OECD: Magyarországon túl alacsony a nyugdíjkorhatár!

A („Society at glance” néven) kétévente megjelentett elemzéssel a szervezet azokat a változásokat igyekszik megragadni, amelyek tükrözésére a szokásos, piac- és jövedelem-szempontú számítások, illetve összevetések alkalmatlanok.

A foglalkoztatási ráta 1995 óta több mint 5 százalékponttal emelkedett Ausztráliában, Belgiumban, Kanadában, Finnországban, Görögországban, Izlandon, Olaszországban és Hollandiában, két további tagállamban (Írországban és Spanyolországban) pedig a növekmény meghaladta a 10 százalékpontot. A 15-64 év közötti korosztályokból az állásban lévők aránya 14 tagállamban több mint 70 százalék, és kiemelkedően magasnak tekinthető Izlandon (85,7 százalék) Svájcban (78,6 százalék), Norvégiában (77,5 százalék), Dániában (77,3 százalék), Svédországban (75,6 százalék). A környezetünkben Ausztria 71,4 százalékkal, Csehország 66,1 százalékkal jár jóval előttünk.

Magyarország – a sajátos viszonyokat mutató Törökországot leszámítva – hátulról a második az OECD-tagállamai között, az 57,3 százalékos foglalkoztatási rátájával, amivel csak éppen meg tudjuk előzni az 57,0 százalékos mutatóval rendelkező lengyeleket.

A tagállamok szociális viszonyainak további fontos mutatóját jelenti a nyugdíjkorhatár, ami a fejlettebb OECD-tagországok körében 65 év körül ingadozik. A jelentés egy sajátos paradoxonként utal arra, hogy a szervezet egészének átlagában alacsonyabb a nők nyugdíjkorhatára (62,7 év), mint a férfiaké (63,6 év), annak ellenére, hogy ez utóbbiak jóval rövidebb ideig élnek. A nyugdíjba vonulás tényleges kora azonban mindenütt alacsonyabb, mint a törvényben előírt, az eltérés nagyban függ a fizikai kondíciótól, a munkaerőpiaci viszonyoktól, a meglévő családi kötelezettségektől.

Korábban nagy feltűnést keltettek azok a német tervek, amelyekkel 65-ről 67 évre kellett volna emelni a nyugdíjkorhatárt. A mostani OECD-jelentésből azonban kiderül, hogy Mexikóban és Koreában 70 éves korban vagy afelett lehet visszavonulni. A jelentés a kirívóan alacsony törvényes korhatárt alkalmazók között említi Magyarországot, Belgiumot, Szlovákiát, Ausztriát és Franciaországot.

A születéskor várható élettartam 1960 óta 10,9 évvel növekedett a nőknél, és a tagországok átlagában elérte 81,7 évet, a csúcsot itt a japánok tartják 85,8 évvel. A férfiaknál a növekmény 10,2 év, amivel a várható élettartam 76,0 évre emelkedett (a rekorder itt Izland, 79,4 évvel). Törökországot leszámítva, Magyarország e tekintetben is sereghajtó, nálunk a nők átlag 77,4 évet élnek, a férfiak pedig csak 69,0 évet. Az ettől csak árnyalatnyival elmaradó törökök várhatóan hamarosan elhagynak bennünket, mert náluk rohamos javulás ment végbe az utóbbi időben.

A hosszabb – 130 oldalas – tanulmány még számos rész-jellemző tekintetében végez összehasonlítást, amiből a Reuters kiemeli például, hogy a tagországok közül a franciák alszanak a legtöbbet (átlagosan napi 9 órát), és ők töltik a leghosszabb időt az asztalnál, étkezéssel. Nagy alvók még a spanyolok és az amerikaiak.

Az öngyilkosságok számának alakulását elemezve az OECD rámutat, hogy a 100 ezer főre számított ráták általában csökkennek a tagországokban. Koreában viszont erőteljesen emelkedett a megfelelő adat, ahol főleg időskorúak vetnek nagy számban önkezükkel véget életüknek. Az ázsiai állam a tagországok sorában átvette a vezető helyet a szomorú statisztikában Magyarországtól az utóbbi időben, a második helyünket azonban egyelőre „nem veszélyezteti” a harmadik helyen álló Japán. A legalacsonyabb öngyilkossági rátával általában a mediterrán-térség államai rendelkeznek.