Szétszakad az ország a munkában

A foglalkoztatottság folyamatos javulása ellenére az EU 72 százalékos átlagos foglakoztatási rátájával szemben 2013-ban Magyarországon a 15–64 éves korosztály mindössze 65,1 százalékának volt munkája – derül ki a fenntartható fejlődés indikátorait számba vevő KSH kiadványból. (Az Európa 2020 Stratégia 75 százalékos uniós foglalkoztatási szintet tűzött ki célul). A magyarországi arányszámnál csak négy másik uniós ország, Málta, Románia, Horvátország és Olaszország produkált alacsonyabbat. A közép-kelet-európai államok többségében ugyanakkor már két éve jobbak voltak a foglalkoztatási mutatók, mint nálunk: Lengyelországban 67, Szlovákiában 69, Szlovéniában 70,5, Csehországban pedig 72,9 százalékos a 15-64 évesek között.

Az átlagosnál is nagyobb Magyarország lemaradása az alacsony végzettségűek foglalkoztatásában: az EU átlagától való lemaradásunk e tekintetben 17 százalékpont. A 8 általános iskolai vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkezők munkaerő-piaci esélyei továbbra is a legkedvezőtlenebbek. Mint a kiadvány készítői hangsúlyozzák: ők azok, akik többnyire csak határozott időre szóló szerződéssel, és leginkább a közmunkaprogramok révén jutnak munkához. Az Európai Bizottság év elején közzétett éves foglalkoztatási és szociális jelentése kifejezetten aggasztónak tartja, hogy a foglalkoztatás növekedésének túlnyomó részét nem csak Magyarországon, de Európában másutt is ideiglenes, illetve részmunkaidős állások adják, ami a munkaerő-kereslet bizonytalanságaira utal.

Az európai foglalkoztatási helyzettel összevetve csökkenő, ám még mindig jelentős hátrányunk mellett a KSH kutatói az országon belül tapasztalható különbségekre is kiemelten felhívják a figyelmet. A munkaerőpiac területi különbségei a rendszerváltás után növekedek először látványosan, a csúcsot a 2000 körüli években érve el, amikor a legjobb (Közép-Magyarország, Nyugat-Dunántúl), illetve a legrosszabb (Észak-Alföld, Észak-Magyarország) mutatóval rendelkező régiók közti különbség tartósan 10 százalékpont fölött volt a foglalkoztatási rátában. 2008-tól, amikor a válság éppen a munkaerő-piaci szempontból kedvezőbb helyzetben lévő térségeket érintette érzékenyen, csökkent a különbség. Az elmúlt három évben azonban újbóli növekedésnek lehetünk tanúi, olyannyira, hogy az eltérések minden eddiginél jelentősebbek: a legjobb és legrosszabb értékkel rendelkező megyék közti különbség 2013-ban már meghaladta a 11 százalékpontot.

Kevés az atipikus állás

Miközben a foglalkoztatás egészének emelése érdekében az unió is támogatja az atipikus foglalkoztatási formák arányának növelését, Magyarországon még az ennek legelterjedtebb formájának számító önfoglalkoztatók aránya is lényegesen alatta marad az uniós átlagnak. Az ezredfordulót jellemző 15,1 százalékos önfoglalkoztatói arány 2013-ra 10,9 százalékra csökkent, szemben az EU-28-ak 14,4 százalékos arányával. Az Európában legjellemzőbb részmunkaidős foglalkoztatásban még nagyobb a különbség: 2013-ban a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya 6,4 százalék volt hazánkban, addig az uniós átlag 19,5 százalék.

A mintegy 3200 magyarországi település csaknem egyharmada, körülbelül 1100 számít „jelentős munkanélküliséggel sújtottnak” a kormány múlt héten kiadott rendelete alapján. Ez azt jelenti, hogy ezeken a helyeken a munkanélküliségi ráta meghaladja az országos átlag 1,75-szeresét. A felsorolt települések az uniós fejlesztések szempontjából kedvezményezettnek számítanak, ahogyan az a több mint 1100 falu, község is, amelyeket társadalmi-gazdasági, illetve infrastrukturális szempontból sorolt kedvezményezett státuszba a kabinet. A listák között persze sok az átfedés, így mindkettőn szerepel például Battonya, Tiszadob, Szatmárcseke, vagy Zalaújlak.