Egy politikus lehet az EKB új elnöke

Pozitívan fogadták a piacok, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatóját, Christine Lagarde-ot jelölték az Európai Központi Bank (EKB) új elnökének. A francia jelölttől azt várják a befektetők, hogy folytatja Mario Draghi galamblelkű politikáját, így a piacok máris elkezdték beárazni a várható monetáris lazítást. Az euró gyengült a dollárral és a fejlődő piaci devizákkal, köztük a forinttal szemben is, az államkötvényhozamok pedig estek: a tízéves német hozam mínusz 40 bázisponttal új történelmi mélypontra ért.

Lagarde személye egyrészt nagy meglepetést okozott: neve az elmúlt hónapokban semmilyen szinten nem merült fel az EKB lehetséges elnökeként. Másrészt viszont az elmúlt években többször is szóba hozták a francia politikust az elnöki poszttal kapcsolatban, bár ő mindig elhessegette a gondolatot. Lagarde több szempontból is új korszakot nyithatna, ha ő lenne az alig huszonegy éves EKB negyedik elnöke. Egyrészt ő lehet az első nő a jegybank élén (az várható volt, hogy a négy uniós csúcsposztból kettőre nőt neveznek majd ki). Másrészt az első euróövezeti jegybankelnök lehet, akinek nemhogy nincs jegybanki tapasztalata, de még csak nem is közgazdász. Lagarde Jerome Powell Fed-elnökhöz hasonlóan jogász, karrierjét a Baker & McKenzie ügyvédjeként kezdte. Később politikusnak állt: 2005 és 2011 között volt kereskedelmi, mezőgazdasági és gazdasági miniszter is a francia kabinetben. Az IMF ügyvezetői feladatait 2011-től látja el, erről a posztjáról EKB-elnöki jelölésének napján ideiglenesen lemondott, feladatait megbízott igazgatóként David Lipton vette át.

Vélhetően Lagarde gazdasági elképzelései és a jegybanki tapasztalatok hiánya is hozzájárulhatott ahhoz, hogy kompromisszumos megoldásként őt jelölték a posztra. Pálffy Gergely, a Raiffeisen Bank elemzője szerint szinte biztos, hogy Lagarde Mario Draghi útját követi majd, ami reménykeltő az euróövezeti lassulás és a külső környezet romlása közepette. „Már IMF-elnökként is többször szembement a németekkel, ha a monetáris politikai irányváltásokról volt szó”, így a piac készülhet arra, hogy az EKB hosszabb távon rendezkedik be az ultralaza kondíciókra.

A jelölésében azonban az is szerepet játszhatott, hogy nem technokrata közgazdász, hanem inkább politikus. Érti a politikai játszmák világát, de átlátja a világgazdaság működését, szereti az extrém megoldásokat, van tapasztalata az egyenlőtlenség felszámolásában, valamint egy volt IMF-vezért elég nehéz befolyásolni – sorolta Virovácz Péter. Az ING vezető elemzője lapunknak hangsúlyozta: gyakorlati szempontból épp ezért lehet jobb, mint egy gazdasági szakember, különösen, hogy az EKB stábja tapasztalt, jó szakemberekből áll, így a közgazdasági háttér eleve adott. Szintén lényeges, hogy a legjobb monetáris politikai szakemberből nem lesz a legjobb jegybankár: az EKB-elnöknek a piaccal való kommunikáció és a menedzsmentfeladatok is a munkájához tartoznak – ezekben pedig Lagarde könnyen jobb lehet, mint Mario Draghi.

Lagarde kapcsán nagy kérdés, hogy mennyire lesz önálló és újító EKB-elnök. Első látásra ugyanis jelölése a Berlin–Párizs-tengely erősen kompromisszumos megoldásának tűnik, ami arra utalhat, hogy nem akarnak cselekvő, önjáró elnököt. Ugyanakkor Lagarde személye és eddigi pályafutása biztosíték arra, hogy aktív, újító elnök lehet, aki a Draghi által kikövezett úton halad, de új szemléletmódot, új megoldásokat is hozhat magával.

Jelöltek az uniós csúcsposztokra