Több jel is arra mutat, hogy a közfoglalkoztatással kapcsolatban stratégiaváltásra készül a kormány. Mi áll ennek hátterében?
– A 2011-es munkaerőpiaci helyzetre jó válasz volt a közfoglalkoztatási program kiterjesztése azzal a céllal, hogy visszatereljen a munka világába olyan embereket, akik akár évtizedekre leszakadtak a munkaerőpiacról. Az akkori foglalkoztatási helyzet indokolta ezt, a program segítségével több tízezren kiléptek az inaktivitásból. Az elmúlt öt év tapasztalata alapján viszont nyugodtan kimondhatjuk, hogy a közfoglalkoztatás inkubátorház-funkciója nem minden esetben működik jól. Nem az volt a célunk, hogy az érintettek hosszú éveket töltsenek a rendszerben. Időközben viszont kiüresedett a munkaerőpiaci kosarunk, és már szükségünk van mindenkire, aki munkára fogható.
Ön szerint hol a hiba a rendszerben?
– A probléma az, hogy sok közfoglalkoztató ma már úgy gondolja, a program önmagáért létezik. A közfoglalkoztatók, többségében az önkormányzatok – amúgy érthető módon – ragaszkodnak a kemény munkával létrehozott programjaikhoz, azok jól bejáratott technikáihoz, használható embereihez, akiket gyakran név szerint kérnek vissza a következő évre. Az érem másik oldala, hogy sok közfoglalkoztatottat a minimálbér és a közfoglalkoztatotti bér közötti kis különbség nem motivál eléggé a versenyszférában való elhelyezkedésre, a bérollót ezért is nyitjuk szélesebbre jövőre. Ugyanakkor jogosan merül fel a kérdés, hogy össztársadalmi szempontból mi a prioritás: az ilyen helyi programok futtatása vagy az elsődleges munkaerőpiac igényeinek kielégítése? Szerintünk az utóbbi.
A munkaerőpiaci szakemberek szerint a közfoglalkoztatottak jó része nem alkalmas a versenyszférában való munkára. Ön hogyan látja ezt?
– Mindig lesznek olyan emberek – és ez nem magyar sajátosság –, akik különböző okok miatt legfeljebb a közfoglalkoztatásban tudnak részt venni. De közelítsük meg inkább onnan a kérdést, hogy az átlagosan 250 ezer fős közfoglalkoztatotti létszámból szerintünk nagyjából 100-150 ezer fő elhelyezhető a nyílt munkaerőpiacon. A téli képzésekbe, átképzésekbe több tízezer közfoglalkoztatottat tervezünk bevonni, hiszen így nagymértékben javulnak az elhelyezkedési esélyeik.
Jelenleg a közmunkásoknak mindössze 14 százaléka tud megkapaszkodni a versenyszférában. Hogyan lesz ennél jobb az arány?
– Ősszel a kormány kért egy előterjesztést a nemzetgazdasági tárcától arról, hogy mi akadályozza a visszatérést a munkaerőpiacra. Az általunk elkészített több mint százoldalas anyagban arra jutottunk, hogy a közfoglalkoztatás jelenlegi statikusságát meg kell törni. Többek közt azt javasoljuk, hogy három éven belül maximum 12 hónapig lehessen közfoglalkoztatotti státuszban maradni. Akinek ez idő alatt nem sikerül alkalmassá válnia a versenyszférában való elhelyezkedésre, például egészségügyi okok miatt, azt más módon kell segíteni. Szeretnénk elérni azt is, hogy a szakképzetteket ne „pazaroljuk el” a közfoglalkoztatásra, miközben a legtöbb ágazatban hiány van belőlük. Ők csak akkor léphessenek be a programba, ha az állami foglalkoztatási szolgálat három hónapon belül nem tud a képzettségüknek megfelelő munkahelyet biztosítani nekik, vagy három munkaadó visszautasítja őket.
Az eddigi rendszerben is előbb megpróbálták az érintetteket kiközvetíteni a munkahelyekre, vagy tévedek?
– Több energiát szeretnénk fektetni ebbe, de végig kell járnunk a szükséges köröket. Ma Magyarországon mintegy 55 ezer üres álláshely van, és ez a szám folyamatosan nő. Nehezen hihető, hogy nincs semmilyen közös metszet a közfoglalkoztatottak nagy táborával. Vegyünk egy konkrét példát: Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 57 kőművest kerestek a cégek az idén egy bizonyos időpontban, miközben ezzel egy időben a közfoglalkoztatási programban több mint 600 szakképzett kőműves szerepelt. Kizárt, hogy mindegyikük elfelejtette a szakmáját. Ez kiragadott példának tűnhet, de hasonló arányokkal szembesültünk sok megyében.
A közfoglalkoztatást bírálók sérelmezik, hogy a fiatalokat is beszippantja a rendszer. Ezzel kapcsolatban terveznek változtatást?
– Ez nekünk is nagy szívfájdalom. Szeretnénk kivezetni a 25 év alatti fiatalokat is a közfoglalkoztatásból, hogy ne parkolópályán kezdjék el az életüket. Az ő elhelyezkedésüket más, aktív eszközökkel, célzott munkaerőpiaci programokkal kell segíteni, mint például a GINOP-os ifjúsági garanciarendszer. Ezen a téren nagy vitára számítunk, mivel a közfoglalkoztatók számára a leghasználhatóbb munkavállalók az erejük teljében lévő fiatalok.
A Belügyminisztériumtól azt az információt kaptuk, hogy jövőre nagyjából ugyanakkora közfoglalkoztatotti létszámot tervez a kormány, mint az idén.
Úgy tűnik, önök egy ellentétes irányt javasolnak...
– A konvergenciaprogramban arra tettünk ígéretet, igaz, konkrét dátum nélkül, hogy fokozatosan csökkentjük a létszámot. Szerintünk erre most érett meg az idő. Az így felszabaduló forrásokat pedig olyan képzési, pályatanácsadási, életvezetési programokra kell fordítani, amelyek minél több embernek adnának esélyt a közfoglalkoztatásból történő továbblépésre. Az ilyen szolgáltatásokra jelenleg nincs elég kapacitás, mivel az elmúlt években leépültek, hiszen máshol volt a hangsúly.
Mikor válhatnak a tervek valósággá?
– Az előterjesztésünket várhatóan januárban tárgyalja majd a kormány, és ha kedvező lesz a döntés, akkor márciusban már részben új típusú közfoglalkoztatási programok indulhatnak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.