Az újrahasznosítás jó, de nem elég

A tavalyi év során a fenntarthatóság volt az egyik kulcsszó a divatiparban, azonban sok esetben inkább csak beszéltek róla, és a cselekvés elmaradt. 

Idén várhatóan a szegmens karbonkibocsátása, az ellátási lánc dekarbonizálása lesz a középpontban, ami meglehetősen nehéz feladatnak ígérkezik. A fosszilis energiahordozók nélküli divatipar egyelőre elképzelhetetlen, de már csak azért is el kell indulni ebbe az irányba, mert ez egyben a túltermelést és a szennyezést is jócskán mérsékelné.

A tavaly októberi glasgow-i klímacsúcson a divatipar is tett vállalásokat a fenntarthatóság érdekében, egyebek mellett szó esett innovatív alapanyagokról és a körforgásos gazdaságba való bekapcsolódásról. De ami még ennél is fontosabb – írja a Vogue Business –, az az, hogy egyre többen felismerték: ha a klímaváltozásról beszélünk, nem csupán a szénalapú termelés miatt kell aggódni, hanem a méltányosság miatt is, illetve annak hiánya miatt. 

A klímaváltozás nem a kibocsátásról szól. Ez egy egész rendszer, amely az emberek nagy részét és magát a bolygónkat is kihasználja

– jelentette ki Muhannad Malas, a Stand.earth nevű szervezet szószólója. 

Minden fenntarthatósági törekvése ellenére a divatipar meglehetősen csekély eredményeket tudott felmutatni ezen a téren az elmúlt évben 

– írja a Vogue Business cikke. A kibocsátás továbbra is növekszik, a körforgásos modell továbbra is nehezen megfogható, az új generációs anyagok még alig vannak jelen, és mindezzel egy időben rengetegen, akik a termékeket előállítják, gyakorlatilag éheznek és nyomorúságos körülmények között élnek valamelyik fejlődő országban. 

Bár a tettek többet érnek a szavaknál, a divatiparban már az is pozitív jelenség, hogy legalább beszélnek ezekről a dolgokról. 

Szintén biztató, hogy a nagyobb márkák vezetői kezdik felismerni a sürgető helyzetet, és biodiverzitási stratégiákkal állnak elő,

ami azért azt mutatja, hogy van némi elmozdulás a gondolkodásmódban. 

Mostanáig a divatipar fenntarthatósága egy lassan fejlődő folyamat volt, nagyjából csak a felszínt kapargatták az egyes márkák munkatársai. Ám az elmúlt időszakban egyre inkább a párbeszéd részévé vált a klímaváltozás, a globális felmelegedés, az óceánok állapota. A fosszilis energiahordozók használatának megszüntetése és a textiliparban dolgozó munkások bérének emelése is egyre több felső vezető prioritási listáján szerepel. 

A divatipar teljes ellátási láncának dekarbonizálása nem egyszerű, ám annál sürgetőbb feladat. 

Ha a szektor ténylegesen elkötelezi magát mellette, a folyamat olyan elsöprő lesz, hogy magával hozza számos más probléma megoldását is, többek között a hulladékok – köztük a veszélyes hulladékok – kezelésére, vagy a túltermelésre is érvényes megoldás születhetne – állítják szakértők. 

Az olcsóbb fosszilis energiahordozók túlburjánzása nagyban felel azért, ahogyan ma a divatipar működik, véli Muhannad Malas. Szerinte ha a jövőben nem erre támaszkodna a szektor, az jócskán felgyorsítaná a túltermelés problémájának megoldását.

Azonban akad más gond is: az iparág környezetvédelmi kezdeményezései a legtöbb esetben magát az embert kihagyják az egyenletből 

– írja a Vogue Business. „Önmagában az, hogy karbonsemlegessé tesszük a divatipart, nem oldja meg az összes környezettel kapcsolatos problémánkat – hívja fel a figyelmet Elizabeth Cline, a Remake nonprofit szervezet szóvivője. – Az ENSZ fenntarthatósági céljai közül az egyik legfontosabb a szegénység enyhítése, vagyis az, hogy egy újabb, újrahasznosított műanyagokból készült kollekciót mutat be egy divatcég, még nem oldja meg a problémát.”