kezeli ezt a társaság nemrég elfogadott, 2030-ig szóló hálózatfejlesztési terve?

A hálózatfejlesztési terv (HFT) megújítása a Mavir egyik legbonyolultabb feladata, a terv hosszú kitekintésre ad lehetőséget. A villamosenergia-piac és a villamosenergia-rendszer működésének megváltozott körülményei és feltételei miatt módosítottuk a tervkészítés módszertanát. A közelmúltban elfogadott 2020-as HFT-t még hibrid – a korábbi és az új módszertan egyes elemeit vegyítő – megoldással állítottuk össze, a 2021-es HFT viszont már kizárólag az új módszertan szerint készül. Az elfogadott HFT is teljes iparági konszenzussal, tehát a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal és az elosztói engedélyesek szoros együttműködésével íródott. Így mindannyian ugyanazt a kottát nézzük, könnyebben harmonizálhatjuk a fejlesztéseinket. A terv fontos aspektusa a dinamizmus is, hiszen körülöttünk minden gyorsan változik, miközben nekünk hosszú távú kitekintésünk van, a teendőinket általában öt-tíz évre rögzítjük. Szinte percre pontosan tudjuk, hogy mikor milyen fejlesztési feladataink vannak. Egy projekt végigvitele legalább két és fél, három év, ezeket kell jól ütemeznünk, a HFT ezekhez ad jó áttekintést.

Az energiamix változásával az áramtermelés decentralizálódik, megjelennek az energiaközösségek. Ehhez hogyan alkalmazkodik a Mavir?

Az időjárásfüggő fotovoltaikus termelők növekvő arányban vannak jelen a rendszerben, a teljes napenergia-kapacitás már meghaladja a 2000 megawattot, ezért a következő időszak fontos feladata a termelés előrejelzésének és a menetrendtartási képességeknek a javítása, valamint a megújulók bevonása a rendszerszintű szolgáltatásokba, különösen a kiegyenlítő szabályozásba. Meg kell teremteni a piacok hatékony működtetéséhez mára elengedhetetlen piacintegrációs eszközöket is. Ebben fontos szerep jut majd az aggregátoroknak – ezekhez hasonlók a ma működő szabályozási központok –, mert rajtuk keresztül vonhatók be a megújulók az eddiginél jóval nagyobb mértékben a szabályozásba. Ha mindez megvalósul, csökkenhet a Mavir jövőbeli igénye a szabályozási energiára, és kialakulhat egy likvid kiegyenlítő szabályozási piac a szabályozási források bővülésén keresztül.

Korábbi közlése szerint a Mavir szívesen látna nagyobb tartalékkapacitásokat. Várható javulás e téren?

Nélkülözhetetlen, hogy rendelkezésünkre álljon a megfelelő mennyiségű és minőségű szabályozási képesség. Az elmúlt negyedévben egy súlyos nemzetközi és egy hazai incidens is történt, amelyek felhívták a figyelmet arra, mennyire fontos a robusztus hálózat, valamint a megfelelő mennyiségű és minőségű tartalékok rendelkezésre állása az ellátásbiztonság szempontjából. Január 8-án a horvát határ mentén kettészakadt az európai villamosenergia-rendszer, ilyenre Európában másfél évtizede nem volt példa. Az eset egyik üzenete, hogy továbbra is fókuszálni kell a belső hálózat megerősítésére és a határkeresztező kapacitásokra, megfelelő mennyiségű, az országon belüli tartalékkal a háttérben. Március 4-én pedig 870 megawattnyi tartalékkapacitást kellett mozgósítaniuk a rendszerirányítóknak, miután a várakozásokkal ellentétben befelhősödött az idő, és ennyivel visszaesett a tervezetthez képest a naperőművek termelése. Az ellátás biztonsága egyetlen percre sem volt veszélyben, de fel kell készülni arra, hogy az ilyen esetek szaporodni fognak, ahogy növekszik az időjárásfüggő megújulók részesedése a rendszer forrásoldalán. Másnap viszont akkora lett a túltermelés, hogy 470 megawattot kellett leszabályozni, vagyis huszonnégy óra alatt 1340 megawattnyi szabályozásiigény-változást éltünk át. Ez is azt jelzi, hogy egy ilyen mértékű szabályozási igényhez alkalmazkodó eszköztárra van szükség, amelyet mielőbb be kell vonni a szabályozásba.

Mi a megoldás, ha kiesik az egyik majdani, 1200 megawattos paksi blokk?

Jelenleg egy paksi, 500 megawattos blokk a legnagyobb termelőegység, amelynek a kiesésére készen kell állnunk azonos mennyiségű tartalékkal. Paks II. átadásával ez 1200 megawattra nő. Ezért, továbbá az egyelőre kevéssé integrált megújulók miatt kell bővíteni a tartalékképességeinket mennyiségben és minőségben is. Ám az új paksi blokkok hozzájárulnak a szabályozható forrásokhoz is, a blokk kiesése esetén pedig nem egyetlen szabályozási eszközre kell gondolni, hanem az eszközök azonos mennyiségű mixére. A mixnek eleme lehet hazai és külföldi szabályozási forrás is, de – mivel a határkeresztező vezetékeken keresztüli külföldi források elérhetősége nem csak rajtunk múlik – a belső megoldásokon van a hangsúly.

Egyelőre nem sok látszik a hazai és a régiós erőműépítési tervekből. Mit tartana e téren kellemes meglepetésnek?

Összeurópai szinten is bizonytalan a jövőkép, de az már látszik, hogy 2025 és 2035 között a mostanitól nagyban eltér majd a hálózati és a termelési összetétel. Például a német atomipar visszavonulása és a megújulók további előretörése, valamint a kis szén-dioxid-kibocsátással járó, fenntartható termelőkapacitások ösztönzése olyan átalakulást hoz, amely a magyarországi helyzetre is hat. Akkorra valósulnak meg a mai döntések alapján elinduló változások. Mi a Mavirnál technológia- és márkafüggetlenek vagyunk, de elengedhetetlennek tartjuk, hogy a ma meglévő termelők akkor is részt tudjanak majd venni az új, akkor érvényes működési feltételekkel a szabályozásban, valamint, hogy a megújulótermeléssel szinkronban bővülő, új termelők belépjenek a piacra, és jól szabályozhatók legyenek az őket támogató új eszközök és források mellett. Átalakul az eszköztár is, nekünk pedig e paradigmaváltás mellett kell fenntartanunk az ellátásbiztonságot. Szeretném hangsúlyozni, hogy egy minden elemében együttműködő rendszert fejlesztünk, alakítunk át működés közben. A villamosenergia-szektor fejlesztésének figyelemmel és tekintettel kell lennie a megújulókat termelő képességek fejlesztése mellett a minél gyorsabb és minél teljesebb körű piaci integrációra, az új – karakterisztikájában is erősen átalakult és további jelentős változások előtt álló – villamosenergia-termelési struktúra üzembiztos működtetéséhez szükséges szabályozási képességek megteremtésének az ütemezésére, és természetesen a szükséges hálózati átalakításokra is. Fontos, hogy a megújulótermelők integrációját megfelelően támogassák az egyensúlytartást biztosító új eszközök, ennek a két pillérnek nem szabad elszakadnia egymástól.