Kikerülhetnek az egyetemes szolgáltatásból a háztáji napelemesek

Olyan elszámolási rendszert kell a legkésőbb jövő év első napjától alkalmazni a háztartási méretű kiserőművek (HKKE) elszámolására, amely megfelel az uniós elvárásoknak. Ez költségtükröző és megkülönböztetésmentes hálózati díjakat jelent, továbbá, hogy az aktív felhasználók felhasználhassák, tárolhassák és reális áron eladhassák a saját termelésű áramukat, de még az energiahatékonysági és rugalmassági rendszerekben is részt vehessenek vele. Az érvényes éves szaldóelszámolás rendszere ennek csak részben felel meg, ezért újra van szükség helyette.

A Regionális és Energia- és Infrastruktúra-politikai Együttműködésért Alapítvány (REKK) két szakértője, Bartek-Lesi Mária és Varga Katalin sorra vette a szaldórendszerrel kapcsolatos problémákat, továbbá külföldi példákat is hozva bemutatja, hogy elvben milyen új elszámolási rendszerek válthatják a mostanit. A jogszabályalkotás ugyanis még tart.

A szaldóelszámolást a legfeljebb 50 kVA kétirányú szállítási teljesítményű MHKE-k, döntő részben naperőművek üzemeltetői választhatták. Ezek a termelő-felhasználók az adott évben a kisfeszültségű hálózatról vételezett, illetve az arra betáplált villamos energia mennyisége után fizetnek számlát. Az elszámolás alapja az áram mint termék ára. Többlettermelés esetén évi 12 ezer kilowattórányi áram árát úgy kapják meg, hogy utána nem kötelesek személyijövedelem-adót fizetni. 

Tőlük tehát a hálózatüzemeltető nem kap vagy kisebb térítést kap, mint egy átlagos fogyasztótól. Ráadásul, mivel a HMKE tulajdonosa nem mindig akkor és nem pont annyi áramot használ, mint amennyit előállítás, vagyis ingyen használja az átviteli és országos hálózatot villamosenergia-tárolásra. A fenti uniós irányelveknek – amelyek tehát a saját termelésű árammal való szabad rendelkezésre, a hálózatba táplált áramért pedig piaci árra való jogosultságra vonatkoznak – a következő módon lehet megfelelni:

• külön kell elszámolni a hálózatról vételezett és az abba juttatott áramot,
• külön kell elszámolni a hálózati díjat,
• lehetővé kell tenni a feleslegben termelt áram hálózatba juttatását,
• és ezért az áramért piaci árat kell kapnia a termelő-fogyasztónak.

Bár a kormány már 2020 ősze óta az úgynevezett bruttó elszámolás bevezetésében látja a megoldást, a szabályozás részletei még nem jelentek meg. A bruttó elszámolásban már nem képezhető szaldó, a hálózatba táplált és abból vételezett energia mennyiségét és díját pedig külön-külön állapítják meg. „A hazai szabályozás célja olyan elszámolási rendszer kialakítása, amely úgy segíti elő az elosztott megújulóenergia-termelés előnyeinek kiaknázását és a háztartási méretű áramtermelő rendszerek további terjedését, hogy minél kisebb legyen azoknak az elosztóhálózatokra gyakorolt negatív hatása és az abból akadó fejlesztési költségigény, valamint igazságos módon történjen a kapcsolódó költségek viselése” – írja a REKK. 

A kutatók a bruttó elszámolás kapcsán felvetik, hogy vajon a hazai jogszabályalkotók a külön mérés és számlázás változatot célozták-e meg, illetve hogy az elosztott termelők (lényegében kis termelők) kivel kerülnek majd szerződéses viszonyba. Most még az áramkereskedő köteles átvenni a hálózatra táplált energiát. Ám ha a felhasználónak a továbbiakban is vele kell elszámolnia a vásárolt és a hálózatba táplált villamos energiáról is, az a nettó számlázás felé mutat. Márpedig ha nettó elszámolás lenne a hazai rendszerben – amelyben az átlagfogyasztás alatti vételezésért többnyire rendkívül alacsony árat kell fizetni –, ha a termelő-fogyasztó nem a mostani alacsony árat kapná az áramáért, hanem hanem piacit, akkor inkább a hálózatra termelne, és nem preferálná a saját fogyasztást.

Lehet játszani a rendszerhasználati díjakkal is  

Nyitott az is, hogy van-e szándék arra, hogy ezeknek a háztatásoknak más árakat határozzanak meg azért, hogy a saját fogyasztásuk növelésére legyenek ösztönözve. Az ösztönzés történhet például a rendszerhasználati díjakon keresztül, de ez további dilemmához vezet. A hazai nagyerőművek ugyanis nem fizetnek díjat a hálózatba történő táplálásért, miért fizetnének akkor a HMKE-k? Nem tudni továbbá, hogy a jövő évtől ugyanakkora lesz-e a HKME-k vételezési és betáplálási rendszerhasználati díja. Ha túl magasan szabják meg a mértékét, az ronthatja a HMKE-k megtérülését.

Kulcskérdés lesz a fogyasztói tarifa mértéke is. Ha a fogyasztásért fizetendő díj tükrözné a piaci árakat, és körülbelül együtt mozogna a betáplálásival, akkor könnyebben lehetne befolyásolni a termelő-fogyasztók viselkedését. Fontos szempont még, hogy az új elszámolási rendszer ösztönzi-e majd, ha pedig igen, hogyan a lakossági energiatárolást. Viszont a szaldóelszámolás kivezetésével nőni fog a napelemberuházások megtérülési ideje, ezért a REKK szakértői szerint kezdetben szükség lehet az érintett beruházások támogatására.