Madár a kishalak között

Szombaton ön is átússza a Balatont. Német klubja mit szól ehhez? A szerződése nem tiltja az efféle kalandokat?

– Nincs olyan kitétel a megállapodásunkban, hogy ne úszhatnék. Egyébként is nem ez lesz az első ilyen megmérettetésem: 1998-ban, illetve tavaly már teljesítettem ezt a próbát. Akkor semmilyen problémám nem volt, remélem, hogy ezúttal is így lesz. Nagyjából két és fél órán keresztül fogok tempózni, a legnagyobb gondot valószínűleg az jelenti majd, hogy egy kicsit unatkozni fogok. A végén viszont fantasztikus azt érezni, hogy megcsináltam.

– Huszonkilenc profi győzelemmel a háta mögött nem bosszantó, hogy nem tudnak összehozni egy meccset önnek a világ legjobbjainak tartott ökölvívók valamelyikével?

– Már nem foglalkozom ezzel. Ha lesz lehetőségem Roy Jones vagy Bernard Hopkins ellen mérkőzni, akkor odaállok, és megmutatom, mit tudok, de őszintén szólva erre egyre kevesebb az esély.

– Miért? Tartanak öntől, vagy az Erdei névvel nem lehet jó áron eladni egy meccset Amerikában?

– Mindkét állításban van igazság. Egy világbajnoki döntő rengeteg pénzt mozgat meg, s az én esetemben egyformán nagy az üzleti és a szakmai rizikó. Jones vagy Hopkins menedzserei nem kockáztatják meg, hogy egy számukra ismeretlen öklöző elvegye az övet, ráadásul egy olyan meccsen, ami a szponzorokat sem igazán mozgatja meg. Az igazat megvallva magamban már le is tettem arról, hogy ez a mérkőzés valaha is összejön, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne teljes a pályafutásom. Azok között, akikkel eddig bokszoltam, volt néhány hasonlóan nagy kaliberű ellenfél.

– Úgy beszél, mint aki már csak hátrafelé néz.

– Tudom, hogy hányadik meccsem után fogok visszavonulni, de ez a szám még nem publikus. Persze, ha előtte szólnának, hogy mégis bokszolhatok Amerikában, biztos megváltoztatnám az elhatározásomat.

– Most hogyan telnek a napjai?

– Hetente három-négy alkalommal edzegetek, futok, árnyékbokszolok. Felszedtem 5-6 kilót, de ez ilyenkor természetes. Élvezem, hogy együtt lehetek a családommal. Nemrég jöttünk haza Rodoszról, ahol egy fantasztikus hetet töltöttünk. Most várom, mikor cseng a telefonom, hogy megmondják a legközelebbi meccsem időpontját. Akkor indulok vissza Németországba és kezdődik az igazi munka.