A rektorokból dékánok lettek

Az egyetemi integráció óta számos intézmény egykori rektora ma dékánként irányítja volt főiskoláját -- ez személyi ellentétekhez, irányításpolitikai vitákhoz vezet. Egy magát megnevezni nem kívánó intézményvezető lapunknak úgy fogalmazott: a professzorok közötti ellentétek miatt az ügy fölöttébb kényes.
Az integráció másik nehézsége, hogy az egyetemek a normatív finanszírozás forráskiegészítése nélkül nem tudják biztosítani a folyamatos működésüket, az elosztási mechanizmus viszont érdeksérelemmel jár.
A múlt héten Budapesten tartott I. magyar kari vezetői konferencián elhangzott: van, ahol a gazdasági autonómia a meghatározó, van, ahol a jogelőd intézmények önállósága a nagyobb. Stark Antal, az oktatási tárca helyettes államtitkára a tanácskozáson azt mondta: a jogutód intézmények gazdasági önállóságát kell megteremteni.
"Akkor cselekszünk helyesen, ha az egyetemek és főiskolák integrációjába már a kezdetektől fogva beszámítjuk, hogy a felsőoktatási intézmény olyan szellemi műhely, ahol kiváló tudósok, oktatók, kutatók, diákok dolgoznak, ők pedig nem gépek, amelyek gombnyomásra, zökkenőmentesen állnak át egy másfajta működési technikára" -- mondta lapunknak Szendrő Péter, a gödöllői Szent István Egyetem (SZIE) rektora. Mint fogalmazott: a karok és főként az ezek közé "különösen fájó sérelmekkel" érkező jogelőd intézmények zavartalan működését csak akkor lehet biztosítani, ha egy másik kartól vonjuk el a forrást. Úgy véli, helyes, ha az intézmények perspektivikusan a szakok mentén rendezik a kérdést, hiszen az univerzitás egyik fő előnye éppen az, hogy a szakok által nyújtott képzés átnyúlik a kari kereteken.
Szendrő Péter a viták ellenére állítja: az egyetemek és főiskolák integrációja alapvetően sikeresen zajlott le, ám úgy tűnik, a forráshiányos környezet, valamint az érdekellentétek miatt csak középtávon válhatnak sikeressé és konfliktusmentessé az új intézmények.