A beteg gyerekek súlyos tüneteket produkálnak, ha nem látogatják őket – de hol vannak a szülők?

Jóval gyakoribb azonban, amikor a kisgyermeket nem elhanyagolják a szülei, hanem a földrajzi távolság, a szoros munkabeosztás vagy más körülmények teszik lehetetlenné a hozzátartozóknak, hogy a gyermek mellett lehessenek. Ez a probléma fokozottabb a hosszú kórházi tartózkodásra kényszerülő gyermekek esetében, akik emiatt különleges segítséget igényelnek – írja közleményében a Nevetnikék Alapítvány.  

A hospitalizáció, vagyis intézményben bekövetkező elszigetelődés mentális és érzelmi következményeinek megelőzése ezért kulcsfontosságú feladat – erre nyújt speciális programot a Nevetnikék Alapítvány, amely évente körülbelül ezer gyermek ellátásában vesz részt két város kórházaiban.

Júliustól hatályos a törvénymódosítás, miszerint az inkubátorokban hagyott csecsemőkre vonatkozó rövidebb örökbefogadási időt kiterjesztik az újszülött osztályon hagyott gyermekekre is. Akiket 6 héten belül nem keresnek a hozzátartozói, az örökbeadhatóvá válik. Jóval többen vannak azonban azok a gyerekek, akiket nem elhanyagolnak és akikről nem lemondanak, hanem a körülmények kényszere miatt nem tudnak mellettük lenni a szülők.

Mi a hospitalizáció? – Egy helyzet, amikor nem a sírás a legrosszabb

A hospitalizáció folyamata akkor indul el, ha a gyermek huzamos ideig nélkülözi szülője gondoskodását, otthonától távol, az egyedüllét nyomán pedig elhagyatottság-érzést él át, amiből aztán elszigetelődés alakulhat ki. Ez negatívan befolyásolja az érzelmi, kognitív fejlődést, szociális készségeket. 

Egy súlyosan hospitalizálódott gyermek: 

• visszahúzódhat,
• apátiát mutat, 
• nem kommunikál, 
• úgy tűnik, mintha nem lennének érzelmi szükségletei. 

A hospitalizációs ártalmak rengeteg kisgyermeket érinthetnek. Nemcsak a pár hetes csecsemőt, de a néhány éves gyermeket szintén megviseli, ha hosszú időre elszakad az elsődleges kötődési személytől, az édesanyától, és nincs más, akitől megkapja a folyamatos törődést, amire szüksége van. 

„Amikor a gyermek szülő nélkül hosszabban tartózkodik kórházban, elindulhat nála egyfajta hospitalizáció. A gyermek első reakciója, hogy sír, de ilyenkor még benne van a hit és remény, hogy környezete reagálni fog erre – ismerteti a tapasztalatait Kőműves Glória, a Nevetnikék Alapítvány vezetője. – Ahogy azonban múlik az idő, romolhat a helyzet. A nővérek nagyon túlterheltek, hiszen az ő feladatuk az etetés, pelenkázás, gyógyszerezés, így nem mindig jutnak oda, hogy a gyerekek ágya mellett üljenek és vigasztalják őket. Amikor a gyerekek elkezdik megtanulni, hogy hiába sírnak, úgysem jön be senki, megszakad a sírás és apátiába fordulnak, elkezdenek távolodni a környezetüktől. Ez pedig a legrosszabb út, ami várhat rájuk: a hospitalizáció egyfajta önvédelmi mechanizmus, ami aztán kötődési zavarokat vagy akár személyiségzavarokat is okozhat.”

Miért nem látogatják a szülők a gyerekeket?

A gyerek nem látogatásának hátterében leggyakrabban nem az elhanyagolás, hanem egyéb okok játszanak szerepet. Sokszor azért nincsenek a szülők a gyerekük mellett, mert nagyon nehéz megoldani a mindennapi hosszú utazást. Ha kezdetben meg is teszi a szülő, nem tudja mindennap kivitelezni heteken vagy hónapokon keresztül, különösen munka mellett, illetve, ha van otthon testvér, akit ugyanúgy el kell látnia. Általános tendencia, hogy minél hosszabb ideig van bent a gyermek a kórházban, úgy ritkulnak a látogatások.

A Nevetnikék a gyermeket és a szülőt is segíti

A Nevetnikék a kórházi gyermekosztályokon olyan önkéntes programot működtet, amely személyre szabott és rendszeres figyelmet ad azoknak a gyerekeknek, akiket veszélyeztet a hospitalizáció. Önkénteseik szigorú alkalmassági vizsgálat és több hónapos képzés után kezdhetik el látogatni a kórházban ápolt gyermekeket, és komplex program alkalmazásával igyekeznek enyhíteni az elszigetelődést. Jelenleg 60 felkészített önkéntesük van, tízen vesznek részt éppen a képzési rendszerben. Körülbelül ezer gyermekkel foglalkoznak éves szinten két városban, Pécsett és Kaposváron.

„Az önkéntesek egymással is kommunikálnak, sőt, minden fokozottabb törődést igénylő gyermek kap egy önkéntest, aki csak hozzá jár be. Így kialakul a gyermek és az önkéntes között egy szorosabb kötődés, és ők azok, akik tudják akár fejleszteni is a gyereket, mert a hospitalizációnál fontos, hogy nemcsak érzelmi veszteséget élnek meg a gyerekek, de kimutathatóan a kognitív és a mozgási fejlődésük is lelassul, vagy visszaesik – mondja el Kőműves Glória. – A Nevetnikéknél most három vagy négy olyan gyerek van a „pótmami-programban”, akit legalább fél vagy egy éve nem látogatnak. Az önkénteseink jelzései alapján 20-30 gyerekre jut átlagosan egy, akit nem, vagy nagyon ritkán látogatnak.” A Nevetnikék Alapítvány programja működtetéséhez jelenleg is önkénteseket toboroz az NN Biztosító támogatásával.