A New Jersey állambeli Princetoni Egyetem munkatársaként dolgozó Michael Strauss szerint egészen elképesztő, hogy ilyen gigantikus képződmények alakultak ki nem sokkal a 13,8 milliárd éve bekövetkezett ősrobbanás után – írja a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
A most felfedezett égitestekkel jelentősen nőtt azoknak az ismert fekete lyukaknak a száma, amelyek abból a korból származnak, amikor az univerzum történetének még csak 5 százalékánál tartott.
A The Astrophysical Journal című tudományos folyóiratban és a japán nemzeti obszervatórium lapjában közölt eredmények elsőként mutatják be, hogy mennyire gyakoriak a fekete lyukak az univerzum korai történetében.
A szupermasszív, vagyis nagyon nagy tömegű fekete lyukak tömege akár milliószor vagy milliárdszor felülmúlhatja Napunkét. A legtöbb galaxis centrumát egy-egy ilyen gigantikus képződmény uralja.
A fekete lyukak intenzíven falják a körülöttük keringő anyagot: csillagokat és csillagközi gázokat. A fekete lyukba zuhanó anyag egy rendkívül forró anyagtömeget, úgynevezett akkréciós korongot hoz létre, amely a lyuk körül kering. Az így keletkezett óriási fényű kvazár, azaz csillagszerű rádióforrás általában távoli galaxisok aktív magja.
A mostani felfedezés a japán nemzeti obszervatóriumnak a hawaii Mauna Kea vulkánon működő teleszkópja által gyűjtött adatokon alapult.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.