Kartellek: sok milliárd a tét

Sokmilliárdos károkat okoznak a kartellező vállalkozások, ám nem gyakran – legalábbis kevés sikerrel – lépnek fel ellenük jóvátételért. Így aztán a jogsértők olcsón megússzák a visszaéléseket, jóllehet az eredményes kártérítési perek, a kifizetendő összegek nyomán a cégek ezerszer is meggondolnák, hogy titkos megállapodásokra lépjenek-e.

A sikertelenség egyik fő oka, hogy igen nehéz az okozott hátrányok összegszerű megállapítása. Három éve egy budapesti nemzetközi kartellkonferencián is elhangzottak elgondolkodtató becslések, így az is, hogy a jogsértő szövetkezések a nemzetközi tapasztalatok szerint legalább 10 százalékkal, esetenként – mint például a világot behálózó vitaminkartellnél – 30-60 százalékkal is felverhetik az árakat. Magyarországon pár éve azt rögzítettek, hogy a Gazdasági Versenyhivatal által kartellezés miatt kiszabott bírságok meghaladták a 20 milliárd forintot (ez a szám azóta 25 milliárd körülire növekedett), ugyanakkor az elmarasztalt vállalkozások több mint 60 milliárd, a valószínűsíthető áremelő hatásokat is figyelembe véve pedig mintegy 100 milliárd forintot is meghaladó kárt okozhattak a megrendelőknek.

Ezért van szükség ellenük a minél erőteljesebb fellépésre és a kemény hatósági szankciók mellett a kártérítési követelésekre, amelyek – egy OECD-tanulmány alapján – az átlagos felár 16 százalékáig terjedhetnek. Az Európai Bizottság (EB) a napokban egy tanulmányt tett közzé, amellyel elsősorban a bíróságoknak kíván irányt adni a kartellek, illetve az erőfölényes kiszorító magatartással okozott károk kiszámításához. Szakértők szerint azonban a meglehetősen terjedelmes és nem kevésbé bonyolult dokumentumtól – legalábbis a közeljövőben – nem várható jelentős áttörés az EB által szorgalmazott perekben.

Fejes Gábor ügyvéd, versenyjogi szakember meglátása szerint tekintélyes időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a kártérítési fellépések érzékelhető méretet öltsenek. Emlékeztetett azonban arra, hogy Magyarországon – az unióban egyedülálló módon – a versenytörvény, ha teljességgel meg nem is oldotta a problémát, „kényelmesebbé” tette az érdekeltek és a bíróságok dolgát. A kártérítési ügyben eljáró bíróságot köti a Gazdasági Versenyhivatal törvénysértést megállapító része: a kartellmegállapodásból eredő kár megtérítésére irányuló perben a felperesnek „csupán” a kár összegét kell bizonyítania. Megkönnyíti a dolgát a törvény a bizonyítási teher részleges megfordításával: megdönthető vélelemként rögzíti, hogy ha a károsult vagy a kartellező mást nem bizonyít, úgy a kartellből származó áremelés mértéke, azaz a közvetlenül okozott kár tízszázalékosnak tekintendő a termék szerződéses árán belül.

E szabályozás létjogosultságát sokan megkérdőjelezik, mert az is lehet, hogy a kár jóval kevesebb tíz százaléknál, vagy egyáltalán nincs is. A kartellek döntő többsége valóban árnövelő hatású, ám Fejes Gábor arra figyelmeztet, hogy a most publikált tanulmány szerint a vizsgált kartellek hét százaléka esetében nem volt árfelhajtó hatás. A kártérítés szempontjából tehát nem mindegy, hogy az adott kartell ez utóbbi, „hatástalan” hét százalékba tartozik-e.