Lezárult a Rooney-korszak Angliában

Huszáros hajrával Anglia 2-1-re fordított a Wembley-ben vasárnap este a horvátok ellen, ezzel pedig bejutott a Nemzetek Ligája négyes döntőjébe. Ekkor Wayne Rooney azonban már csak külső szemlélője volt Gareth Southgate csapatának, hiszen három nappal korábban örökre elbúcsúzott a címeres meztől. Stílszerűen az Egyesült Államok válogatottjával szemben lépett utoljára (3-0) pályára a DC United csatára, aki bár ma is az egyik legnépszerűbb brit sportoló, hattyúdala nem rúghatott labdába a szigetországi sajtóban Theresa May és a Brexit-tárgyalások mellett, a Times, a Daily Telegraph és a Guardian címlapját is a miniszterelnök uralta.

A mérkőzés napján a csaknem 900 ezer példányban nyomott, 84 oldalas Evening Standardben is egy fotókkal és grafikonokkal gazdagon illusztrált oldalpárral kellett beérnie a már jó ideje matuzsálemként kezelt, 33 éves futballikonnak. „Üdv újra, Wayne, de az idők megváltoztak” – az ingyenes londoni napilap ezen cikkét bújta a legtöbb szurkoló a metrón, úton a Wembley Park felé.

Való igaz, Rooney ezt megelőzően két éve lépett legutóbb pályára a háromoroszlánosoknál, 119 válogatott meccsel és 53 góllal a háta mögött pedig úgy tért vissza búcsúzni, hogy közben a Southgate együttesének gerincét már alig húszesztendős ifjak alkotják.

A lap egyebek mellett arra is felhívta a figyelmet, hogy 4679 nap telt el a csatár első (2003. szeptember 6.) és utolsó (2016. június 27.), címeres mezben elért gólja között, egyébiránt jobb lábbal harminchatszor, fejjel tizenkétszer, ballal pedig ötször volt eredményes.

Két órával a kezdő sípszó előtt a menetrendszerűnek hitt hömpölygő tömegnek még nyoma sem volt a stadionhoz vezető Olympic Wayen, így a meccsnapi sálat tíz fontért kínáló mozgóárusok sem voltak túlterheltek. Azért a mérkőzés kezdetéhez közeledve mégiscsak szállingóztak a hazai szurkolók, sokan az alkalomhoz illő Rooney-mezben, de azért az új idők szellemében legalább ennyien feszítettek Harry Kane-, Dele Alli- vagy éppen Marcus Rashford-dresszben is.

A korábbinál jóval szigorúbb, a repülőtéri utasbiztonsági ellenőrzésre hajazó beléptetés épp ezen a találkozón debütált, talán ezzel is magyarázható, hogy negyedórával a kezdés előtt mindössze 15-20 ezren gyűltek össze a 90 ezer férőhelyes létesítményben.

Közel sem lett telt ház, de a hivatalos adatok szerint végül 68 155-en azért mégiscsak kilátogattak a 2004 és 2016 között három-három világ- és Európa-bajnokságot megjárt Wayne Rooney búcsúmeccsére.

Végül az 58. percben a szokásos 10-es mezben érkezett, s a csapatkapitányi karszalagot is megkapta, ami addig Fabian Delph karját ékesítette. Nagy elánnal vetette magát a játékba, volt több helyzete, de a titkon remélt hálózörgetés elmaradt, pedig még a 93. percben is volt lehetősége. A 3-0-s végeredményt egyébként Callum Wilson állította be. A nézők számottevő hányada azért kicsit megcsúfolta a különleges pillanatokat azzal, hogy nem várta meg a végét, fontosabbnak tartotta a tömegjelenetek elkerülését a Jubilee és a Metropolitan vonalon, mintsem a búcsúzó kapitány utolsó címeres mezben tett mozdulatait áhítattal követni.

A felvezető program csúcspontjaként olyan fogadtatásban részesült Rooney, mint egy a frontról csodával határos módon élve hazatért háborús hős, percekig állva tapsolta a Wembley közönsége, miközben a felesége, Coleen és négy fia, Kai (9 éves), Klay (5), Kit (2) és a még csak kilenc hónapos Cass társaságában állta meghatottan a vakuvillanásokat.

A legkisebb most láthatta őt először és egyben utoljára a válogatottban. Jesse Lingard és Trent Alexander-Arnold jóvoltából az ünnepelt nélkül hozta 2-0-val az első félidőt Anglia, a szünetben pedig a lazacos szendvicset dinnyével és eperrel fogyasztó londoni riporterek azt találgatták, vajon a folytatásban lő-e gólt Rooney. Nos, a Southgate-sereg fehér mezben szerepelt, ami azért is hozhatott volna szerencsét Wazzának, mert 53 válogatott gólja közül 42-t fehérben szerzett, és csak 10-et pirosban, illetve egyetlenegyet kékben.

„Vasárnap találkozunk” – több angol válogatott játékos, köztük a kapuban ezúttal is határozott Jordan Pickford, vagy a mostani összecsapást a kispadról figyelő Harry Kane így vett búcsút a mixed zone-ban faggatózó újságíróktól, Wayne Rooney-nak azonban nem lesz több vasárnap, mint ahogy a hét egyéb napjain sem lép be úgy a Wembley-be, ahogy eddig.

Ez a fejezet ma lezárult, mostantól újra az angol válogatott szurkolója vagyok, mint kissrácként.

„Nem vagyok irigy a fiatalabbakra, megérdemelték a lehetőséget, és élnek is vele – mosolygott a tudósítók körében kissé zavartan, bő másfél órával a lefújás után Rooney, amikor a többi játékos már rég elhagyta az épületet.

– Kár, hogy nem ünnepeltem góllal a százhuszadikat, de ennél fontosabb, hogy Anglia jó kezekben van, a válogatott nélkülem is sikeres lesz” – vetítette előre búcsúzóul.

Portugáliában lesz a négyes döntő

Portugáliában rendezik az első alkalommal kiírt labdarúgó Nemzetek Ligája júniusi négyes döntőjét. Az európai szövetség ezt azután jelentette be, hogy az Európa-bajnok portugál válogatott szombaton 0-0-t játszott Milánóban az olaszokkal, ezzel csoportgyőztes lett az A osztályban, és bejutott a sorozat négyes döntőjébe. A végső döntést az UEFA végrehajtó bizottsága jelenti be december 3-i dublini ülésén, de ez már csak formalitás. A Portóban és Guimaraesben rendezendő minitorna elődöntőit június 5-én és 6-án, a bronzmérkőzést és a döntőt pedig június 9-én tartják.

A teljes cikk a Világgazdaság keddi számában olvasható