BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
OIL PIPELINE IN RUSSIA

Csendben Oroszországban maradt sok nyugati olajcég

Állja a szankciókat az orosz olaj- és gázipar, de nem azért, mert – eredményei ellenére – jól felkészült arra, hogy belföldről ellássa magát a korábban Nyugatról beszerzett eszközökkel. Inkább azért, mert több kivonuló nyugati olajipari társaság otthagyta a lábát az ajtó és a küszöb között. Ám vannak eredmények is az olajipari import kiváltásában.

Ma függetlenebb az orosz olaj- és gázipar, mint a korábbi években volt, de az import helyettesítése továbbra is okoz fejfájást a gázszállításban vagy a tengeri termelésben.

OIL PIPELINE IN RUSSIA
A Gazprom egyik mezője még mindig nem ad ipari gázt / Fotó: Pavel Kassin / Northfoto (Képünk illusztráció)

Az orosz olaj- és gázipar műszaki szempontból teljesen függetlenné válik a következő három évben Alekszandr Gyukov, a Gazprom Nyefty vezetője szerint. Az iparág függése ugyanis már túljutott a csúcsán, technológiai korlátai pedig éppen hogy új lehetőségnek bizonyultak.

Az olaj- és gáztermelés halad 

Nyugati berendezések és technológiai megoldások híján ugyanis az orosz vállalatok kénytelenek alkalmazkodni: más piacokról vásárolnak termékeket, fejlesztik saját technológiáikat, és beindítják a szükséges berendezések gyártását. Igaz, vannak fenntartások is az orosz olaj és gáz technológiai függetlenségének elérhetőségével kapcsolatban, de tény, hogy az érintett vállalkozások működnek.

Még akkor sem omlott össze az orosz olajtermelés, amikor az európai és amerikai nagyvállalatok 2022 folyamán, majd részben 2023-ban is elkezdték elhagyni az orosz piacot. 2022 végére 2 százalékkal még nőtt is a termelés, 534 millió tonnára. A tavalyi orosz olajtermelés 531 millió tonna volt (mínusz 1 százalék) az orosz Energiaügyi Minisztérium adatai szerint.  

Ez két dolgot mutat a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon elhangzottak szerint. Egyrészt azt, hogy az orosz olajcégek azután is a megszokott tempóban termeltek, miután olyan óriásvállalatok, mint a Baker Hughes, a Halliburton, a Schlumberger (SLB) és a Weatherford International már nem akartak vele együttműködni, de azt is, hogy ezek a társaságok nem hagyták el teljesen az Orosz Föderációt. Kisebb létszámmal, közvetítőket igénybe véve, de közvetetten továbbra is dolgoznak. Igaz, nem fektetnek be projektekbe, de nem is hagyták el őket teljesen.

A csökkenő kereslet ártott a gáztermelésnek

A gáztermelésnél minden bonyolultabb. Az orosz állami statisztikai hivatal, a Roszstat szerint tavaly Oroszországban 638 milliárd köbméter gázt termeltek, 2022-ben 676 milliárdot, 2021-ben pedig 763 milliárdot. A csökkenést azonban nem a technológiai nehézségek okozták, hanem az export visszaesése. 2022 óta a szankciók, a terrortámadások, illetve egyéb nyugati „meglepetések” lehetetlenné tették a gáz európai piacra jutását az Északi Áramlaton, a Jamal-Europe-on, sőt részben az ukrán gázszállító rendszeren keresztül is.

 

Nem ürültek ki teljesen az Oroszországban működő nyugati cégek  

Vagyis a szankciók és a nyugati cégek távozása nem véreztette ki az orosz olaj- és gázipart, ahogyan ez több mint fél évszázad Iránnal vagy több évtizede Venezuelával történt. De nem azért nem, mert az orosz ipar több éve olyan tökéletesen felkészült volna egy ilyen forgatókönyvre, hanem részben maguk a nyugati vállalatok vonakodnak teljesen elhagyni a piacot.

Több oka is van annak, hogy az amerikai, a brit és az európai olajcégek, olajprojektek Oroszországban nem ürültek ki teljesen. Először is, a kormány törvényi szinten nem engedte meg a külföldi befektetőknek, hogy olaj- és gázprojekteket zárjanak le, mivel ez munkahelyek elvesztésével és az állam gazdasága szempontjából kritikus termelés leállásával járna.

Például a francia Air Liquide, a világ egyik legnagyobb iparigáz-, technológia- és ipari szolgáltató gyártója, hiába jelentette be 2022 szeptemberében, hogy kivonul az orosz projektekből. Hiába írt alá szándéknyilatkozatot a társaság helyi vezetésével, hogy megváltoztatja helyi tevékenységét, és átadja helyi vezetőknek a cég irányítását. Az ügyletet az orosz kormány soha nem hagyta jóvá. 

Másodszor, számos nyugati vállalat, különösen az olajmezőkön szolgáltatásokat nyújtók nem is akarnak távozni.

Például 2024 márciusában a Schlumberger, a világ legnagyobb olajmező-szolgáltatójának vezérigazgatója a Financial Timesnak azt mondta, hogy nem tervezi oroszországi üzleti tevékenységének felhagyását. „Az ottani csapat önállóan dolgozik, és azt hiszem, némileg titokban. Megvédjük vagyonunkat” – mondta a vezérigazgató.

Átadták az üzletet helyi, saját embereknek

Vagyis míg néhány óriásvállalat, mint az említett Baker Hughes és a Halliburton elhagyja az orosz olaj- és gázszektort, az SLB és még néhány marad. Azonban még azok is megőrizték de facto jelenlétüket, amelyek állítólag elhagyták az orosz piacot. A Halliburton 2022 szeptemberében a fentiek szerint egy olyan orosz menedzsercsapatnak adta el az oroszországi vállalkozásait, amely korábbi Halliburton-alkalmazottakból állt. A Baker Hughes majdnem ugyanezt tette. Ennek eredményeként az oroszországi Baker Hughes és Halliburton korábbi anyavállalataitól függetlenül működik.

Azért haladt az importkiváltás is

Bár nem oldódott meg az olaj- és gáziparhoz kapcsolódó import helyettesítésének egésze, némi fenntartással számos szegmensben jó eredményekről lehet beszélni. Az ország miniszterelnök-helyettese még 2023 szeptemberében azt mondta, hogy a 2014-es 67 százalékról mára 38 százalékra esett az iparág importfüggése az olaj- és gázipari vállalatok és az állam együttes erőfeszítése révén. Tavaly nyáron az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium 65 százalék fölé tette a belföldi berendezések év végére várt arányát az iparban. Ám ez nem túl nagy javulás a 2022. áprilisi 60 százalékhoz képest.  

Igor Juskov , az orosz kormány alá tartozó Pénzügyi Egyetem szakértője kitért rá egy nyilatkozatában, hogy míg korábban (beleértve a szovjet időket is) az ipar importolaj- és gázcsöveket használt, ma ezeket belföldön gyártják. Helyben készülnek sok más mellett a szárazföldi gázmezőkhöz szükséges turbinák és a gázkompresszor-állomások is. Most inkább az a kérdés, hogy ezekből milyen gyorsan és mennyit tud előállítani az ipar, mert az igény nagy. Viszont még némi hiány van az olajmezőkön fúrási és más szolgáltatásokban, bár valamennyin saját fúróberendezés van. 

E berendezések most inkább Kínából érkeznek.

Igor Juskov hozzátette, hogy az olajfinomítás jól teljesített. Sok létesítményt modernizáltak, bár a legtöbbet nyugati berendezésekkel. Ugyanakkor az ország már önellátó olyan katalizátorokból, amilyeneket egyáltalán nem gyártottak Oroszországban.

Olajszállító tartályhajó még nincs elég, igaz, az Arctic osztályba sorolt tankerek gyártása már megkezdődött. Gond az is, hogy minden, ami összetett műveletekkel kapcsolatos a szénhidrogéniparban, vagy kis mennyiségben működik, vagy egyáltalán nem.

Nagy szükség lenne LNG-technológiára, eszközökre  

Lemaradásban van Oroszországban az LNG-tankerek gyártásával is. A Novatek által a Zvjezda hajógyárnak 15 hajóra leadott megrendelést még egy dél-koreai céggel teljesítették. Azóta azonban egyetlen ilyen hajó sem készült Oroszországban, emiatt a 2022 decemberében indított Arctic LNG 2 projekt első szakaszában még egyetlen tétel LNG-t sem szállítottak ki. 

Nem tudják az orosz társaságok maguk megépíteni a nagyméretű LNG-üzemű erőműveket, és nehézkes a tengeri mezők fejlesztése is.

Emiatt például a Gazprom által művelt Juzsno-Kirinszkoje mező sem ad még ipari gázt. Ehhez egy amerikai cég által gyártott autonóm bányászati drónokra lenne szükség. A sekély vízi termelés halad, például a Lukoil Kaszpi-tengeri lelőhelyén, de a mélytengeri talapzaton és a nehéz körülmények között végzett munka kifog az orosz szakembereken.

 

Ajánlott videók

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.