Fellélegezhet az üzemanyagpiac, ha megvalósul a magyar javaslat

Mindenképpen lehet arra számítani, hogy az uniós döntéshozók legalább erre az évre hozzájárulnak ahhoz, hogy csökkenjen vagy legyen nulla az üzemanyagok bioadalékokkal történő kötelező adagolása, és az is elképzelhető, hogy e téren bizonyos mozgásteret adnak a tagállamoknak – válaszolt a VG-nek a Magyar Ásványolaj Szövetség (MÁSZ) főtitkára.

Grád Ottót azért kérdezte erről lapunk, mert Orbán Viktor miniszterelnök a múlt heti nemzetközi sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a következő uniós megbeszélésen – másik két javaslat mellett – az adalékolás felfüggesztését fogja kérni. (A másik két kérés az áram és a földgáz nagykereskedelmi ára együttmozgásának megszüntetése, illetve az uniós szén-dioxid-kvóta kereskedelmi rendszerének pihentetése lesz.) Grád Ottó közölte, hogy Csehország lépett az adalékolás idei csökkentése érdekében, vagyis már van a kormányfő által felvetett intézkedésre uniós példa. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a bioösszetevő literenként mindössze néhány forinttal drágább az üzemanyag kőolajalapú részénél, és az adalékolás aránya is szerény.

A VG piaci információi szerint egy liter benzin vagy gázolaj árából 20-30 forint a bioanyag.

Igaz, a termelési költségek és így a nagykereskedelmi árak csökkentése szempontjából ez is számít, de megoldást nem jelent a magas árak mellett. Annál nagyobb érvágás lenne a bioetanol-gyártóknak. A hazai piacon évente eladott 1,5 milliárd liter benzinben 5 százalékos keverési arány mellett 75 millió liter bioalkohol van, ez 70 ezer tonnát jelent, hirtelen tehát ennyire lenne szükség.

A bioetanol-gyártók mosolya nem lesz őszinte

– utalt a termelők várható reagálására a MÁSZ főtitkára.

A dízel adalékolása terén más szempontból hozhat könnyítést a kötelező bioadagolás csökkentése vagy szüneteltetése. A dízel esetében ugyanis olyan olajos magvakból (napraforgóból, repcéből) származó alapanyagra van szükség, amelynek a beszerzése Ukrajnából és Oroszországból a háború miatt számottevően romlik. Könnyebbség lenne tehát, ha az amúgy is nehezen teljesíthető adagolási kötelezettség lazulna vagy megszűnne.

„Európában a túltermelés okozta feszültségeket bioüzemanyag-előállítással és   zöldpolitikai projektekkel, a termelés visszafogásával kezelték, de már a Covid alatt is éreztük, hogy nem tudunk kellő mennyiségben termelni. Ezt a háborús helyzet rendkívüli mértékben felerősítette” – adott rövid áttekintést a VG-nek Sándorfy András, a Marton Genetics ügyvezető igazgatója. A nagy ukrán sztyeppéken sokkal egyszerűbb volt repcét termelni, Ukrajnából jött a repceolaj, erre épült a megújuló-üzletág biodízelága, de most kiderült, nem is olyan természetes, hogy a vonatok mindig hozzák a repceolajat, így pedig kérdésessé vált, hogyan lehet teljesíteni a bekeverési arányt – magyarázta. 

Európában nem lehet ennyi repcét előállítani, az egyre gyakoribb szárazságok miatt jelentősen csökkent a vetésterület, Magyarországon pedig most sok helyen ki kellett tárcsázni a vetést, mert nem kelt ki.

Sándorfy András szerint a bioetanol szempontjából jogos lehet az a felvetés, hogy kukoricát azért még tudunk termelni, de ez sem ilyen fekete-fehér: az erős északi termelőknél a kukoricát elsősorban silózásra, takarmány-előállításra használják, tehát az állattenyésztést szolgálja. Ennek egy melléküzletága a biogáz. A bioetanolt szemes kukoricából lehet előállítani, főként Közép-Európában, a Balkán egy részén, valamint Észak-Olaszországban és Dél-Franciaországban. Viszont a szemes kukorica az élelemmel és az abraktakarmánnyal versenyez, itt pedig felvetődik a kérdés: kenyeret tankoljak a kocsiba, vagy bioüzemanyagot? 

Az agrárszakértő szerint ráadásul az EU nincs tisztában azzal, hogy mezőgazdasági termékekkel éppen hogyan áll, mert vannak ugyan éves statisztikák, de egy adott pillanatban – például egy ilyen válság esetén – nem tudjuk megmondani, hogy most sok van, vagy kevés.

A választott döntéshozóknak pedig nagyon fontos arra koncentrálniuk, hogy mindig legyen elegendő élelem.

Ez magyarázza például a gabonafélék exportbejelentési kötelezettségét, vagy azt a felvetést, hogy ebben az időszakban a megújulónak nevezett agrártermékeket nem kellene beletennünk a benzintankjainkba. 

Persze a Marton Genetics ügyvezetője azt sem állítja, hogy a „kenyeret vagy benzint tankolok” kérdés mindent felülírhat, hiszen fenn kell tartani a lehetőségét annak, hogy a bioüzemanyagot előállító üzemek ne menjenek tönkre, ugyanis ha nem jutunk fosszilis energiához, akkor működtetni kell a rendszert, ha szűkösen is.

A VG felvetésére, hogy a mezőgazdasági termények bioüzemanyagként történő felhasználásának korlátozása csökkentheti-e a takarmányárakat, Sándorfy András azt válaszolta, ma inkább az a kérdés, hogy az állattenyésztő hozzájut-e a takarmányhoz. Mindennek megy föl az ára, és szerinte ez velünk fog maradni akkor is, ha holnapután tűzszünet lesz, vagy nagyon hamar konszolidálódik a helyzet. Úgy véli, azután is minimum egy évvel lehet számolni, amikor már érezhetően kezd helyreállni a rend.