A sinka az új magyar kutyafajta, a pásztorok viszont aggódnak

A sinka nem véletlenül a hortobágyi pásztorok egyik közkedvelt kutyafajtája: a rövid, sima szőrű, hegyes, felálló fülű és kunkorodó farkú kutyafajtának már a neve jelentése is „sima”. A sinkát több mint ötven évvel ezelőtt a pásztorok tenyésztették ki. Ma is élő pásztoremberek elmondása alapján egy német turista németjuhászával pároztattak egy mudit. A legfontosabb az állat genetikája, hogy milyen terelőkutya volt az anyja és az apja, mennyire alkalmas a munkára – a Hukosz – Magyar Ebfajták Szövetsége osztotta meg közösségi oldalán, hogy tizedik magyar kutyafajtaként bejegyezték a sinkát.

Kosina Péter hortobágyi gulyásszámadó elmondta, hogy a sinkára már „a pénz és a divat rátette a kezét”: szobakutyának, házőrzőnek és vadászkutyának használják őket, ami távol áll az eredeti környezetüktől. A Haon kérdéseire Kosina Péter elmondta, hogy a pásztorok körében ma azért kedvelt inkább a sinka kutya, mint a puli vagy mudi, mert jobban bírja a munkát, és a rövid szőrének köszönhetően a 40 fokot közelítő nyári meleget is könnyebben viseli. 

mivel bonyolult tenyésztési múltja miatt mindenki a magáét tekinti az igazinak. „Ahogy a pumikat, pulikat elkezdték törzskönyvezni, fajtásítani, lassan eltűntek a pásztorok mellől. Ma már ilyen kilincs alatt járó, apró termetű kutyákká lettek. Nincs már meg bennük a megfelelő vérmérséklet a munkához, inkább az árnyékban hűsölnek” – mutatott rá. Megjegyezte, a sinkák közül is akad, amelyik nem alkalmas a munkára, és ma is kell még németjuhász a vérfrissítéshez.

Kosina elmondta, van olyan pásztor, aki maga tanítja be a sinka kutyáját a terelésre, de előfordul az is, hogy az idősebb kutyával „indítják meg”, csupán arra kell figyelni, hogy a kölyök ne szokjon rá, hogy várja a felnőtt kutyát. „Ösztönből tudják, hogy mi a dolguk, de persze kellenek a vezényszavak, mozdulatok. Az értelmesebb folyamatosan figyel az emberre és a jószágra is” – mondta a hortobágyi gulyásszámadó.