Ismét vizsgálódik az Európai Bíróság az adatmegőrzések ügyében

Írország már korábban az Európai Bírósághoz fordult annak megállapítása iránt, hogy összhangban áll-e az Irányelv az Európai Unió alapjogi rendelkezéseivel. Az Irányelv érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet 2009. február 10. napján elutasították, azonban most ismét napirendre került a téma.

Ezúttal többek között az a kérdés, hogy mennyiben egyeztethető össze az irányelv az Európai Unió Alapjogi Chartájában biztosított, a magán és családi élethez és a személyes adatok védelméhez fűződő jogokkal.

Az Európai Bíróság egy 2011-es ítéletében egyértelműen meghatározta az alapjogi vizsgálat kritériumait. Ezen összefüggésben állapította meg, hogy bizonyos esetekben az alapjogok, különösen a magán és családi élethez való jog, illetőleg a személyes adatok védelmének a joga, igenis korlátozhatók. „Az, hogy az irányelv ezen alapjogokat az érintettek hozzájárulása nélküli adatgyűjtés útján korlátozza, kétségen felül áll. Az alapjogok ilyen korlátozása azonban csak akkor megengedett, ha (1) a korlátozásról törvény rendelkezik, (2) a korlátozás konkrétan meghatározott célokat szolgál és (3) a korlátozás ezen cél elérése érdekében szükséges. Ezek azok a kritériumok, amelyek alapján kell az Irányelv alapjogi vizsgálatát elvégezni” – hangsúlyozza Torsten Braner.

Az első ponthoz kapcsolódóan fontos megjegyezni, hogy az irányelv az EU jogalkotásának aktusa és a tagállamok az implementáció során általánosan mindenkire kötelező érvénnyel bíró törvényi szinten kötelesek azt átültetni. Kérdéses azonban a konkrétan meghatározott célok köre, hiszen ezekről az Irányelv nem rendelkezik. Az irányelv 4. Cikke úgy fogalmaz,: „a tárolt adatok csak meghatározott esetekben … továbbíthatók az illetékes nemzeti hatóságokhoz“. Hogy pontosan melyek ezek az esetek, arról az irányelv hallgat. Ebből adódóan tehát a (2) kritérium nem teljesül.

A harmadik feltételként az alapjogi korlátozás szükségessége igényel vizsgálatot. A szükségesség csak abban az esetben teljesül, ha egy demokratikusan berendezkedett társadalom által elismert cél (és ez sincs az irányelv cikkei között egyértelműen megnevezve) a korlátozással arányban áll. „Ha az irányelv célját a bűncselekmény- és terrorizmus leküzdésében látjuk, akkor még mindig vizsgálat tárgyává kell tennünk azt a kérdést, hogy egy általános adatrögzítés demokratikus keretek között ezen cél eléréséhez szükséges-e” – tájékoztat Torsten Braner. Az Európai Bíróságnak is ezt a kérdést kellene mielőbb tisztáznia.