Elhunyt 91 éves korában Jean-Luc Godard, a francia új hullám legendás rendezője, olyan filmek alkotója, mint a Kifulladásig, A megvetés és a Bolond Pierrot – írja a The Guardian.
Leginkább ikonoklasztikus, látszólag rögtönzött filmezési stílusáról, valamint hajthatatlan radikalizmusáról ismert Godard az 1960-as években egyre inkább átpolitizált filmekkel tette le névjegyét.
Az IMBD által közölt életrajza szerint az 1930-ban Párizsban született rendező a második világháború alatt honosított svájci állampolgár lett, és a svájci Nyonban járt iskolába. Szülei 1948-ban elváltak, ekkor visszatért Párizsba, hogy a Lycée Rohmerbe járjon. 1949-ben a Sorbonne-on tanult, hogy felkészüljön a néprajz szakra. Ez idő alatt azonban François Truffaut-val, Jacques Rivette-tel és Éric Rohmerrel kezdett együtt tanulni.
1958-ban forgatta a Charlotte és a barátja című filmjét, Jean Cocteau előtt tisztelgő alkotását. Még ugyanebben az évben Truffaut egy párizsi árvízről készült, fel nem használt felvételeit felhasználta és összevágta Vízi történet (1961) című filmjébe, amely Mack Sennett előtt tisztelgett. 1959-ben Truffaut-val együtt dolgozott a Temps de Paris című hetilapon. Godard a pletykarovatnak írt a lapba, de sok időt töltött filmforgatókönyvek és -kritikák írásával is, amelyekkel a francia új hullám előfutáraként a nouvelle vague esztétikájának élvonalába került.
Godard 1960-as, Kifulladásig című alkotása a filmkritikusok és a mozirajongók körében is óriási sikert aratott, az amerikai filmre való utalásaival, szaggatott vágásával és általános romantikus, mozifilmes megközelítésével a francia új hullám mérföldkövévé vált. A produkció a férfi főszereplő, Jean-Paul Belmondo népszerűségét is növelte. Nem sokkal később Genfben forgatta A kis katona című produkciót, amellyel párizsi bemutatóra készült. A francia cenzúra azonban az algériai háborúra való utalások miatt betiltotta a filmet, amelyet csak 1963-ban mutatták be.
A világ filmművészetére nagy hatást gyakorló, rendkívül gazdag életműve több mint öt évtizedet fog át. Jó néhány díjjal ismerték el, 1995-ben Locarnóban életműdíjat kapott, 2007-ben az Európai Filmakadémia életműdíját, 2011-ben pedig az amerikai filmakadémia az Oscar-életműdíjat ítélte oda a francia rendezőnek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.