Merre forduljon az EU? A "budapesti stratégia"

Santos a GKI Gazdaságkutató Zrt. által szervezett tegnapi budapesti konferencia szünetében nyilatkozott lapunknak. Szerinte három fő területre kellene összpontosítani a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás előmozdítását uniós szinten összefogó lisszaboni stratégia hamarosan esedékessé váló megújítása során.

Ez pedig a kutatás-fejlesztés, a foglalkoztatás és a klímavédelem. „Közös agrárpolitika helyett inkább közös kutatási politikára lenne szüksége az uniónak” – véli Santos.

Az unió 2000-ben indította útjára a lisszaboni stratégiát, amely eredetileg azt tűzte célul, hogy 2010-re az EU legyen a világ legdinamikusabb és legversenyképesebb tudásalapú gazdasága. A tegnapi konferencia szinte minden felszólalója egyetértett azonban azzal, hogy ez elhibázott kezdeményezés volt. Az unió túlságosan nagy célt tűzött maga elé ezzel, sokkal okosabb lenne, ha csupán néhány területre koncentrálna – közölte Santos. A stratégia anélkül fogalmazott meg ambiciózus célokat, hogy megfelelő eszközöket rendelt volna az elérésükhöz – tette hozzá Vértes András, a szervező GKI elnöke.

A végrehajtás is gyenge volt: nagyon kevés pénzt különítettek el rá a közös költségvetésben, s nem tették a stratégiát a nyilvánosság számára könnyen „fogyaszthatóvá” (nem állítottak fel például a Világgazdasági Fórum évenként publikált versenyképességi ranglistájához hasonló listát), nem ellenőrizték a kormányok tevékenységét a stratégia megvalósítását illetően. Így csekély is lett a stratégia uniós szintű hozzáadott értéke: nem született európai szintű k+f politika, és az európai egyetemek nem léptek előre a világranglistákon.

A 2000-es portugál elnökség alatt elfogadott lisszaboni stratégia megújítása a korábbi elképzelések szerint éppen a 2011-es magyar EU-elnökség alatt lett volna esedékes. Ezért felmerült, hogy az utódot esetleg budapesti stratégiának lehetne nevezni. Ennek esélye azonban a közelmúltban sokat csökkent.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható