Emberpárti Fidesz, erőszakosnak látszó SZDSZ - PC évértékelés

A népszavazás – amely kormányellenes protesztszavazásként értékelhető – leglátványosabb politikai következménye a koalíció felbomlása volt. A referendum emellett tartalmában is elsöpörte a kormány politikáját, a nagy ellátó rendszerek átalakításának programja az év végéig lekerült a napirendről, az MSZP kommunikációja hónapokig baloldali fordulatot hirdetett. Ugyanakkor elsöpörte a népszavazás a Fidesz stratégiamódosítási kísérletét is: a párt felhagyott a 2007 tavasza óta folytatott kompetencianövelő imázsváltással és az év végére lényegében visszatért a 2006-os kampányban megfogalmazott, „emberpárti”, mindenki mellett érvelő üzeneteihez.

A Fidesz mért előnye az MSZP-hez képest persze így is magas maradt, ezért nem meglepő, hogy Orbán Viktor a Kéri-körből „kiszivárgott” megnyilatkozásaitól eltekintve nem törekedett arra, hogy csökkentse politizálásának hosszú távú, esetleges választási győzelme után megjelenő kockázatait. Akkor ugyanis gyorsan látványossá válna, hogy mi az, amiről a párt ellenzékben nem beszélt, ami könnyen Gyurcsány Ferencéhez hasonló hitelességi problémákhoz vezethet.

A pártok stratégiájának kudarcát mutatta a koalíciós szakítás is. Mielőtt a kisebbségi kormányzás nehézségei felszínre kerültek volna, úgy tűnhetett, az MSZP számára előnyös lehet a reformokból kihátrálni, és a saját szavazókat úgy megszólítani, hogy az elutasított és erőszakosnak látszó reformokat az SZDSZ-re tolják át.

A liberális párt szempontjából pedig logikusnak tűnt, hogy a szocialistákkal és a kormánnyal szemben megfogalmazott identitás segíthet visszaszerezni az eltávolodott szavazókat. Az SZDSZ MSZP-vel szembeni pozícionálási stratégiája nem futott ki sehova, hiszen a pártvezetőkkel történt találkozókon azt ugyan sikerült felmutatni, hogy az SZDSZ döntési helyzetben van (mert rajta múlik a kormányoldal vagy az ellenzék többsége), de amikor lehetett volna, a párt végül semmilyen döntést nem hozott.

Az MDF szempontjából az év stratégiai buktatója az volt, hogy az MSZP-vel és a Fidesszel szemben párhuzamosan megfogalmazott politikáját az SZDSZ-szel való küzdelemre kényszerült felcserélni a volt kormánypárt koalícióból való kilépése után.

A pénzügyi, majd kialakulni kezdő gazdasági válságot a kormány tudta a maga javára fordítani, végső soron tehát éppen a válság hozta el a rég várt fordulatot, és zárta le a miniszterelnök pozíciójának folyamatos megkérdőjelezését. Gyurcsány Ferenc ettől kezdve a kompromisszumkereső szerepben tudott sikereket felmutatni.

 Ez pedig nem pusztán a közvetlen politikai riválisoknak, hanem még Sólyom László számára is nehézséget jelentett, aki a válságra is a napi politikai küzdelmektől távolságot tartó, a miniszterelnökkel leginkább vitatkozó korábbi politikai sémáját igyekezett alkalmazni, ez pedig egyértelműen kudarcot hozott: leglátványosabban a Nemzeti Csúcs bojkottja kapcsán.