Kiderült, mennyibe kerülhet a sztrádakoncesszió

A vonatkozó előirányzat szerint csaknem bruttó 230 milliárd forint kiadást jelent a gyorsforgalmi úthálózat rendelkezésre állási díja (rád) 2023-ban – derül ki a jövő évi központi költségvetés törvényjavaslatából. A Technológiai és Ipari Minisztérium fejezetében ismertetett szám a május elején odaítélt sztrádakoncesszió költségét jelölheti. A tétel bőséggel finanszírozható a büdzséből, ennek forrása ugyanis az e-útdíj, ami az elektronikus útdíjszedési rendszert felügyelő Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt.-hez (NÚSZ) folyik be a teherszállítást végző járművektől a megtett úttal arányos mértékben. 

Ez a tervezet értelmében több mint bruttó 309 milliárd forint közvetlen bevételt jelenthet az államkasszának 2023-ban. Vagyis mintegy 25 százalékkal magasabb fedezet állhat rendelkezésre a dedikált koncessziós rád finanszírozásához. A 309 milliárdos e-útdíj teljesülése egyébként abszolút reális az elmúlt évek hasonló adatait figyelembe véve: 2019-ben, tehát a koronavírus berobbanása előtti utolsó békeévben bruttó 276,32 milliárd forintot könyvelt el ezen a címen a NÚSZ, 2020-ban ez már bruttó 278,26 milliárdon állt meg. Ennél jóval markánsabb felfutást mutat a 2021-es év, amikor bruttóban több mint 317 milliárd forint folyt be. Az idei első három hónapban töretlen maradt a bővülés, január és március között bruttó 85,71 milliárdot fizetett a cargo a magyarországi úthasználatért. Ez mintegy tíz milliárddal több a 2021-es hasonló periódus adatához viszonyítva.

Ahogy arról a VG korábban többször is beszámolt, a sztrádakoncesszió hirdetménnyel induló, többszakaszos, nyílt uniós beszerzését a magyar hátterű Themis Magántőkealap által vezetett konzorcium nyerte el. A tender összességében 1662 kilométer hosszúságú gyorsforgalmi út alaphálózatának felújítási, építési, valamint üzemeltetési és karbantartási tevékenységét szervezte ki 35 évre, főképp az állami tulajdonú Magyar Közút Zrt.-től. Ez további 381 kilométer kiegészítő hálózattal bővülhet. Ennek a feladatnak az ellátásáért az állam évente nettó 96,201 (bruttó 122,17) millió forintot fizet kilométerenként. Ez az úgynevezett rendelkezésre állási díjból (rád), valamint a rendelkezésreállás-alapú szolgáltatási díjból (ráaszd) tevődik össze.

A szűk kétezer kilométernyi gyorsforgalmi utat érintő sztrádakoncesszó díja kifejezetten mértéktartónak tekinthető az M5-M6 autópályák rendelkezésre állási díjához viszonyítva. Mindez ugyanis jövőre már 151,3 milliárd forintnyi kifizetést jelenthet az államkasszának a gazdaságfejlesztési célú központi kezelésű előirányzatok felsorolása alapján. Jóllehet, az M5 és M6 autópályák hossza együttesen a teljes útdíjköteles úthálózatnak csupán mintegy 6 százaléka, mégis, az M5 és M6 koncesszorainak járó rád még 2020 ban is az állam teljes úthasználati, azaz valamennyi e-útdíj és e-matrica értékesítéséből származó díjbevételének körülbelül 40 százalékát tette ki. 

A 2010 előtt kötött PPP-konstrukciós megállapodások pénzügyi vonzatait jelentősen súlyosbítja, hogy azok jellemzően euró alapú rád-ot rögzítettek, tehát a forint árfolyam gyengülése masszívan kedvezőtlen az állam számára. Szakértői számítások szerint csak az M6 koncessziós szerződések esetében 2020-ig a gyengébb forint árfolyam miatt összesen 120 milliárd forinttal több díjat fizettek ki forintban, mint amennyivel a szerződés aláírásakor számoltak. Egyebek mellett ez az egyik oka annak, hogy a Koncessziós Tanács a múlt hónapban arra tett javaslatot a kormánynak, hogy fontolja meg az M5 és az M6 autópályák koncessziós szerződéseinek újratárgyalását.