Sorkatonaság: ki és hol kerülhet sorra Európában?

Putyin ukrajnai háborúja felerősítette az Európában is régóta lappangó vitát a sorkatonaságról. És a seregről, akárcsak a futballról, mindenkinek van véleménye. Márpedig a véleményes témák kampányidőszakban menthetetlenül politikai ügyek lesznek. Az EP-választások előtt pont ez történt, a kampányok témájává vált a sorozás, pró és kontra.    

A szociáldemokrata Boris Pistorius német védelmi miniszter például épp most vette le a napirendről a kötelező sorkatonaság ügyét, kiváltva a sorozáspárti kereszténydemokraták és keresztényszocialisták bírálatát. De ne tévedjünk, nemcsak a szélesebb német politikai palettán, de a szociáldemokrata párton belül is viták folytak a sorozás újbóli bevezetéséről. 

Megosztó kérdés, mindig is az volt

Maga a sorozás szó gyakran fel sem merült, a berlini politikai csatározások középpontjában a BundesWehr létszámgondjai álltak. Most úgy tűnik, hogy a tartalékos honvédők gyorstalpalós kiképzése helyett a professzionális katonaság ösztönzőrendszerét fejlesztik, hogy vonzóbbá tegyék a hivatásos katonai pályát, így töltve fel a német hadsereg létszámát.

Évezredes történelmi dilemma a seregek toborzása. Számtalan ellentétpárt fel lehet állítani, mint mondjuk a hazájáért harcoló népfi és a hópénzért küzdő zsoldos között, vagy a másodállásban alkalmanként harcoló, valami kézműves bástyát védő városi polgár és az egész életében harcra készülő, főállású katona esetében, netán a békés és nemtelen adófizetők meg a csupán fegyveres szolgálattal tartozó, adómentességet élvező nemesek közti határvonalat meghúzva. Ráadásul, a háborús eredményesség  alapján bármely toborzási metódus mellett és ellene is lehet historikusan érvelni. 

A modern tömeghadseregeket a napoleoni háborúktól eredeztetik, ám az első és a második világháború emberveszteségei megkoptatták a sorozás népszerűségét. A huszadik század fegyvertechnikai fejlődése meg olyan pusztító háborúval fenyegetett, ami újra visszahozta a proxyháborúk és relatíve kis létszámú hivatásos katonaságok reneszánsz hagyományát. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a sorozott hadseregeket általában nem sajnálják annyira a politikai vezetők. Hatalmas vérveszteségek hozhatók azzal összefüggésbe, hogy egyszerűen olcsó ágyútölteléknek tekintik ezeket a gyorsan kiképzett, nem túl értékes katonákat. Ellenben a drága pénzen felszerelt, nehezen pótolható, speciális kiképzésű zsoldosokat már Mátyás király korában is óvták a felesleges nagy csatáktól.       

Az EU-országok nem lógnak ki az átlagból

Ami azt jelenti, hogy a 27 országból álló tömb nagyjából a világátlagot hozza, mivel globálisan is csak minden harmadik országban soroznak. És nagyjából tucatnyi országban a nőket is besorozzák. Ezen országok egyike Svédország, egyúttal az egyetlen az EU-ban, ahol a nők is szolgálnak.

Európában az is színezi a képet, hogy az uniós csapat jobbára a NATO katonai szövetségnek is tagja, így joggal számíthat az észak-atlanti védernyőre. A semleges Ausztria az egyik kakukktojás, illetve a közelmúltig semleges Finnország és Svédország is friss NATO-tag. A finnek és a svédek esetében nagy hagyománya van a közös teherviselésen alapuló hadseregszervezésnek. Érdekes mellékszál, hogy a finnek már az orosz birodalomnak is fontos katonanemzete voltak, a cári tisztikarban is felülreprezentáltak voltak a finn származásúak. És Sztálin nagy fiaskója is a finn háború volt. A balti államok esetében az erős posztszovjet tömeghadsereg hagyományáról sem szabad elfeledkezni, továbbá 

A balti emberek valószínűleg jól gondolják, hogy a Kremlben sem feledkeztek el róluk. 

Ciprus máig egy görög-török félbevágott ország, furcsa lenne, ha nem tartanák fontosnak minden hadra fogható ember kiképzését. Ez a szunnyadó konfliktus a görögországi katonai éberséget sem hagyja nyugodni.         

Norvégia nem tagja az Európai Uniónak, de a sorkatonaság intézményével a skandináv blokkot erősíti. Míg a semleges és EU-n kívüli Svájc egy kiterjedt és nagy létszámú tartalékos rendszert működtet, ahol maga a tényleges katonai szolgálat csak hetekben mérhető.

Hazánkban hadkötelezettség van a honvédelmi kötelezettség részeként. Így minden, Magyarország területén lakóhellyel rendelkező, nagykorú, magyar állampolgárságú férfi hadköteles. Ez abban különbözik a kötelező sorkatonai szolgálattól, amely véglegesen megszűnt, hogy a hadkötelezettség csak bizonyos rendkívüli esetekben lép életbe.