Fogsorát vagy a kőműves tanfolyamat fizessék ki a hajléktalannak?

Magyarországon ma körülbelül 25 ezer hajléktalan ember él. Lakhatásuk elvesztésének hátterében főként pénzügyi gondok, családi konfliktusok, betegségek és mentális problémák állnak, de akadnak olyanok is, akik börtönből, kórházból vagy intézetből való kikerülésük után kötnek ki az utcán.

Míg számos kelet-európai szomszédunknál nagyságrendekkel jobb ellátórendszerrel rendelkezünk, a nyugati-európai országokhoz képest rosszul megoldott a szabályozás és a finanszírozás. Ellátásukra évente közel 10 milliárd forintot fordítunk. Uniós források révén még összesen 4,5 milliárd forintnyi támogatással gazdálkodhatnánk a következő öt évben; a hajléktalanellátó szakma, a szociális tárca és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség most azon egyezkedik, mire is költsék ez utóbbi tételt.

A hajléktalanellátó szervezetek korábban úgy fogalmaztak, nem kérnek a támogatásból, ha azt a jelenlegi, általuk merevnek tartott szabályozás szerint kell elkölteniük. „Borzasztóan rugalmatlan a mostani szisztéma. Nincsenek tekintettel az egyéni szükségletekre, holott a hajléktalan-ellátásnak az egészségügyhöz hasonlóan kellene működnie. Fel kell mérni, ki milyen állapotban van és aztán az eredmények alapján kezelni” – magyarázza Vecsei Miklós, a Hajléktalanokért Közalapítvány kuratóriumi elnöke. Példaként egyszerű esetet hoz fel: ha egy hajléktalan pincér szakképesítéssel szeretne dolgozni, de hiányzik pár foga, akkor fizessék ki a fogászati kezelését, és ne képeztessék át kőművesnek, esetleg sokkal több pénzért. Erre azonban nem ad módot a jelenlegi rendszer.

A hajléktalan-ellátás megreformálásához ezért a szakma elengedhetetlennek tartja a létező szabályozási és finanszírozási rendszer megújítását. Ennek elemeit az új stratégia is tartalmazza, amely emellett hosszabb távú intézkedéseket is sürget. Ahhoz, hogy valóban megoldódjon a probléma, a szakemberek szerint megkerülhetetlen a lakhatási problémák egységes kezelése.