A márka leggyorsabb utcai kocsija

Ma már történelem, de sokakban még elevenen élhet az emlék, amikor a McLaren 1993-ban bemutatta az F1-est. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a modell átírta az autóiparban az erőviszonyokat. A Ferrari és a Porsche nagyágyúi a semmiből kaptak egy korábban elképzelhetetlen teljesítményű és végsebességű ellenfelet. Az F1-es azonban nem csak a 391 kilométer per órás rekordjával sokkolt. Karbonkarosszériájával messze megelőzte korát, háromüléses kialakítása pedig több mint extrémnek számított. Ezzel az örökséggel kellett valamit kezdenie a McLarennek, amikor elhatározták, hogy piacra dobják az utódot, amely az eddigi leggyorsabb utcai autójuk lesz.

A Speedtailt hiper-GT-nek nevezi a cég. Ezzel egyértelműen kifejezik, hogy nem egy a kínálatukban Senna néven szereplő, nyers pályagépről, hanem inkább egy kirakatmodellről van szó. A szimulációk alapján 403 kilométer per órára becsülik a mindössze 1430 kilogrammos jövevény végsebességét, amit Velocity üzemmódban ér el. Ekkor 35 milliméterrel lejjebb engedi magát a karosszéria, és behúzzák magukat a kamerák, amelyek a visszapillantó tükröket helyettesítik.

A McLaren annyit árult el a hajtásláncról, hogy 1050 lóerő összteljesítményű hibrid rendszert építenek be.

A wokingi márka többi utcai modelljéhez hasonlóan a belső égésű erőforrás egy ikerturbós, V8-as benzinmotor. Az aerodinamikának is fontos szerepe van a hihetetlen sebesség elérésében. Igazából a könnycsepp alakú, meglehetősen hosszú, 5,2 méteres kocsitest minden porcikája ezt szolgálja. Külön érdekesség, hogy az aerodinamikai elemek egy része nem külön légterelő, hanem a karosszéria mozgatható része. Az autó alapját egyébként a teljesen új fejlesztésű McLaren Monocage struktúra adja.

A meglévő típusok karbon utascellái ugyanis nem lettek volna alkalmasak arra, hogy háromüléses autót építsenek rájuk. Igen, az már a fejlesztési szakasz legelején eldőlt, hogy akárcsak az F1-esben, a Speedtailben is középen lesz a vezetőülés, mögötte eltolva pedig egy-egy utasülés kap helyet.

A belső elrendezése nem csak emiatt tér el a szokványostól, a sebességváltó előválasztó gombjait a tetőpanelbe integrálták.

A külső kamerák képét megjelenítő monitorokkal együtt összesen öt nagyméretű kijelzőt találunk benne, az összkép nagyon futurisztikus.

Az F1-esre való utalásként a Speedtailből is mindössze 106 példányt készít a McLaren. Nem meglepő módon az összes darab már előrendelésben elkelt, pedig az 1,75 millió fontos, azaz mintegy 640 millió forintos vételár és a másfél éves várakozási idő is az arcpirító kategóriába tartozik. Hogy a dúsgazdag vásárlókat semmi sem riasztja el, azt jól példázza, hogy az Egyesült Államokba szánt 35 darabos kvóta is elfogyott, miközben ott nem is lehet forgalomba helyezni a Speedtailt. A középen lévő vezetőülés miatt nincs oldallégzsákja a vezetőnek, márpedig odaát ez követelmény.

Talán elsőre furcsán hangzik, de nem lesz egyszerű a McLarennek olyan helyszínt találnia, ahol biztonságos körülmények között megfuthatják majd a 403 kilométer per órás tempót. A híres Nardo oválpálya már a Porsche tulajdona, az Ehra-Lessien tesztpálya pedig szintén a Volkswagen-birodalomhoz tartozik. Annak idején az F1-essel az utóbbi helyszínen állították fel a 391 kilométer per órás rekordot. Nem mellesleg ezt a létesítményt használják a komoly vetélytársnak tekinthető Bugattik nagy sebességű tesztjeihez is.

A cikk a Világgazdaság január 15-i számában jelent meg