Merészebb külsővel hódít a csúcslimuzin
A Lexus végleg szakított a márkára sokáig jellemző konzervativizmussal, és a fiatalos sportkupékra szabott formanyelvre cserélték a dobozszerű felépítést. A szépség ízlés dolga, de nem vitás, hogy ma az LS a leglátványosabb a kategóriában. Áthallásos márkanevét sem a pazarlással, hanem a különlegességgel azonosítják, amiben nagy szerepe van a zöldszemléletet propagáló hibrid rendszernek. Utóbbit egy sportmodelltől, az LC-től örökölte az LS, a Multi Stage Hybrid hajtáslánc elődeinél nagyobb teljesítménnyel és jobb vezetési élménnyel kecsegtet.
A klasszikus luxusautós arányokkal megrajzolt, kupés vonalú karosszéria már az új, GA-L-platformra épül, a márkavédjeggyé vált, orsó alakú hűtőrács, a vékony első sárvédő, az egyedi formájú, bi-LED-fényszóró mind a tekintélyes méretű LS attraktivitását növeli. Miközben merészebb külsővel hódít, a belsejében mer igazán másmilyen lenni. Nagy magabiztosságra vall, hogy az aktuális trenddel szemben a képernyők mérete és száma helyett tradicionális japán művészi elemekkel tették exkluzívvá az utasterét.
Bár első ránézésre alulmarad a high-tech dizájnnal szemben, részleteiben különleges, összességében hasonló minőséget nyújt, nem is említve az első osztályú kivitelezést. Nagyvonalúsága minden parkolóhelyen túlnyúló méretei mellett olyan apróságokban nyilvánul meg, mint az ajtónyitásra a kényelmesebb beszállás kedvéért az autót megemelő légrugók. A „vigyázzba álló”, majd elindulás után lesüllyedő hátsó ülések, a be- és kikapcsolás előtt a helyéről kiemelkedő, megvilágított biztonságiöv-foglalat vagy a tolatásnál becsukódó hátsó árnyékoló, de az ággyá alakítható hátsó ülés és az extra kijelző is csúcslimuzinhoz méltó.
Pusztán néhány apróság árnyalja a képet, ilyen a japánosan puha, mégsem elég finom ajtócsukódás, a kis méretű és jó fogású, mégis a kilencvenes éveket idéző, fával és szürke bőrrel bevont kormány. A korai „egérmozikat” eleveníti fel a műszeregység manapság kicsinek számító digitális kijelzője, méretes, ám elavult grafikájú a kijelző és kissé esetlen az érintős kezelőfelület.
Hiába a tágas belső, hátul a magasabb utasoknak már szűkös a fejtér, cserébe többféle masszázsprogram kényezteti azokat, akik elférnek. Kiválóan működik a légkondicionáló, és az ülésszellőztetés sem hagy megizzadni a közepes méretük ellenére is kényelmes bőrülésekben. Mivel a hasonló autók luxusát a műszaki háttér is meghatározza, látszólag előnyben van a Lexus, hiszen a Toyota már öreg rókának számít e téren.
A márka számára is új hajtáslánc fontos része az új nyomatékváltó, amely a korábbi e-CVT-vel szemben ezúttal egy valódi, négyfokozatú szerkezet, amelyet úgy programoztak, hogy egy tízfokozatút imitáljon, még váltófülek is kerültek a kormány mögé. A 299 lóerős, 3,5 literes, V6-os szívó benzines és a 180 lóerős villanymotor párosa 359 lóerőt és 350 + 300 newtonméter nyomatékot ad le. Nem csak papíron tűnik dinamikusnak az LS 500h, elindulásnál impresszív lendülettel hozható mozgásba. Városban autózva sosem fogy ki a szuflából, és sokáig képes tisztán elektromos haladásra.
Nagyobb tempónál azonban kiderül, hogy a luxusbálna 2,5 tonnás tömegéhez ennyi erő még éppen elegendő ahhoz, hogy ne legyen alulmotorizált. Természetesen országúton, autópályán is helytáll, mert a valódi váltó nagyobb teret enged a V6-osnak. Lehet, hogy jobban reagál a gázadásra, és szabadabban forog, de a masszív hangszigetelésen át is hallhatóan hangosabban dolgozik a hajtáslánc, és a takarékossága is csorbát szenved. A hasonló teljesítményű dízelautóknál másfél-két literrel is több a fogyasztása. Az élményfaktor egy árnyalatnyival valóban erősebb, a kanyarokban egy tömbként mozog. Az úthibák közül csak a legdurvábbakkal nem bír el az amerikaiasan ringatózó, légrugós futómű. A kormányzás pedig az évtizedekkel korábbi verziókhoz hasonlóan élettelen, mondhatni, japán nagyautósan könnyed. Különcségével együtt vagy éppen amiatt szerethető, karakteres az LS 500h. Ára és tudása versenyképes, még akkor is, ha az extralista böngészése után 40 millió forint fölé is szaladhat. Lehengerlő megjelenését művészi szintre emelték, ezt azonban csak a japán kultúrára fogékonyak értékelik igazán.
A cikk a Világgazdaság január 8-i számában jelent meg
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.