Formálisan sínen van Magyarországon a hulladékká váló napelemek sorsa, mert azokat az országos koncessziós hulladékgazdálkodási rendszer felelőse, a Mohu Zrt. elektronikai hulladékként átveszi, még fizet is érte. Az viszont még nem látszik, hogy mi történik majd azzal az irdatlan mennyiségű, selejtté váló panellel, amely évek múlva keletkezik a mostani telepítési boom eredményeként.
Azt, hogy milyen hatalmas tételről lesz szó, jól szemléltetik a hírekben legutolsóként szereplő nagy beruházás adatai: a Kiskunhalason átadott, 48 megawattos létesítmény 133 ezer panelből áll, amely – az inverterek és a tartószerkezet nélkül – 2660 tonnát nyom, és 7621 köbmétert tesz ki a panelek átlagos adatai szerint. Ez a 48 megawatt azonban csak a töredéke az országban eddig telepített 5600 megawattnak, és pláne a 2030-ra tervezett 12 ezer megawattnak. Azt, hogy a már meglévő, illetve a 2030-ig feltételezett naperőmű-kapacitást képviselő paneleknek mekkora a tömege és térfogata, azért kockázatos megbecsülni az előbbi átlagos adatok alapján, mert nagy a szórás a használatban lévő panelek teljesítményében, továbbá egységnyi teljesítményt öt-tíz éve több panel képviselhetett, mint majd a következő években lesz. A lényeg azonban az, hogy hatalmas mennyiségről lesz szó, a címben szereplő gellérthegynyi jelző is erre utal, nem egy számítás eredményére.
Egy napelemet átlagosan harminc évre terveznek. Ennek alapján még van idő a ma még csak döcögő újrahasznosításuk fejlesztésére, de teendő is van. Pillanatnyilag ugyanis a napelemek szétbontása sokkal többe kerül, mint a belőlük kinyerhető anyagok értéke. „Ez egy negatív ügy” – mutatott rá a Világgazdaságnak Balika István, a Hulladékgazdálkodók Országos Szövetsége elektronikai hulladékokért felelős szakosztályának a vezetője. A panelek után korábban termékdíjat kellett fizetni, tavaly pedig bekerültek a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerbe (EPR). Az EPR-díjat az adott termék importőrei, forgalmazói és gyártói fizetik, de hazai gyártó ez esetben nincs. A hulladékgazdálkodási törvény szerint az EPR-díj a Mohuhoz folyik be.
Az általa a leadott napelem kilogrammjáért fizetett 50 forint nagyjából a hulladék szállításának a költségét fedezi.
Hulladékká válik a napelem kerete és a tartószerkezete is, továbbá a napelemben képződött egyenáramot 220 volt feszültségű, 50 hertzes váltóárammá alakítja. Az inverter olyan időjárásálló tokban van Balika István magyarázata szerint, amelyet jellemzően kézzel szerelnek majd szét, hogy kimentsék belőle a viszonylag drága csiprendszert, panelt és alumíniumöntvényt. Az inverterbe a napelemcellákban keletkező áramot a panel hátlapján végigfutó, rendkívül vékony rézhuzalok juttatják el.
„Nyugodtan kimondható, hogy nincs megoldva ennek a rézhuzalnak a kinyerése, illetve nem éri meg az irreálisan nagy ráfordítás” – szögezte le a szakember. A panelek egy időjárásálló, öntött műgyanta ágyban fekszenek, amelynek szintén nincs megoldva a regenerálása.
Az ipari méretű naperőművek üzemeltetői a legfeljebb 30-35 évnyi működésre tervezett panelek egy részét hamarabb, már a teljesítményük 10-15 százalékos csökkenése esetén lecserélhetik, hiszen ekkora teljesítménycsökkenést nem fogadhatnak el. Balika szerint ez esetben érdemes lehet a lecserélt, de még viszonylag jól működő paneleket nagyon olcsón vagy ingyen a lakosságnak juttatni. Ez cél is, és a továbbhasznosítás lényegében újrahasznosítás jelentene.
A hulladékká vált paneleket a ma látható lehetőségek alapján jó eséllyel bedarálják és elégetik majd. Az üveghulladékukból elvben lehetne ismét napelemcellát gyártani, de az ilyen hulladék nem túl nagy tisztaságú, ezért Balika István ezt a folytatást nem is tartja esélyesnek.
Elképzelhető a darálék építési alapanyagokhoz való keverése is. Itt viszont az a probléma, hogy nem tudni, hogy a paneleket összetartó műgyantában lévő szerves anyagok hogyan viselkednének egy ilyen helyzetben. Balika István ezért esélyesebbnek gondolja az égetést, esetleg adalékanyagként a cementipari hasznosítást. Ez utóbbi folyamatban ugyanis a műanyag elég. Egyelőre azonban nem nagyon keletkezik napelemhulladék, legfeljebb akkor, ha eltörik a panel. Az ilyen üveghulladékkal korábban az orosházi Re-Glass nevű cég foglalkozott.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.