Visszatérnek az építkezők a vályoghoz

Vályog helyett néhány évtizede betonra váltott a modern építőipar, amely, miután szinte teljesen száműzte az építészetből a természetes építőanyagokat, például a vályogot, a szalmát és a fát, a leginkább környezetterhelő iparággá változott. Homokból helyenként máris súlyos hiány mutatkozik, de kizárólag a hatalmas mennyiségű energiát felhasználó cementgyártásra sem épülhet a jövő, ezért

a fenntarthatóság és az energiahatékonyság jegyében egyre többen kanyarodnak vissza a gyökerekhez. Nevezetesen a természetes építőanyagok, azaz a folyamatosan termelhető fa, szalma, kender, illetve a vályog használatához

– mondta a Környezettudatos Építők Szövetségének kommunikációs vezetője, Bíró Péter a Világgazdaság megkeresésére.

A modern építészet által kifejlesztett technológiáknak köszönhetően megszűntek a megvalósíthatósági korlátok: Bécsben elkészült az első favázas, szalma, azaz természetes hőszigetelésű 24 emeletes irodaépület, Lengyelországban pedig most fejezik be Európa legnagyobb, 11 ezer négyzetméteres iskolájának megépítését fából, és további tíz óvoda épül egy sikeres gdanski óvoda- és iskolaprojekt nyomán. Az európai példák láttán Pécelen is belevágtak, és hamarosan megépül egy favázas, vályogtechnológiával kombinált óvoda, majd egy iskola és egy kollégium építése következhet Magyarországon.

A bioépítészet terjedését nagyban segíti, hogy a környezettudatos épületek akár 60 százalékkal kevesebb energiával hűthetők és fűthetők.

Bár egy jól megtervezett ház 10-15 százalékkal többe kerül, mint az úgynevezett hagyományos kőházak, de akár aktívházzá is fejleszthető. Az időtállóság bizonyítékaiért nem kell messzire menni, Magyarországon például még mindig több mint 600 ezer vályogház áll, tehát több, mint betonpanel épület.

A teljes cikket a Világgazdaság keddi számában olvahatja