Jól mellétrafáltak az uniós hidrogéntervvel

Az Európai Unió vegyes sikerekkel biztosította a megújuló forrással előállított hidrogén feltörekvő piacához szükséges építőköveket – állapította meg az Európai Számvevők.

Igaz, az Európai Bizottság tett pozitív lépéseket, de továbbra is sok a kihívás a hidrogén teljes értéklánca mentén, és úgy tűnik, hogy az unió aligha teljesíti a megújuló hidrogén előállítására és behozatalára vonatkozó, 2030-ra kitűzött céljait. A számvevők ezért azt szorgalmazzák, hogy a döntéseket alapozzák a valós helyzet vizsgálatára: így biztosítható, hogy

• az uniós célok reálisak legyenek,
• hogy a stratégiai döntések ne rontsák a főbb iparágak versenyképességét,
• és ne teremtsenek új függéseket.

Sok iparág jövője múlik a hidrogénen

A megújuló vagy zöldhidrogén szerepe jelentős a főbb uniós iparágak jövője szempontjából, mivel elősegítheti különösen a nehezen villamosítható ágazatok, például az acélgyártás, a petrolkémiai ágazat, a cementipar és a műtrágyák dekarbonizációját. Abban is segíthet, hogy az unió elérje a 2050-re kitűzött nulla szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos éghajlat-politikai céljait, és tovább csökkentse az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét. „A megújuló hidrogénnel kapcsolatos uniós iparpolitikát a valós helyzethez kell igazítani” – jelentette ki Stef Blok, a számvevőszék ellenőrzésért felelős tagja. – „Az uniónak döntenie kell a dekarbonizáció felé vezető stratégiai lépésekről, miközben el kell kerülnie a főbb uniós iparágak versenyhelyzetének romlását, illetve új stratégiai függőségek létrehozását.”

Ahány tagállam, annyi hidrogénterv  

Először is az Európai Bizottság túl ambiciózus célokat tűzött ki a megújuló hidrogén előállítására és behozatalára vonatkozóan (10–10 millió tonna 2030-ig). Ezek a célok megbízható elemzés helyett politikai akaraton alapultak. Ráadásul elérésüket több kezdeti probléma is veszélyeztette. A tagállamok eltérő ambícióit nem mindig hangolták össze a célokkal. 

A számvevők ugyanakkor elismerik, hogy az EB a legtöbb jogi aktusra rövid időn belül javaslatot tett: a jogi keret mostanra nagyrészt teljes, és képes megadni az új piac létrehozásához alapvetően szükséges biztonságot. Időbe telt azonban, míg megállapodtak a megújuló hidrogénre vonatkozó szabályokról, emiatt pedig számos befektetési döntést elhalasztottak. A projektfejlesztők azért is későbbre halasztanak egyes beruházási döntéseket, mert a kínálat a kereslettől függ, ám ez fordítva is igaz.

Az uniós finanszírozáson is lenne mit csiszolni

Az uniós hidrogénipar kiépítéséhez óriási köz- és magánberuházásokra van szükség, de a bizottság nem rendelkezik teljes körű áttekintéssel a szükségletekről, illetve a rendelkezésre álló közfinanszírozásról. 

Az uniós finanszírozás nagy részét azok a tagállamok használják fel, amelyek nagy arányban rendelkeznek nehezen dekarbonizálható ágazatokkal, és amelyek a tervezett projektek tekintetében is előrehaladottabbak (Németország, Spanyolország, Franciaország és Hollandia). Még mindig nincs azonban garancia arra, hogy az unió hidrogéntermelő lehetőségeit teljesen ki lehet aknázni, illetve, hogy a közfinanszírozás lehetővé teszi az uniónak, hogy gondoskodjon a zöldhidrogént szállításáról a jó termelési adottságú országokból a nagy ipari keresletű országokba.

A számvevők arra kérik a bizottságot, hogy a következő három fontos terület gondos értékelése alapján frissítse hidrogénstratégiáját:

• miként kell kalibrálni a megújuló hidrogén előállítására és felhasználására irányuló piaci ösztönzőket;
• hogyan és az értéklánc mely részeire összpontosítva priorizálható a szűkös uniós finanszírozás;
• és mely iparágakat kívánja megtartani az EU és milyen áron, tekintettel az uniós termelés geopolitikai következményeire, összevetve a nem uniós országokból származó behozatallal.

A hidrogén különböző módokon állítható elő, például vízből villamos energia felhasználásával (elektrolízis) vagy földgázból (reformálással). Az uniós nehézipar többek között megújuló hidrogén – azaz megújuló villamos energia vagy biomassza felhasználásával előállított hidrogén – révén tehető éghajlat-kímélővé.

Nem kapkodnak a vevők a hidrogénért

A megújuló hidrogén használata azonban kihívásokkal is jár: ilyenek például az előállítási költségek, illetve a megújuló villamos energia és víz iránti igény. 2022-ben a hidrogén Európa energiafogyasztásának kevesebb mint 2 százalékát tette ki, a kereslet legnagyobb részben a finomítóktól származott. A jelentés szerint az ösztönzött kereslet 2030-ig várhatóan nemhogy a bizottság által eredetileg tervezett 20 millió tonnát nem éri el, de még a 10 millió tonnát sem éri majd el. A számvevők megjegyzik továbbá, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint nem beszélhetünk átfogó uniós hidrogénbehozatali stratégiáról.