Észak-Korea sorsa Kína markában van

Súlyos recesszió elé néz Észak-Korea, ha nem sikerül diplomáciai úton gyorsan rendeznie a közte és az Egyesült Államok között kirobbant konfliktust. Az elemzők többsége nem hisz abban, hogy a koreaiak annyira vakmerőek lennének, hogy ballisztikus rakétákkal megtámadnák a Guam szigetén lévő amerikai katonai támaszpontot, sőt a legtöbbjük szerint egyetlen lövés sem dördül majd el a konfliktus során. Az amerikaiak tűrőképességének tesztelésével Kim Dzsongun elnök „mellékhatásként” saját népére mér súlyos csapást. A phenjani rezsim ellen elrendelt újabb gazdasági szankciók ugyanis recesszióba lökik az országot, ahol az emberek 40 százaléka alultáplált, ráadásul az idei aszály elvitte a termés nagy részét.

Rajiv Biswas, az IHS Markit elemzője szerint a recesszió már az idén érezhető lesz, ez egyenesen következik a GDP egyharmadát adó bányászat és feldolgozóipar exportlehetőségeinek szigorú korlátozásából. Noha a gazdaság tavaly 3,9 százalékos növekedésével a legjobb évét futotta 1999 óta, az egy főre eső nemzeti jövedelem még mindig 1300 dolláron szerénykedik. Tavaly a külkereskedelem 4,7 százalékkal 6,55 milliárd dollárra nőtt dél-koreai becslések szerint, bár korrektebb kínai–koreai relációról beszélni, hiszen a kereskedelem 93 százaléka kettejük között zajlott le.

A háborús retorikát alkalmazó és az ellenségkép sulykolásával a harci lángot folyamatosan tápláló Kim Dzsongunt a gazdasági helyzet romlása aligha téríti el céljától, de az olajfegyver bevetésével még őt is meghátrálásra lehet kényszeríteni. Mindez a fő olajszállítóján, Pekingen múlik. Ha nincs olaj, előbb-utóbb kimerülnek a kerozinkészletek is, és a vadászgépek nem tudnak felszállni, nem szólva az energiaellátás, az áramtermelés területén fellépő súlyos gondokról. A helyzet megoldásának kulcsát tehát Pekingben kell keresni, viszont a kínaiak jól láthatóan egy konszolidált Kim-rendszer fenntartásában érdekeltek. Az amerikai csapatok megjelenése a térségben és egy menekültáradat megindulása vállalhatatlan Kína számára.

https://www.vg.hu/kozelet/kiderult-mi-amerika-celja-eszak-koreaban-576075/

Februárban szankcióként Peking leállította a Koreából érkező szénszállításokat, ám eközben más ter- mékek kereskedelmében intenzívebb kapcsolatokat alakított ki. Ennek eredményeként a második negyedévben az előző évinél 17 százalékkal magasabb, 935 millió dolláros volt a kínai áruexport. Hogy ebből mennyi volt az olaj, azt nem tudni, mint ahogy azt sem, hogy a status quo fenntartásában ugyancsak érdekelt Oroszország nem küld-e olajat Koreába, ahogy tette a korábbi konfliktusok idején. A Bloomberg által megkérdezett szakértők szerint azonban Kínának a régióban nagyságrendekkel erősebb az érdekérvényesítő képessége, mint Putyinéknak.

S ha Kína elzárja az olajcsapot, akkor washingtoni források szerint is kordában lehet tartani Kim Dzsongun fegyverkezési mániáját. Csakhogy Kínának ez nem áll érdekében, sőt arra játszik, hogy Észak-Korea kizárólagos „köldökzsinórként” csak rajta keresztül érintkezzen a világgal.

E stratégia jegyében készséggel átveszi Korea korábbi kereskedelmi partnereinek megárvult helyét. Ráadásul kínai részről a nemzetközi szankciók betartását erős kételyek övezik. Az észak-koreai halat például kínai dobozokba csomagoltan értékesítik a nemzetközi piacokon. Hogy meddig, az kérdéses, hiszen Peking mától – saját közlése szerint – a szénen és a vasércen kívül már a halászati termékek importját is felfüggesztette.

Lassan megnyugszanak a piacok

A múlt héten kirobbant konfliktus miatt lejtmenetbe kapcsoló tőzsdék megnyugodni látszanak. A tokiói Topix index 1,1 százalékos, a szöuli Kospi pedig 0,6 százalékos erősödéssel nyitotta tegnap a hetet, míg a sydney-i börze 0,7 százalékos plusszal nyugtázta, hogy nem érkeztek újabb fenyegető hírek a koreai válságövezetből. Kínában is nyugalom honolt, amit a sanghaji index 0,9, illetve a hongkongi Hang Seng 1,4 százalékos erősödése is alátámaszt.