A sokat utazók már korábban egyre komolyabb igényekkel léptek fel (vagy léptek volna) a hazai helyekkel szemben is, de természetesen sokan voltak és vannak ma is, akiknek egy nagy tányér pörkölt esik a legjobban, és a lényeg, hogy sok legyen.
A fine dining esetében ezzel szemben új technológiák, valódi, nemzetközi trendek, gourmet menüsorok és minőségi alapanyagok játsszák a főszerepet. Ám fizetőképes kereslet nélkül nyílhattak volna az izgalmas és drága helyek, kisvártatva tönkre is mentek volna az evés élvezetére akár kisebb vagyonokat is áldozni képes vendégek nélkül. A nagy klasszikusokon – mint a sokáig egyetlen számításba vehető Gundel – kívül megjelentek a világ aktuális gasztronómiai trendjeihez igazodó helyek, közülük is elsőként a LouLou (az egykori Vigyázó Ferenc utcai étterem ma a Székely Mihály utcában található).
A Gundelre rácsodálkozott a nagyközönség, amikor például még az idősebb Bush látogatott Budapestre, de a protokollhoz értők szerint ez nem a konyha világszínvonalát jelentette, hanem egyszerűen szinte az egyetlen hely volt a 80-as, 90-es években, ahol kulturált étkészlet és normális borospoharak voltak, tehát ahol föl lehetett teríteni a gasztronómiai protokoll szerint is. Világszínvonalú halat lehet kézzel enni a tengerparti kifőzdében és halkéssel csipegetni az egyedileg sorszámozott Herendiről is. A két élmény között jókora árkülönbség lehet, bár az sem mindegy, hogy milyen messzire repülünk azért a tengerparti élményért.
Izgalmas fokmérője egy helynek, legyen az étterem, szálloda vagy borbár, hogy külföldi, világszínvonalhoz szokott vendégeinket el tudjuk-e vinni oda. A világszínvonal ez esetben nem jelent feltétlenül világhírűt. Ha például a hazai borfesztiválok valamelyikére olyan borszakértő érkezik, aki szívesen körülnézne a városban és komoly pezsgőket kóstolna, akkor ezt a nagy szállodákon kívül megteheti a Drop Shopban vagy az Innióban, amely helyekről például a mellettük elsétáló egészen biztosan nem mondaná, hogy azt biztosan nem engedheti meg magának. Mert nem attól a legjobbak, hogy megközelíthetetlenek, hanem attól, hogy kínálatukban tartják a lépést a világgal. Könnyen összekóstolhatunk csak pezsgőkből 20-30 ezer forintot, és hangsúlyozotan nem arról az esetről beszélünk, amikor a zongorista pultjára támaszkodva, női cipőkbe ömlik a nedű, ahogy a bohéman mulatozó szótrakozott arisztokraták kliséjét megrajzolják, hanem szakértő kommentárokkal ellátott, adott esetben fél deciliteres kóstolómennyiségekkel haladó pezsgősorról. Merthogy a tudásba is be kell fektetni. Tájékozódni bármiről lehet, ahogy a 111 híres regényből is sok mindent megtudhatunk a világirodalomról, de megkóstolni egyet jelent egy könyv elolvasásával. Onnantól az élmény és az íz sajáttá válik.
Ugyanígy a Four Seasons Gresham Hotel Palace Budapestben lakhatnak bizonyos szint felett az idelátogató magasrangú vezetők, vagy éppen a magánúton lévő Facebook-alapító Mark Zuckerberg is itt szállt meg egészen egyszerűen azért, mert ez a szálloda hozza a legtöbb szempontból a világszínvonalat. És nem szubjektív mérések, ilyen-olyan kalauzok relatív pontozásos rendszere alapján alakul ki egy-egy helyszín hírneve, hanem a már említett “kóstolás” alapján: akinek volt része ilyen jellegű élményben, az bárhol máshol is fölismeri. Pontosan ugyanúgy, mint egy beszélt nyelvet, aminek hallatán fölkapjuk a fejünket, ha értjük.
A vagyonnal ugyan az ízlés nem érkezik meg automatikusan, ellenben az információ, hogy hol érdemes szakszerűen elkölteni a pénzt, igen. Ha drága is egy-egy igencsak jóhírű étterem, mégis demokratikus műfaj marad ínyenc módra enni. Mindegy, hogy egy vacsora valakinek csak évente egyszer vagy hetente adatik meg, ott és akkor értük dolgozik a személyzet, értük mozdul a konyha. A vendégtérben mindenki vendég, mégha vannak is különtermek, jobb fekvésű asztalok, meghittebb sarkok, amiket a törzsvendégek könnyebben foglalhatnak le.
Az elsők közt volt és még ma is tartja magát Fausto di Vora étterme, a Fausto’s. Az olasz tulajdonos ráadásul nem is a főváros felkapottnak tartott helyeinek egyikén, hanem a Rákóczi úttól egy saroknyira, a Dohány utcában nyitotta meg éttermet. A 20 éve működő és folyamatosan változó, de mégis tradicionálisan elegáns és folyamatosan magas szintű konyhája miatt a mai napig is magyar és hazánkban élő és ide látogató külföldi üzletemberek, vezető politikusok, sztárok, sportolók egyik gyakorta látogatott étterme.
1982-ben Budapest első privát kávéházaként nyitott meg a Várban a Café Pierrot, ahol azóta is számos híresség megfordul, ezt bizonyítják a falakon látható dedikált fényképek, sosem lehet tudni, mikor futunk itt össze színésszel, politikussal, zenésszel, sőt teljes zenekar sem ritka. Járt itt az AC/DC, a Depeche Mode, a MUSE, de Marcello Mastroiani, Sir Roger Moore, Antonio Banderas, Jeremy Irons és Robert De Niro is.
Az elfogyasztott vodkák minőségét, az impozáns borsort és a kaviárokat tekintve egyáltalán nem nehéz 200-300 ezert forintos számlával zárni az estét mondjuk egy négy fős társaságnak az Arany Kaviárban, ami szintén régi, megbízható színtere azoknak a vacsoráknak, amikor a vendégek kiváltképp meg szeretnék adni a módját az élménynek.
A valóban vagyonos és jó ízlésű réteg, talán mondani sem kell, egy-egy jó ízért, sokat dícsért séfért a világ legtávolabbi pontjára is képes elutazni. Az egyik ilyen kedvelt célpont a közelben a magánrepülővel még egynapos utat sem jelentő salzburgi Ikarus, amely a Red Bull telephelyén, a Hangar-7-ben található. Itt ugyanis egymásnak adva a kilincset minden hónapban a világ gasztronómiájának egyik izgalmas szereplője és menüje a főszereplő. A menü egy főre elérheti a 180-200 eurót is az alapnyagoktól és a kínált boroktól függően, de 75-ért is nekivághatunk az élménynek.
Az ilyen útra is vállalkozók azok, akiknek jár az évente megjelenő Michelin Guide és sportot űznek abból, hogy utazásaikat Michelin-csillagos éttremek köré szervezzék. És ők azok, akik itthon is szívesen járnak a csillagos éttermekbe, leggyakrabban talán a Borkonyhába, de biztosan megfordulnak a Costesben és az Onyxban is, valamint minimum foglalásuk van már a legújabb 1 Michelin-csillagos helyre, a Hegyvidék Bevásárlóközpontban található Tantiba.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.