Az ősz elejére várható, hogy a kormány dönt a hazai víziközmű-ágazat gazdálkodásának javítását célzó javaslatokról
– válaszolt a VG megkeresésére a Magyar Víziközmű Szövetség főtitkára.
Nagy Editet azért kérdezte lapunk, mert az érintett vállalatok helyzete évek óta lényegében kezeletlen. A probléma gyökere az, hogy a szolgáltatók a hatósági árak bevezetése óta jellemzően nem jutnak akkora bevételhez, amennyi elég lenne a fejlesztéseikre vagy akár a szükséges karbantartásaikra. Nagy Editnek mindazonáltal nincs információja a javaslatok tartalmáról, és fontosnak tartaná, ha a fenti időpontnál korábban foglalna állást a kormány.
Nyolcéves tarifák, mai költségszint
2020-ban a víziközmű-szolgáltatók a lakosságnak és a lakossági díjon elszámolt felhasználóknak továbbra is a 2013. január 31-én jogszerűen alkalmazott szolgáltatási egységre jutó összeg (beleértve az alapdíjat) legfeljebb 90 százalékával számlázhattak a rezsicsökkentésről szóló törvény alapján – mutat rá a napokban közzétett országgyűlési beszámolójában a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH). A jelenlegi szolgáltatási díjak reálértéke évek óta csökken, 2020-ban a lakossági díjak reálértéke 54,1, a nem lakossági díjaké pedig 60,1 százalék volt. Mindez azzal a következménnyel jár, hogy a víziközmű-ágazat évek óta veszteségesen működik. Bár az összefoglaló legfrissebb adata 2020-ra vonatkozik, nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a helyzet azóta romlott, hiszen a szolgáltatók továbbra is a rezsicsökkentett árat számlázhatják ki, közben az energia- és más költségeik megugrottak.
2020-ban a szolgáltatók 60 százalékának veszteséges volt az engedélyes tevékenységből származó egyenlege, az összesített üzemi eredményük pedig mínusz 1,01 milliárd forintot tett ki.
Nagy lyukak a védőhálón
A törvény teremtett egy kiutat az ellehetetlenülésüktől tartó szolgáltatóknak: ezek a cégek térítésmentesen átadhatják eszközeiket, ezzel szolgáltatási kötelezettségeiket is az államnak (konkrétan az állami Nemzeti Vízműveknek). Ám a szolgáltatók, illetve tulajdonos önkormányzataik húzódoznak tevékenységük feladásától, saját pénzből létrehozott eszközvagyonuk átadásától, ráadásul nem tudni, hogy a Nemzeti Vízműveknek honnan lesz elég pénze az átvett feladatok ellátására, ha hatósági árakkal kell dolgoznia. Ugyanakkor van példa a Nemzeti Vízművekhez való csatlakozásra – ez év februárjától az Alföldvíz is odatartozik –, de bedőlésre is: a Hajdúkerületi és Bihari Víziközmű Szolgáltató Zrt. (HBVSZ) utoljára 2021 utolsó napján szolgáltatott, mert a szolgáltatásának engedélyezési feltételt jelentő gazdasági mutatói nem érték el a jogszabályban foglalt mértéket. (Feladatait a Debreceni Vízmű Zrt., az ÉRV Zrt. és a Nyírségvíz Zrt. vette át.) Ezzel 17-ről 40-re nőtt a közérdekű üzemeltetésű települések száma.
Támogatás nélkül 50 milliárdos lenne a mínusz
A 40 – a HBVSZ nélkül az idén már csak 39 – hazai víziközmű-szolgáltató helyzete nem egyformán rossz. Az állami többségi tulajdonú regionális szolgáltatók általában kapnak akkora tőkepótlást, hogy pozitív nulla eredményt mutathassanak fel, emellett van némi más forrás is. A szolgáltatók közszolgáltatási ellentételezés címen 2020-ban 27,8 milliárd forintban, továbbá veszteségtérítési és önkormányzati támogatásban is részesülhetnek, végül pedig 4,5 milliárd forintra pályázhattak a lakossági ivóvíz- és csatornaszolgáltatás ráfordításainak támogatására a hivatal felsorolása szerint. Ez utóbbi lehetőség meglehetősen szerény ahhoz képest, hogy a 4,5 milliárdon egy teljes, ráadásul stratégiai fontosságú ágazatnak kellett osztoznia.
„Ha nem vesszük figyelembe a víziközmű-ágazat üzemi eredményében az állami és önkormányzati támogatásokat, a különféle szubvenciós formák nélkül 2020-ban az ágazati szintű üzemi veszteség mintegy 50 milliárd forint lenne” – szögezi le a hivatal. Ráadásul számottevő a társaságok kinnlévősége is, 2020 végi együttes, határidőn túli követelésállományuk 19,8 milliárd forintot tett ki, miközben elvitte a bevételeik 4,6 százalékát a tovább nem hárítható különadó.
Az, hogy mekkora a baj, a napokban Solymáron elrendelt vízkorlátozás kapcsán is kiderült: a tűzoltás 500 millióba került, de ahhoz, hogy egyedül e város térségének a vízellátása középtávon stabil legyen, 16 milliárd forintnyi beruházásra lenne szükség Menczer Tamás, Pest megye 2. számú választókerületének fideszes országgyűlési képviselője szerint.
Eddig még jó…
Hivatkozott beszámolójában az energiahivatal a hazai víziközmű-szolgáltatást magas színvonalúnak nevezi, és azt írja, hogy annak korlátozására jellemzően csupán a közműves ivóvíz valamely minőségi határértékének túllépésekor vagy karbantartás idején kerül sor. A korábbi évekhez hasonlóan most is megállapította, hogy az ágazat gazdasági helyzetét az támogatná a leghatékonyabban, ha a szolgáltatásával összefüggésben felmerülő indokolt költségeket elismernék a szolgáltatási díjban. Rámutatott, hogy az ágazat veszteséges működése, ezzel összefüggésben a fejlesztések elmaradása miatt romlik a víziközművek műszaki állapota. A víziközművagyon rekonstrukciója jelentős anyagi ráfordítást igényel, de ennek a fedezete a halasztást nem tűrő karbantartás költségein túl nincs biztosítva.
Feleakkora a bér, mint a rokonágazatokban
A bruttó bérek a villamosenergia- és a gázellátásban sokkal magasabbak, mint a víziközmű-szolgáltatásban. Míg az első kettőben a 2020-as bruttó átlagbér 651,9 ezer forint volt 2020-ban, addig a vizes szakmában ennek nagyjából a fele, bruttó 364,6 ezer. Vagyis a keresetek sem a meglévő dolgozók megtartására, sem újak bevonzására nem alkalmasak.
