Egy láthatatlan fal választja ketté az országot

A Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézetének igazgatóhelyettese tanulmányában arra a tendenciára hívja fel a figyelmet, miszerint a keleti régiók mobilizálható lakossága a nyugati megyékbe költözik, a nyugati határszél lakói közül pedig egyre többen járnak át dolgozni a szomszédos Ausztriába.

A rendszerváltás előtt a fő költözési célpontok a nagyvárosok voltak, ám utóbb éppen Budapestről költöztek el a legtöbben. A változások eredményeként egyre határozottabban kirajzolódtak az elvándorlás veszteseinek kiterjedt, összefüggő zónái.

Az ország észak- és délkeleti területeinek fő jellemzője egyértelműen az elköltözés lett. Az elmúlt években már az sem. Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés megye egyes területeiről már mindenki elköltözött, aki csak tehette. Mivel a leszakadó térségeket elsősorban a fiatal, képzett felnőttek hagyják el, a települések többségére az elszegényedés, az elöregedés, majd az elnéptelenedés vár. Furcsamód, a vesztesnek számító észak-alföldi régióban másfélszer tanulnak többen felsőoktatási intézményben, mint a Nyugat-Dunántúlon. Csakhogy a diplomások többsége el is hagyja a térséget.

Az elvándorlást sok helyen ellensúlyozza, sőt helyenként ki is egyenlíti a természetes népességgyarapodás, amely a demográfusok szerint a leszakadó zónákban az átlagnál nagyobb számban élő roma családok nagyobb gyermekvállalásával magyarázható. Komárom-Esztergom megyében több cég is Szlovákiából, sőt újabban Romániából is toboroz munkásokat, mivel a magyarországiakat annak ellenére is nehéz idecsábítani, hogy korszerű munkásszállót építettek Esztergomban.

Nincs jobb helyzetben a Somogy megyei Csurgón működő Napsugár Ruhaipari Zrt. sem, amely már évek óta mongol varrónőket foglalkoztat gyárában. Bár a környéken nagy a munkanélküliség, a magyar munkavállalók nem hajlandók akkora munkabérért dolgozni, amennyiért az ázsiaiak. Az Európai Bizottság felmérést készített a migrációval kapcsolatos elképzelésekről. A magyarok kedvező dolognak tartják a mobilitás lehetőségét, csakhogy kételkednek a vándorlásnak a családra gyakorolt pozitív hatásában. A GKIeNet felmérése szerint a munkavállalók többsége jelenlegi lakóhelyéhez fűződő erős érzelmi kötődésével magyarázza a költözés elutasítását. A valódi ok ennél valószínűleg összetettebb.

A Szonda Ipsos korábbi kutatása szerint a költözést befolyásoló tényezők között egyre nagyobb szerepet játszanak a megélhetési gondok, a közüzemi díjak emelkedése, miközben a jobb orvosi ellátás, az iskoláztatási és bevásárlási lehetőségek jelentősége egyre inkább csökken.