BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Milliós falatok: forradalom mindenhol

A hazai gasztroforradalom, ahogy a világon mindenütt, úgy nálunk is a fine dining helyeken vette kezdetét. A szocializmus éttermi konyháihoz szokott, de a rendszerváltás után meggazdagodott generációk együtt tanulták a modern gasztronómiát az étteremtulajdonosokkal és a séfekkel.

A sokat utazók már korábban egyre komolyabb igényekkel léptek fel (vagy léptek volna) a hazai helyekkel szemben is, de természetesen sokan voltak és vannak ma is, akiknek egy nagy tányér pörkölt esik a legjobban, és a lényeg, hogy sok legyen.

A fine dining esetében ezzel szemben új technológiák, valódi, nemzetközi trendek, gourmet menüsorok és minőségi alapanyagok játsszák a főszerepet. Ám fizetőképes kereslet nélkül nyílhattak volna az izgalmas és drága helyek, kisvártatva tönkre is mentek volna az evés élvezetére akár kisebb vagyonokat is áldozni képes vendégek nélkül. A nagy klasszikusokon – mint a sokáig egyetlen számításba vehető Gundel – kívül megjelentek a világ aktuális gasztronómiai trendjeihez igazodó helyek, közülük is elsőként a LouLou (az egykori Vigyázó Ferenc utcai étterem ma a Székely Mihály utcában található).

A Gundelre rácsodálkozott a nagyközönség, amikor például még az idősebb Bush látogatott Budapestre, de a protokollhoz értők szerint ez nem a konyha világszínvonalát jelentette, hanem egyszerűen szinte az egyetlen hely volt a 80-as, 90-es években, ahol kulturált étkészlet és normális borospoharak voltak, tehát ahol föl lehetett teríteni a gasztronómiai protokoll szerint is. Világszínvonalú halat lehet kézzel enni a tengerparti kifőzdében és halkéssel csipegetni az egyedileg sorszámozott Herendiről is. A két élmény között jókora árkülönbség lehet, bár az sem mindegy, hogy milyen messzire repülünk azért a tengerparti élményért.

Izgalmas fokmérője egy helynek, legyen az étterem, szálloda vagy borbár, hogy külföldi, világszínvonalhoz szokott vendégeinket el tudjuk-e vinni oda. A világszínvonal ez esetben nem jelent feltétlenül világhírűt. Ha például a hazai borfesztiválok valamelyikére olyan borszakértő érkezik, aki szívesen körülnézne a városban és komoly pezsgőket kóstolna, akkor ezt a nagy szállodákon kívül megteheti a Drop Shopban vagy az Innióban, amely helyekről például a mellettük elsétáló egészen biztosan nem mondaná, hogy azt biztosan nem engedheti meg magának. Mert nem attól a legjobbak, hogy megközelíthetetlenek, hanem attól, hogy kínálatukban tartják a lépést a világgal. Könnyen összekóstolhatunk csak pezsgőkből 20-30 ezer forintot, és hangsúlyozotan nem arról az esetről beszélünk, amikor a zongorista pultjára támaszkodva, női cipőkbe ömlik a nedű, ahogy a bohéman mulatozó szótrakozott arisztokraták kliséjét megrajzolják, hanem szakértő kommentárokkal ellátott, adott esetben fél deciliteres kóstolómennyiségekkel haladó pezsgősorról. Merthogy a tudásba is be kell fektetni. Tájékozódni bármiről lehet, ahogy a 111 híres regényből is sok mindent megtudhatunk a világirodalomról, de megkóstolni egyet jelent egy könyv elolvasásával. Onnantól az élmény és az íz sajáttá válik.

Ugyanígy a Four Seasons Gresham Hotel Palace Budapestben lakhatnak bizonyos szint felett az idelátogató magasrangú vezetők, vagy éppen a magánúton lévő Facebook-alapító Mark Zuckerberg is itt szállt meg egészen egyszerűen azért, mert ez a szálloda hozza a legtöbb szempontból a világszínvonalat. És nem szubjektív mérések, ilyen-olyan kalauzok relatív pontozásos rendszere alapján alakul ki egy-egy helyszín hírneve, hanem a már említett “kóstolás” alapján: akinek volt része ilyen jellegű élményben, az bárhol máshol is fölismeri. Pontosan ugyanúgy, mint egy beszélt nyelvet, aminek hallatán fölkapjuk a fejünket, ha értjük.

A vagyonnal ugyan az ízlés nem érkezik meg automatikusan, ellenben az információ, hogy hol érdemes szakszerűen elkölteni a pénzt, igen. Ha drága is egy-egy igencsak jóhírű étterem, mégis demokratikus műfaj marad ínyenc módra enni. Mindegy, hogy egy vacsora valakinek csak évente egyszer vagy hetente adatik meg, ott és akkor értük dolgozik a személyzet, értük mozdul a konyha. A vendégtérben mindenki vendég, mégha vannak is különtermek, jobb fekvésű asztalok, meghittebb sarkok, amiket a törzsvendégek könnyebben foglalhatnak le.

Az elsők közt volt és még ma is tartja magát Fausto di Vora étterme, a Fausto’s. Az olasz tulajdonos ráadásul nem is a főváros felkapottnak tartott helyeinek egyikén, hanem a Rákóczi úttól egy saroknyira, a Dohány utcában nyitotta meg éttermet. A 20 éve működő és folyamatosan változó, de mégis tradicionálisan elegáns és folyamatosan magas szintű konyhája miatt a mai napig is magyar és hazánkban élő és ide látogató külföldi üzletemberek, vezető politikusok, sztárok, sportolók egyik gyakorta látogatott étterme.

1982-ben Budapest első privát kávéházaként nyitott meg a Várban a Café Pierrot, ahol azóta is számos híresség megfordul, ezt bizonyítják a falakon látható dedikált fényképek, sosem lehet tudni, mikor futunk itt össze színésszel, politikussal, zenésszel, sőt teljes zenekar sem ritka. Járt itt az AC/DC, a Depeche Mode, a MUSE, de Marcello Mastroiani, Sir Roger Moore, Antonio Banderas, Jeremy Irons és Robert De Niro is.

Az elfogyasztott vodkák minőségét, az impozáns borsort és a kaviárokat tekintve egyáltalán nem nehéz 200-300 ezert forintos számlával zárni az estét mondjuk egy négy fős társaságnak az Arany Kaviárban, ami szintén régi, megbízható színtere azoknak a vacsoráknak, amikor a vendégek kiváltképp meg szeretnék adni a módját az élménynek.

A valóban vagyonos és jó ízlésű réteg, talán mondani sem kell, egy-egy jó ízért, sokat dícsért séfért a világ legtávolabbi pontjára is képes elutazni. Az egyik ilyen kedvelt célpont a közelben a magánrepülővel még egynapos utat sem jelentő salzburgi Ikarus, amely a Red Bull telephelyén, a Hangar-7-ben található. Itt ugyanis egymásnak adva a kilincset minden hónapban a világ gasztronómiájának egyik izgalmas szereplője és menüje a főszereplő. A menü egy főre elérheti a 180-200 eurót is az alapnyagoktól és a kínált boroktól függően, de 75-ért is nekivághatunk az élménynek.

Az ilyen útra is vállalkozók azok, akiknek jár az évente megjelenő Michelin Guide és sportot űznek abból, hogy utazásaikat Michelin-csillagos éttremek köré szervezzék. És ők azok, akik itthon is szívesen járnak a csillagos éttermekbe, leggyakrabban talán a Borkonyhába, de biztosan megfordulnak a Costesben és az Onyxban is, valamint minimum foglalásuk van már a legújabb 1 Michelin-csillagos helyre, a Hegyvidék Bevásárlóközpontban található Tantiba.

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.