7 milliárd hiába - Drámai mértékű a romák leszakadása

Összesen mintegy hétmilliárd forintot költöttek el integrációs programokra az elmúlt években. Az, hogy ez a roma integráció tekintetében mit jelent, nem tudható, mivel tilos az etnikai hovatartozás nyilvántartása. Így nincs adat arról, hány cigány osztály és –iskola szűnt meg. A PISA felmérés szerint Európában Magyarországon számít a leginkább, hogy egy gyerek milyen családba született. A rendszerváltástól a kétezres évekig erősen emelkedett a külön cigány osztályok száma. 2000-ben már minden hatodik-hetedik roma gyerek szegregált osztályba járt – írja a Magyar Narancs.

2002-ben Magyar Bálint miniszterségét törvényi változtatásokkal és támogatások bevezetésével kezdte, az integrációra szánt támogatásokat azonban nem minden esetben az eredeti céloknak megfelelően használták. A 2003-ban bevezetett integrációs célja az együttoktatás terjesztése volt, javította a helyzeten a buktatás feltételeinek szigorítása és az iskolák körzetekbe sorolása is. A gyakorlat azonban azt mutatja: a legtöbb intézményben változatlanul a régi gyakorlatokat alkalmazzák – szankciók nélkül.

Az elmúlt években a minisztérium nem készíttetett vizsgálatokat arról, valóban csökkent-e a szegregált osztályok száma és kevesebb roma tanulót nyilvánítanak-e fogyatékosnak. Az utolsó ebben a témában végzett kutatást (pdf) 2004-ben készítette a múlt hónapban elhunyt Liskó Ilona és Havas Gábor. Eszerint 2000. és 2004. között fennmaradt a szegregáció, a cigányosztályok száma 770-ről 1200-ra nőtt.

2007 szeptemberéig az integrációs normatívát gyakorlatilag szabadon költhették el az iskolák vagyis akár szegregált osztályokat működtető intézmények is profitálhattak az állam integrációs célú támogatásából. Tavaly ősz óta ezek az összegek már csak meghatározott célokra költhetőek, a rendszer azonban ennek ellenére kijátszható. A támogatások odaítélése a halmozottan hátrányos helyzet megállapításán múlik. Erről a jegyzőnek kell nyilatkoztatnia a szülőket, ez pedig azt jelenti, hogy igény szerint eltűntethetőek a rendszerből a roma gyerekek. Ennek ellenkezője is megvalósítható, vagyis integráltnak állítható be egy szegregált iskola.

Liskó Ilona 2007-es felmérése szerint a pénzbeli támogatás kevés, ha a fenntartó nem érdekelt a szegregáció megszüntetésében. Az eddigi folyamatok azt mutatják: a szegregáció ott szűnt meg, ahol ennek feltételei már eleve adottak voltak. A szociológus kutatása szerint a pedagógusok többsége a roma környezetet okolják a sikertelenségért, nem az iskolát. Az integrációs pedagógus-képzés is csak részben járt sikerrel: egyharmadról egynegyedre csökkent azoknak a tanároknak az aránya, aki helyesnek tartják a szegregált oktatást.

A negatív folyamatokat még két további jelenség erősíti: egyre több roma gyereket nyilvánítanak magántanulóvá azzal, hogy egyszerűen hazaküldik őket az iskolából. A többségi szülők egy része más településre, jobb iskolákba viszi gyerekeit, így spontán módon is kialakulhat a szegregáció. A lap által megkérdezettek szerint a szegregáció mindaddig jelen lesz, amíg meg nem szűnik a szabad iskolaválasztás, ez ugyanis a gyakorlatban a tanulók közti szemezgetést jelenti.