Bajnainak hatalmas mázlira lesz szüksége

Van der Sarnak sem volt sok esélye Anelka ellen, mégis kifogta a Chelsea támadójának büntetőjét, így nyerte meg a Bajnokok Ligájának tavalyi kiírását a Manchester United. A holland kapus azt mondta a meccs után, tudta, hova fogja rúgni a labdát a francia csatár, így volt esélye volt a hárításra. Ilyen alapon a hobbiból a zöld gyepen szintén hálóőrként repkedő Bajnai Gordonnak a helyzete sem abszolút reménytelen. A baj csupán az, hogy – ha már futballhasonlattal élünk – olyan a helyzet, mintha Panenkából, Platiniből, Ronaldóból, Del Pieróból gyúrt extraklasszis próbálná bevenni a kapuját.

Milyen kormány?

Az egyik legfőbb gond az, hogy azt sem tudjuk, milyen kormány élére kerül a jelenlegi gazdasági miniszter. Ő állítja, szakértői, vagy legalábbis szakértői jellegű kabinet alakul a jövő héten. Tekintsünk el attól, hogy önmagában is nehezen értelmezhető ez a kategória, hiszen bár rendeleteket hozhat egy kormány, a fontos döntések törvény formájában jelennek meg, ehhez pedig mindig meg kell szerezni a többséget a parlamentben. S persze elsősorban az MSZP-s honatyák támogatását, akik így joggal vethetik fel, ez alapján valójában a szocialisták kormánya működik majd, s ilyen alapon nem lehet attól sem eltekinteni, hogy az ő programjukat hajtja végre a kabinet.

Sajátos a szerepe az SZDSZ-nek is.

A liberálisok állítják, nem lépnek koalícióra az MSZP-vel, de – ha időben megismerkedhetnek a részletes kormányprogrammal és a miniszterek személyével –, akkor megszavazzák Bajnait miniszterelnöknek, s a későbbiekben is támogatják őt a válságkezelésben. Ám ezek után joggal tehető fel a kérdés: kormánypártnak vagy ellenzékinek tekinthetjük-e majd a Szabad Demokraták Szövetségét? S leginkább az, hogy meddig játssza el ezt a "kint is vagyok bent is vagyok" szerepet? Nem csoda, hogy – hallva a liberálisok napokban tett nyilatkozatait –, a vájt fülű MSZP-seknek lehet némi deja vu érzésük egykori és leendő társaik sajátos módszereiről.

Miniszterek kerestetnek

S éppen e bizonytalanságok miatt emberpróbáló feladat a miniszterek kiválogatása is. Az gyakorlatilag eldőlt, hogy a kulcstárcák élén változás lesz, így hiába erős ember a pártjában Veres János, mégis csak elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy ide jutott az ország, de az új kormányimázs miatt sem maradhat pénzügyminiszter. S talán az az egyetlen biztosnak látszó pont, hogy Oszkó Péter adószakértő, az egykori Reformszövetség meghatározó tagja követi a posztján. Még szerencse, hogy a gazdasági miniszteri posztot Bajnai miatt egyébként is be kell tölteni, a szociális tárca irányítója, Szűcs Erika pedig lélekben már el is köszönt.

Kulcstárcának számít az önkormányzati, nagy meglepetés lenne, ha a független Gyenesei István a helyén maradhatna. S nem feltétlenül azért, mert rosszul dolgozott volna – bár volt néhány alapos mellényúlása –, a közigazgatási reform szinte egy tapodtat sem haladt előre, másrészt ő inkább politikus, mint szakember, harmadrészt az SZDSZ torkán őt aligha lehetne lenyomni. Hasonló helyzetben van Draskovics Tibor, aki az igazságügyi minisztériumot ugyan viszonylag jól elnavigálta, de a kormány jolly jokereként nehéz őt hiteles szakértőként eladni az országnak.

Az oktatás, kultúra nyugalmasabb időkben fontos területeknek számítanak, krízis idején azonban csendesebbek a múzsák, ennek ellenére Hiller Istvánnak sem érdemes új bútorokat rendelnie az irodájába. A honvédelemért felelős Szekeres Imrének pedig azért nem kell nyugtatókat bevennie, mert se nem oszt, se nem szoroz, hogy ezt a miniatürizált hadsereget ki felügyeli. De ennél talán fontosabb, hogy a vasárnapi kongresszuson megerősödött, gyakorlatilag Lendvai Ildikóval és Kiss Péterrel vezetik trojkában a pártot. S ez, illetve a kancelláriaminiszter viszonylagos népszerűsége, elfogadottsága – valamint, hogy az új kormányfőnek szüksége lesz egy stabil hátországra – az oka annak, hogy Szekeresnek és Kissnek valószínűleg nem kell költöznie.

Nadrágszíj és az ő lyukai

De legalább ennyire lényeges, hogy valóban megkapja-e Bajnai a következő hetekben, hónapokban az országgyűlési támogatást. Most ugyan úgy tűnik, a szocialisták szinte kivétel nélkül melléállnak – a látszat kedvéért még jól is jön nekik Karsai József, az örök ellenálló –, ám az sokkal fájdalmasabb lesz, amikor az igen gombot kell megnyomni a megszorításokra, mint aláírni egy politikai, önmagában sokat nem jelentő kormányfő-jelölti deklarációt.

Ám azt is tudjuk az MSZP tagjairól, hogy rövid idő alatt képesek alapvetően megváltoztatni a véleményüket. Két és fél hete még állva tapsolták meg Gyurcsány Ferencet, miután bejelentette, távozik a kormányfői posztról, néhány napra rá azonban pártelnökként megpuccsolták. S bár közhelyesnek tűnik a vidéki szocialista képviselőkre való hivatkozás, valóban az a helyzet, hogy nehéz lesz elmagyarázni az ott élőknek azt, hogy miért kell öt lyukkal beljebb húzniuk a nadrágszíjukat. Ráadásul nemcsak az évtizedekkel elmaradt Szabolcsban, Borsodban, hanem a korábban naposabb térségnek számító, de a munkahelyek megszüntetése miatt egyre sanyarúbb helyzetbe kerülő Nyugat-Dunántúlon is.

Szívjanak a gazdagok is

A falusi kultúrházakban megtartandó fórumokon – ráadásul közeledik a majális is – azonban a kormánypártiak érvelésben jól jöhet, hogy Bajnai programjában a kiadáscsökkentés mellett – mint ahogy fogalmaznak a szocialista vezetők – erősítik a társadalmi igazságosság elvét, azaz olyan intézkedéseket terveznek, amelyek nyomán a jobb módúak is szívni fogják a fogukat. Kiszivárgott információk szerint felmerült többek között a luxusautók súlyadójának megemelése, és az is, hogy az állami támogatásban részesülő cégek vezetőinek prémiuma kiemelkedően magas adókulcs alá essen. Emellett átgondolják az állami cégek  igazgatótanácsi és felügyelőbizottsági tagjai juttatásainak szabályait, s örökzöldként újra nekifognak az országgyűlési képviselők tiszteletdíjának, költségtérítésének átalakításához.

Persze ezek inkább szimbolikus lépések, pár milliárd takarítható meg csak ezek révén. Az igazán lényeges elképzelésekről azonban vajmi kevés, gyakorlatilag semmi nem szivárgott ki. Így nem tudjuk, a kormányfő milyen adó- és járulékrendszert kíván életbe léptetni, mit kíván tenni a gazdaság felpörgetése érdekében, hogy lesz képes megmenteni a forintot s még sorolhatnánk. S azt sem tudhatjuk, az érzelmileg visszafogott, s az elődjénél kevésbé impulzív Bajnai hogyan viseli majd a Fidesz és a jobboldali sajtó kíméletlen támadását: az ellenzéki párt szerint ugyanis ő nem más, mint egy illegitim úton hatalomra kerülő Gyurcsány-klón, s minden bizonnyal naponta lehet majd olvasni néhány újságban, hogy a hajdú-bétes libák a holtukban is hangosan gágognak.
Csak ezek ismeretében lehet majd megválaszolni, Bajnai kapus megvédi-e a góltól a hálóját. Nemcsak bravúr, hatalmas mázli is kellene hozzá.