Kényszersterilizációk árnyékában: nem Japán nyúlt egyedül a könyörtelen eszközhöz

„Ilyen kíméletlen szabályok kizárólag az erősen közösségelvű japán társadalomban fordulhatnak elő, ahol egykor a szamurájok készek voltak önként végezni magukkal, csak hogy helyreállítsák saját és családjuk becsületét” – gondolhatnánk, pedig mi sem áll távolabb az igazságtól.

Honnan származik az eugenika?

Már csak azért sem, mert

az eugenika gyökereit egyáltalán nem a távol-keleten kell keresni,

ahol (a nyugattal ellentétben) az egyének feloldódnak közösségeikben, és nagymértékben alávetik magukat saját társadalmuk közös érdekeinek.

Az eugenika (eugenetika) a XIX. század második felében jelenik meg (noha már ókori előképei is vannak) alapvetően az orvostudományban, mégpedig a darwini evolúció-elméletre építve

– válaszolta a VG.hu kérdésére Tóth Norbert nemzetközi jogász, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense.

Darwin szerint a természetes szelekció egyre tökéletesebb fajokhoz vezet el, az eugenika azonban lassúnak ítélte a természetes szelekciót és helyette az orvostudomány eszközeivel, mesterséges szelekcióval akarta felgyorsítani az emberi faj tökéletesedését – fejtette ki.

Az egyik ilyen, az emberi faj tökéletesítésére hivatott eszköz a kényszertsterilizáció, amely Japánbán, és több más országban is arra szolgált, hogy a „rossz minőségű utódok születését” megakadályozza.

Öt évtizednyi „tökéletesítés”

A japán eugenikai törvények 1948-tól 1996-ig voltak érvényben (bár Tóth Norberttől megtudtuk, hogy az országnak a II. világháború előtt is volt eugenikai szabályozása, amely még sokkal kegyetlenebb volt), az ez idő alatt kényszersterilizáltak számát mintegy 25 ezerre becsülik. A gyakorlat elsősorban a fogyatékkal élőket és a betegeket érintette, a sterilizálást többnyire műtétekkel, vagy sugárkezelésekkel végezték. A nemrég elfogadott törvény értelmében, amelynek a tervezetét kormánypárti és ellenzéki képviselők közösen dolgozták ki, az áldozatok fejenként 3,2 millió jen (8,2 millió forint) egyszeri kártérítést kapnának.

Hidasi Judit japanológus szerint

az egész történetben számos japán kulturális érték, megítélés kifejezést nyer.

A Budapesti Gazdasági Egyetem tanárát arról kérdeztük, hogyan fordulhatott elő, hogy egy ilyen kegyetlen szabályozás ilyen sokáig érvényben maradjon.

A japán egy olyan kultúra, amely a „másságot” – legyen az betegség, fogyatékosság, szellemi vagy fizikai eltérés az átlagtól, akár kiugró tehetség is – stigmatizálja, az „szégyennek” számít. Ezért a családok rejtegetik, titkolják az ilyesmit, illetve igyekeznek meggátolni, hogy ez kiderüljön. Kitűnni, eltérni semmilyen értelemben nem tanácsos, és nem tolerált

– válaszolta Hidasi Judit. Hozzátette: éppen ezért maguk a családok se érezték úgy, hogy ez ellen tenni kellene, hiszen ez egy olyan „teher” a közösségre nézve, amitől inkább jobbnak látták megszabadulni, jelentős erőket felszabadítva ezzel ahhoz, hogy a közösség egészséges tagjai jobban boldoguljanak. Olyan áldozatként fogták fel ezt, ami a közösségért meghozandó.

Ám sokan mégsem törődtek bele a történtekbe. A most jóváhagyott törvényt számos, az áldozatok által indított kereset előzte meg.

Hogy miért most dobta be a kormány a törülközőt?

Tokió mostanáig azon az állásponton volt, hogy az 1948-tól 1996-ig elvégzett kényszersterilizációk abban az időben törvényesek voltak.

Hidasi Judit úgy véli, ennek részben politikai okai is lehetnek. Mint kifejtette: az ilyen ügyeket napirenden tartó civil mozgalmak java része baloldali irányultságú, amely bizonyára megpróbál a konzervatív kormányon valamilyen fogást találni. Abe Sinzó valószínűleg azt várja ettől a lépéstől, hogy kifogja a szelet az őt támadó hajók vitorlájából.

Individualista, nyugati társadalmakban is megtörténhetett

Nem csupán a „közösség mindenekfelett” alapelvén működő társadalmakban fordultak elő tömeges kényszersterilizációk. Sőt, érdekes módon

az olyan, kifejezetten egyénközpontú angolszász országokban is bevezettek ilyen programokat, mint az Egyesült Államok, Kanada, vagy Ausztrália.

Az Egyesült Államokban például 33 tagállamában volt hasonló gyakorlat korábban, ezek közül van amelyikben eseti kárpótlást is nyújtottak, 2016-ban pedig szövetségi törvényt is elfogadtak a kárpótlási kérdésekről – tudtuk meg Tóth Norberttől.

Kanadában máig nem került pont ezeknek az ügyeknek a végére, még tavaly novemberben is arról lehetett olvasni, hogy nők tucatjai pert indítottak az őket akaratuk ellenére sterilizáló orvosokkal szemben.

Ugyan Magyarországon kényszersterilizációs szabályozás nem volt, ettől függetlenül előfordultak ilyen esetek, aminek következményeként módosították az egészségügyi törvényt. Így az előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezés elvét egyértelműen leszögezték a magyar jogban.

Mi a helyzet ma?

Tóth Norbert szerint az eugenika a II. világháború náci fajelmélete és orvosi kísérletei miatt jelentősen kompromittálódott, ám a mai napig akadnak hívei az orvosok között. Ennek elsősorban az az oka, hogy az ilyen orvosok úgy gondolják, hogy ezekkel a módszerekkel az emberi faj ellenállóbbá tehető a különféle kihívások, így például a betegségekkel szemben, amivel teljesebb, boldogabb életet lehet biztosítani az egyének számára.

A különféle testi vagy szellemi fogyatékosságok azonban mára nem minősülnek bármi áron „kiküszöbölendő” problémának, ezek gyógyítása mellett inkább a jogi és társadalmi környezetet próbálják a jogalkotók és a politikai osztály úgy átalakítani, hogy ilyen fogyatékosságokkal is minél teljesebb és boldogabb életet lehessen élni – véli a nemzetközi jogász.

Ami pedig konkrétan a kényszersterilizációt illeti, már alig akadnak hívei az orvosok között, hiszen amellett, hogy a legtöbb belső jogban (legalábbis Európában) tilos, komoly etikai tilalmakba is ütközik – árulta el Tóth Norbert.

Ez persze az eddigi áldozatokat nem kárpótolja, de a japán kormány által bejelentett a kártérítésre szánt összeggel sem elégedett minden érintett.

A felperesek hamar kijelentették, hogy keveslik a megítélt 3,2 millió jent, és mintegy 30 millió jenre (70 millió forint) tartanak igényt. Hidasi Judit szerint ez a cél aligha elérhető a sértettek számára. Úgy véli, a hivatalosan kilátásba helyezett 3,2 millió jen sem kevés, az érintettek java része az alsóbb osztályokhoz tartozó polgár, tehát számukra ez az összeg nem elhanyagolható nagyságrendű.

Ráadásul az érintettek java része időskorú, ha sokáig pereskednek, akkor előbb meghalnak, mint hogy egyáltalán valami pénzhez jussanak. Más kérdés, hogy az emberi élet 30 millió jennel sem pótolható...

– fogalmazott a japanológus.