Nincs alternatívája az orosz gáznak

Nehezen kezelhető helyzetet okozna Magyarország számára, ha elvágná gazdaságát az orosz gáztól az Oroszország elleni esetleges uniós embargó. E szankció lehetősége fel-felmerül az Ukrajnát megtámadó országgal szembeni intézkedésként, ám elsősorban olyan országok részéről, amelyek kevésbé vagy egyáltalán nem függnek az orosz gáztól, vagy olyanoktól, amelyeknek javítja is a pozícióját a rivális gáz kiszorítása az európai piacról.
 

 
Magyarország gázellátása alapvetően a Gazpromtól érkező szénhidrogénen alapul, bár van belföldi termelés és némi egyéb behozatal is. A hazai ellátásbiztonságot segíti, hogy a hazai tárolókapacitások nagyok, az FGSZ Zrt. hálózata pedig felkészült az alternatív forrásból érkező szénhidrogén más útvonalakon történő behozatalára is. Mindez azonban együtt sem elég az orosz gáztól való függetlenedésre.

Ennyit honnan?

Magyarország gázfelhasználása 2020-ban 10,44 milliárd köbméter volt a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) adatai szerint, ennek 12,4 százaléka származott belföldi termelésből. Ez utóbbi tehát eleve szerény az országos igényekhez képest, a mennyisége pedig folyamatosan esik. Az import döntő részét jelentő orosz gáz részben a tavaly újrakötött hosszú távú megállapodás, részben a megcsappant arányú kereskedelmi szerződések révén érkezik. Összesen évi nyolcmilliárd köbméterről van szó! A jelenlegi, forráshiányos európai piacon nincs honnan hirtelen leakasztani ennyi gázt, ha az orosz forrás kiesik – mutatott rá a VG-nek egy gázkereskedő. Az európai gázszűke kapcsán emlékeztetett, hogy a Gazprom korrekt módon leszállítja a hosszú távú szerződéseiben rögzített mennyiségeket, azon felül azonban nem vagy alig ad el, ráadásul a múlt télen már nem töltötte fel sem az ausztriai, sem a németországi tárolóit.
Éves tanulmányában a MEKH kiemelte, hogy 2020-ban a hazai tárolókat 6,5 milliárd köbméterig sikerült feltölteni (az elmúlt fűtési idényben a csúcs bő egymilliárd köbméterrel kisebb volt). Ám hiába a nagy kapacitás, ha a létesítmény kongana, mert nem lenne miből vagy honnan feltölteni.

Másra álltak be a fejlesztések

Az alternatív gázimportnak az említett forráshiány mellett a szállító infrastruktúra annak ellenére is korlátja, hogy a szovjet időkben a keletről nyugat felé történő szállításra kiépült térségi gázvezetékrendszer mára teljesen átalakult. Az FGSZ Zrt. és regionális partnerei új összeköttetések révén lehetővé tették az észak–déli irányú (és a visszafelé történő) szállítást, összekapcsolták hálózataikat, ahol van tenger, ott LNG-kikötőket építettek, illetve megteremtették az azokhoz való hozzáférést. Döntően azonban ebben a régiós rendszerben is orosz gázt továbbítanak. Ebből az következik, hogy az oroszországi forrás kiesésével Magyarország nem támaszkodhatna a jelenlegi legnagyobb importkapacitására, az Ukrajna felőli vezetékére (valójában most is alig használja), lényegében a szerbiaira sem, amely csak orosz gázt hoz, sőt a nyugati kapcsolatokkal rendelkező, de részben ismét csak az orosz behozatalra lefoglalt ausztriaira is alig. Marad a gyakran emlegetett Horvátország felőli gázvásárlás lehetősége, amely esetében azonban eleve kisebb mennyiségek kerülhetnek szóba, hiszen a Krk szigeti terminál gázára a magyar kereskedők mellett más országok kereskedői is várnak. Bár Magyarországra a Szlovákia felőli interkonnektorán át elvben északabbról is jöhet gáz, de az interkonnektorral kapcsolatban álló vezetékekben gyakorlatilag megint csak orosz szénhidrogén utazik.

Mindazonáltal szintén piaci forrásból olyan vélemény is eljutott lapunkhoz, hogy az olajembargó kiváltotta ellenállás és az intézkedés visszaütése miatt az uniós illetékesek remélhetőleg nem kockáztatják meg Oroszország gázimportjának korlátozását.