Bebetonozott feszültség - Újabb konfliktus London és Madrid között

Két uniós ország, két NATO-tagállam, Nagy-Britannia és Spanyolország békétlenkedése okoz bonyodalmakat Európában. Mint már annyiszor, most is Gibraltár, a brit koronagyarmat a bajok forrása – legalábbis Madrid szerint.

A jelenlegi konfliktus mindössze néhány napos, de ilyenkor sűrűn felemlegetik a jeles dátumot több mint 300 évvel ezelőttről. Gibraltár, a Földközi-tenger kapuja 1704-ig spanyol uralom alatt állt, majd 1713-ban az utrechti béke a briteknek ítélte a Szikla néven emlegetett falatnyi földdarabot.

A jelenlegi konfliktus kirobbantójának a spanyol sajtó Fabian Picardo gibraltári főminisztert tartja, aki elrendelte, hogy több tucat betonelemet süllyesszenek a tengerbe, ezzel mesterséges zátonyt alakítva ki a Szikla körül. A lépést azzal indokolta, hogy így tudják hatékonyan védeni a tenger élővilágát. Az El País spanyol lap beszámolója szerint a spanyol halászok akcióba léptek, igyekeztek megakadályozni a munkát, kisebb összetűzésbe is keveredtek. A betonozás kezdetén felvonult a spanyol parti őrség, válaszul megjelent a brit haditengerészet egyik hajója.

Madrid egyébként két tűz közé került, nem elég, hogy Gibraltár lépését jogellenesnek tartja, ráadásul saját halászai is a kormányt kritizálják, mondván, nem védte meg érdekeiket. Valószínűleg a halászok megnyugtatására Madrid egy hete elrendelte, hogy a Gibraltárba belépőket a legaprólékosabban ellenőrizzék. Voltak olyan napok, amikor a spanyol-gibraltári határt hat-hét óra alatt lehetett csak átlépni. A brit és a spanyol média a maga szájíze szerint értékelte az eseményeket. Madrid a renitensek megleckéztetéséről cikkezett, míg Londonban érthetetlen és embertelen akcióról írtak, amelyben kisgyerekes családok a tűző napon voltak kénytelenek rostokolni.

A spanyol döntés egyébként ismét ellenszenvet szült odahaza, hiszen naponta 20-30 ezer spanyol ingázik, akiknek ugyancsak ellehetetlenítették az átjutást. Ráadásul José Manuel García-Margallo spanyol külügyminiszter egy interjúban megpendítette, hogy határátlépésenként fejenként 50 eurós (43 fontos) díj beszedését tervezik, ami a spanyol állampolgárokra is vonatkozna.

A probléma megoldásához fontos lépés lenne, ha magasabb szinten politikai egyeztetések kezdődnének, eddig a külügyminiszterek beszéltek egymással, sikertelenül. A britek felhívták a spanyolok figyelmét a 2002-es népszavazásra, amelyen a gibraltáriak 98 százaléka arra voksolt, hogy változatlanul a brit korona alá akar tartozni. Ez az utóbbi évtizedben a folyamatos viták közben fontos adu volt London kezében, de most tovább mennének. Napvilágot látott olyan parlamenti képviselői javaslat, hogy II. Erzsébet látogasson Gibraltárra, mert ez lenne most a leghatásosabb politikai válasz. A királynői vizit esélye azonban szinte a nullával egyenlő.

Ami az alkotmányos státuszt illeti, Gibraltár a külügyeket és a honvédelmet kivéve teljesen önálló, a brit királynő által kinevezett kormányzó hatalma csekély. Feladata javarészt abban merül ki, hogy a parlamenti választáson nyertes párt vezetőjét kinevezi főminiszternek, és nagyobb ünnepeken kitüntetéseket nyújt át. Gibraltár az egyetlen brit külbirtok, ahol rendeznek Európai Parlamenti választásokat. Mivel túl kevés a lakos, a gibraltáriak a délnyugat-angliai választókerület jelöltjeire szavaznak.

Megsínyli a gazdaság a viszályt

A konfliktus gazdasági károkat okozhat Gibraltárnak. A kedvező adózás miatt sok európai cég tart itt fent irodát. Számos on-line szerencsejáték céget szintén itt jegyeztek be. Évente 6 millió turista keresi fel Gibraltárt, de sok spanyol is átjár vásárolni, mert így spórolhatnak az adón. A turisták elmaradása tovább rontana a munkanélküliségen, amely a helyi lakosság körében 14 százalékos. A lakosság megélhetését a kikötőben, a kőolaj-finomítóban, a brit katonai támaszponton, illetve az idegenforgalmi szolgáltatásokban létesített munkahelyek biztosítják. Jelentős bevételek származnak a nemzetközi pénzügyi szolgáltatásokból és a nemzetközi konferencia-központ státuszból.