Gazdasági perek: hosszú út az igazságig

Az időmúlással sokszor enyhül a vád, illetve a vádlottak büntetése is. Tocsik Mártát például hat év után felmentette a Legfelsőbb Bíróság a vádak többsége alól. Szakértők szerint ezek kirívó esetek, a gazdasági perek elhúzódásának részben objektív okai vannak, és az igazán bonyolult ügyek külföldön sem zárulnak le egy-két év alatt.

Hidasi Gábor ügyvéd tapasztalata szerint a gazdasági jogvitákban az, aki ellen a pert indítják szinte minden idegszálával arra koncentrál, hogy megtalálja a még jóhiszeműnek látszó eljárásjogi lehetőségeket arra, hogy a per elhúzására. Erre sajnos, módot nyújtanak a polgári peres eljárás szabályai. Gondot okoz az is, bonyolult, újszerű, esetenként az anyagi jog által hiányosan, többértelműen, vagy egyáltalán nem szabályozott kérdéseket kell bírói úton megoldani. Az eljárást lassíthatja az is, hogy egyes perekben nem csupán egy-egy fél áll szemben egymással, hanem a felperes-alperesi oldalon vagy mindkettőn többen, sőt sokan vannak. Példáként említette az úgynevezett gyűjtőpereket, ahol sokan hasonló okból, de önálló követelésekkel lépnek fel egyazon alperessel szemben. Ilyen volt a Realbank- és a Postabank-ügy, de ilyenek a Baumag-perek is. Egy 1999-ben indult Postabank-per például még mindig folyik, és a Realbank egyik 2000 óta tartó részvényesi pere - 600 felperessel - még csak most fejeződött be első fokon.
Mindeközben cégek mehetnek tönkre, emberek kerülhetnek egzisztenciális válságba.

A cégek egymás közötti pereinek gyorsítására módosult a polgári perrendtartás. Ez a felektől, bíróságtól egyaránt nagyobb aktivitást követel, a procedúra közösen kialakított menetrend szerint, szoros határidőkkel folyik majd. A per rosszhiszemű elhúzását megakadályozandó, legkésőbb az első tárgyalás befejeztéig lehet keresetet változtatni, bizonyítási indítványokat, egyéb perbeli nyilatkozatokat tenni a fő szabály szerint. Az eljárás részvevői elektronikus úton kommunikálnak.

Kiss Gábor, a Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiumának vezetője azonban nem vár lényeges változást a nagyrészt jövő januárban hatályba lépő szabályoktól. Szerinte csak kismértékben gyorsíthatják a vállalkozások közötti nagyértékű, bonyolult pereket. Mint mondta, hiába kötelezőek a per előtti egyeztetések, mert az eddigi tapasztalatok alapján formálisak, és nem várható azoktól sem a per elhárítása, sem az alaposabb előkészítése. A bíróságokon pedig hiányoznak az elektronikus ügyintézés feltételei, és tart attól, hogy a törvény hatálybalépésekor sem lesznek meg.

Tíz esztendő

Az állam nevében 2000-ben a Pénzügyminisztérium indított pert a Deloitte, a Prudencia és az Arthur Andersen könyvvizsgáló társaságok ellen, kártérítést követelvén, mert hozzájárultak ahhoz, hogy a Postabank működéséről, gazdasági teljesítményéről hamis kép alakuljon ki. A követelés összesen 170 milliárd forint volt. A 2005-ben született elsőfokú ítélet az Andersen és a Prudentia esetében elutasította a keresetet, és kimondta, hogy a Deloitte és az állam fele-fele arányban felelős a kárért. Másodfokú döntést 2007-ben hozott az ítélőtábla, részben elutasítva az állam keresetét, másrészt - mintegy 150 milliárd követelés tekintetében - új eljárásra kötelezte az elsőfokú bíróságot. Az utóbbiban is jogerősen - súlyos eljárási hiba miatt - vesztett az állam, ennek a felülvizsgálata lesz ma.

A büntető eljárást is módosították a közelmúltban a gyorsítás érdekében. Kérdés, hoz-e majd kedvező hatást, figyelemmel a gazdasági bűncselekmények összetettségére. Hilbert Edit a Pest Megyei Bíróság tanácsvezető bírája szerint az ügyek - több háttérjogszabály ismeretét is megkövetelő - bonyolultsága, gyakorta a vádlottak nagy száma, akadályozza főként, hogy mielőbb jogerős ítélet szülessen. Utalt arra: a kilencvenes években a nyomozók, ügyészek, bírák még egyaránt maguk is az esetek alapján tanulták a "gazdaságot". Mára valóban felkészültek, és folyamatos továbbképzésekkel igyekeznek lépést tartani a követelményekkel. Ugyanakkor a vádlottak is tanultabbak, okosabbak. A bírónő előtt állt már olyan vádlott, aki a legjobb svájci bankárképzőben alapozta meg tudását, mondhatni hozzáértőbb volt az igazságügyi szakértőknél.

Úgy vélekedett: nem elsősorban a perjogi szabályok változtatása jelenthet megoldást - hiszen a több tízezer, vagy százezer oldalas ügyészi anyag bírósági feldolgozása, és ennek során különösen a gyakran több szakértői vizsgálat igen időigényes - sokkal inkább a nyomozás hatékonyságának, koncentráltságának növelése hozhatna előre lépést. Szerinte ma a nyomozás a legtöbb esetben szerteágazó, és nagy alaposságra, ám nem feltétlenül lényegre törekvő. Célravezetőbb lenne, ha valamely sokmilliárdos csődbűncselekmény gyanúja esetén a legsúlyosabb büntető tényállásra fókuszálnának, és nagyvonalúan elhagynák a nyomozást a kisebb súlyú bűncselekmények - például számvitel rendjének megsértése - miatt, mondta Hilbert Edit.

Tóth Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem jogászprofesszora viszont arra hívta fel a figyelmet: évente csaknem 300 000 ügyben nyomoznak, s az egy évnél hosszabb nyomozások aránya alig két százalékot tesz ki. Az ügyészségnek maximum 90 napja van, hogy a vádemelésről vagy a megszüntetésről döntsön, ritkán ugyan, de ezt a határidőt túllépik. Egy esztendőben mintegy 80 000 büntető ügy fejeződik be Magyarországon. Ezeknek csak ötöde tart két évnél tovább. Kétségkívül nem jó arány, de miután a nyomozás elrendelésétől a jogerős döntésig telik el ennyi, nem kifogásolható igazán, s európai összehasonlításban sem nagyon rossz, különösen, ha hozzátesszük, hogy az ügyek több mint fele egy éven belül befejeződik, mondta a professzor. 

Az elhúzódás nagyobbrészt a bírói szakban figyelhető meg: volt esztendő, hogy a helyi bíróságokon befejezett 9000-10.000 ügy 20 százaléka három évnél tovább húzódott. Megyei bíróságokon ugyanakkor gyakorlatilag alig fordul elő 2 évnél hosszabb ideig tartó ügy. A csúszások főbb okait az eljárásban részvevők távolmaradásában, a csapnivaló tanúzási fegyelemben, a terheltek időhúzási manipulációiban, az időigényes szakértői bizonyítás illetve sokszor külföldi megkeresések szükségességében látja.

Személyes tapasztalatai alapján elhanyagolható azoknak az ügyeknek az aránya, ahol az elhúzódás oka a hatóságok döntésképtelensége, a döntéstől való félelem, a túlbiztosítás-túlbizonyítás irreális igénye, vagy a hanyag ügyintézés.

Az állampolgárokat persze okkal irritálja, hogy egy-egy közérdeklődésére számot tartó ügy jelentősen elhúzódik. Senkinek nem érdeke az időhúzás. A közvéleménynek is meg kell értenie, hogy ezek döntő többségükben nem szándékosan történnek, s noha nem tekinthetők mindig az igazságszolgáltatás normális jelenségének, olykor elkerülhetetlenek, hangsúlyozta Tóth Mihály.

Hozzátette: Az Emberi Jogok Európai Bíróságán landoló ügyek több mint felében azért panaszolják a tisztességes eljárás megsértését, mert alapvető elv, hogy a vádlottaknak joguk van ügyük "ésszerű időn belüli" eldöntéséhez. Strasbourg szerint akár 6-7 év is lehet ésszerű idő (például, ha éppen maga a vádlott vonja ki magát az eljárás hatálya alól), de ha az állam mulaszt (mert sokszor hónapok telnek el érdemi eljárási cselekmény nélkül), akár 2-3 év időmúlás is alapot adhat az igazságszolgáltatás elmarasztalásra.

Keretben
Rövidebben
A választottbíróságok - például az MKIK mellett működő Állandó Választottbíróság, Budapesti Ügyvédi Kamara Eljárási Szabályzatával működő Eseti Választottbíróság, Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság - saját eljárási rendjük szerint bíráskodnak. A pertartamok esetenként és még a nagy ügyekben is rövidebbek, mint a rendes bíróságok előtt. Ezért népszerűek.

-->