Vasárnap elnök- és parlamenti választásokat tartanak Törökországban. A szavazás fő esélyese a mostani elnök, Recep Tayyip Erdogan, bár az elemzések szerint az előnye egyre apad. Eredetileg jövő novemberben lett volna esedékes a választás, de Erdogan a „növekvő bizonytalanságokra” hivatkozva másfél évvel előrehozatta azt. Erdogan fő ellenfelei: Muharrem Ince, a Köztársasági Néppárt (CHP) feje, valamint a nacionalista Iyi, azaz Jó Párt vezetője, Meral Aksener.
A piac Törökország sérülékenységére tekintettel szoros figyelemmel követi a választásokat. A török gazdaság ikerdeficites, tehát súlyosan függ a külföldi finanszírozóktól. A külföldi hitelek felpörgették a gazdasági növekedést, az idei első negyedévben 7,4 százalékos volt éves bázison a GDP-bővülés. A túlhevült növekedés miatt viszont az infláció is két számjegyűre gyorsult, Erdogan azonban sajátos monetáris politikai elképzelései miatt, politikai okokból sokáig nem engedte a jegybanknak, hogy kamatot emeljen.
Mindennek a következménye az, hogy az idén a török líra az egyik leggyengébben teljesítő deviza, január óta bő 40 százalékot gyengült a dollár ellenében.
A fő kérdés, hogy a választások után Erdogan, ha nyer, hajlandó-e elmozdulni a közgazdaságtan elfogadott nézetei felé – vélte Samu János. A Concorde elemzési üzletágának vezetője szerint az elmúlt közel 15 évben Erdogan a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött hitelszerződésnek megfelelően konszolidálta a török gazdaságot, ám azóta csak azt látni: folyamatosan a hagyományos közgazdaságtani tételek ellen fordul. Megnyugvást hozna a piacoknak, különösen a lírának, ha Erdogan a választások után engedné lassítani, hűlni a gazdaságot – vélte.
Samu János kiemelte: a líra zuhanása reális forgatókönyv, ha Erdogan legalább szóban nem támogatja a lassuló gazdaságot.
A török lakosság és a versenyszektor nagyon el van adósodva, a Bloomberg szerint csak a vállalati szektor 337 milliárd dollárnyi hitelt görget maga előtt, ez történelmi rekord, és a folyamatosan gyengülő líra miatt egyre komolyabb teher az adósságszolgálat.
Samu szerint már ahhoz is lassulnia kéne a hitelfelvételi kedvnek, hogy a lejáró hiteleket törleszteni tudják, nemhogy újakat felvenni. Növelni kellene a megtakarítási hajlandóságot, a folyó fizetési mérleg.
A teljes cikk a Világgazdaság keddi számában olvasható
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.