A kórházszövetség szerint mi a legsürgetőbb feladat a hazai egészségügyben?
Az elsődleges feladatnak a rendszerben dolgozó kollégák megtartását és az egészségügy presztízsének visszaadását tartom. Fontos az is, hogy a betegek ne bolyongjanak elveszett módon a rendszerben, mindenki időben, a megfelelő helyen és a legmagasabb színvonalon kapja meg az ellátást. Strukturált adatgyűjtéssel, jó szervezéssel és a betegek megfelelő edukálásával nagyobb beruházások nélkül is elérhető egy jóval hatékonyabb betegmenedzsment. Újragondolandó a teljesítményvolumen-korlát (TVK) elosztása is, mivel a kórházak egy részében folyamatos a kapacitáshiány, miközben máshol nem tudják felhasználni a rendelkezésre álló forrást. A TVK a járó- és fekvőbeteg-szakellátásra vonatkozóan szolgáltatónként határozza meg az elszámolható teljesítmény mennyiségét. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) a kórházaknak, rendelőintézeteknek kizárólag a volumenkorlát keretein belül nyújtja a finanszírozást, így azok a kórházak, amelyeket területi ellátási kötelezettségük, népszerűségük, profizmusuk okán nagyszámú beteg keres fel, napi szinten küzdenek azzal, hogy miként lássák el a hozzájuk forduló, valóban fekvőbeteg-ellátást igénylő betegeket. Felelősen gazdálkodó vezető nem lépheti túl a kórház TVK-keretét, ugyanakkor az orvosi eskü, valamint szakmai és morális kötelességünk a betegek ellátását támogatja. Ez a dilemma jellemzően a nagy megyei vagy sokszakmás kórházakat érinti, ahol az ellátottak száma és köre nincs arányban a TVK-val, illetve a területi ellátási kötelezettséggel. Újra kellene tehát gondolni az országos TVK-elosztást abból a célból, hogy a szakmailag jól működő és/vagy kiemelt profilú intézmények több pénzhez jussanak, és minden indokoltan beutalt beteget elláthassanak.
Ön szerint milyen a jövő kórháza?
Világszerte komplex szolgáltatást nyújtó, csak a valóban sürgős és nehéz esetekre fókuszáló intézményekkel fogunk találkozni. Az eredményesség lesz a jövő egészségügyi intézményeinek az indikátora, és az ellátáshoz való hozzáférést is korrigálnia kell az ellátórendszernek. El kell fogadnunk, hogy az aktív betegellátást végző intézmények száma csökkenni fog, a hangsúly az alapellátás, a prevenció, illetve az otthoni vagy krónikus-ápolási intézményekben végzett utógondozás irányába tolódik. Megfelelően felszerelt, jól képzett szakembergárdával rendelkező, könnyen megközelíthető központi intézmények adják az ellátórendszer vázát, amelyhez jól szervezett módon csatlakoznak a kisebb, kevésbé súlyos eseteket ellátó kórházak és járóbeteg-ellátók. A betegek egészségügyi adatai egy központi felhőbe gyűlnek, amelyben megfelelő jogosultsággal minden pillanatban elérhetők, segítve ezzel a betegek ellátását és azt, hogy ne készüljenek fölöslegesen ismételt vizsgálatok csak azért, mert a korábbi leletek nem érhetők el a szükséges időpontban. A hozzáférhetőségnek nem földrajzilag kell megvalósulnia, hanem az elérésben: azt kell megoldanunk, hogy bárhol lakjon is a beteg, időben eljuthasson azokba az intézményekbe, amelyekben a körülmények és a szakembergárda is alkalmas arra, hogy megkapja a szükséges ellátást.
Forró a hangulat a hazai egészségügyben. Beszélhetünk morális válságról?
A hangulat korábban valóban volt jobb, és az egészségügyi ágazat megítélése sem egységes, de nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a médiában, különösen a közösségi médiában visszatükröződő kép nem a valóság. Az egészségügyben dolgozók egy része fáradt, fásult, de sokan dolgoznak hittel, lendülettel, magas szakmai színvonalon. Ám a mindennapi sikerekről, eredményekről nincs hír. Az, ha valami rendben van, nem növeli a kattintások számát, így nem is kap felületet a hírportálokon. Nekünk, akik az intézmények vezetői székében ülünk, kell hitet adnunk a kollégáinknak, és az adott körülmények között kell mindent megtennünk azért, hogy a rendelkezésünkre álló forrásból kihozzuk a legtöbbet. Bár ez nem könnyű, az a véleményem, hogy aki kizárólag panaszkodik, és nem a lehetőségeket keresi, hanem az indokokat, hogy mi miért nem lehetséges, az gondolkozzon el azon, vajon a számára megfelelő munkát végzi-e.
A magyarok felének problémát okoz az orvosi információk megértése. Ez az ellátórendszernek és a betegnek is több milliárd forintos pluszterhet jelent.
Ezzel a problémával Amerikában már a 2000-es évek elején elkezdtek foglalkozni. Kiderült ugyanis, hogy a betegek egészségértésének hiánya az egészségügyi kiadásokat évente 3-5 százalékkal növeli, amit az Amerikai Egyesült Államokban már évekkel ezelőtt évi 106–238 milliárd dollárra becsültek. Erre példák a tömegesen végzett felesleges orvosi vizsgálatok, indokolatlan kórházi kezelések, a későn, már szövődményekkel nehezített betegségek ellátása. A betegoldali kiadások pedig azt mutatják, hogy évente akár 8000 dollárral is többet költ a beteg csak azért, mert nincs tisztában az egészségével vagy a betegségével kapcsolatos információkkal. Ilyen a nem szakember által javasolt gyógyszerek bevétele, az egymás után hektikusan és saját gondolatmenet szerint igénybe vett egészségügyi ellátás, hosszan sorolhatnánk a példákat. Magyarországon sem jobb a helyzet: a Szinapszis Piackutató és Tanácsadó Kft. által végzett felmérés szerint a magyarok felének problémát okoz az egészségértés. A korábban reagáló országok példáját követve nálunk is minél hamarabb el kell kezdeni a lakosság fejlesztését. A folyamatnak egészen fiatal-, esetleg már óvodáskorban indulnia kell, az iskolásokat pedig a tananyagba építve kell oktatni az egészséggel, a betegségekkel és azok megelőzésével kapcsolatban. Külön hangsúlyt kell helyezni a digitális oktatásra, és meg kell ismertetni a lakosságot a rendelkezésünkre álló okoseszközökkel, applikációkkal, online felületekkel. Hamarosan a mindennapok részei lesznek az egészségügyi ellátást segítő, mesterséges intelligencián alapuló megoldások is, amelyek nemcsak az egészségügyi intézményekben, hanem a betegek otthonában, illetve az aktív, de krónikus betegségben szenvedők számára a munkavégzés során is segítséget nyújtanak majd. Ehhez persze szemléletváltásra van szükség, de úgy gondolom, ez nem kerülhető el.
A teljes cikket a Világgazdaság keddi számában olvashatja
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.