A lemezkiadás a múlté, a koncertezés maradt a fő bevételi forrás

A legnépszerűbb zenei megosztó, a skandináv Spotify két forintot fizet a dalok minden egyes meghallgatása után az alkotás tulajdonosának vagy tulajdonosainak (például szerző, kiadó, előadó). Ez önmagában nem tűnik soknak, de

ha egy dal eléri a milliós hallgatottságot, már egészen jó üzletnek tűnik

– de csak a nagyon ismert előadóknak. Sok zenekar művészete nem jut el a felhasználókig, nem születnek igazán stílusos albumok, a szerzők jelentős része rámegy az eldobható popzenére, amely egy nyáron képes tematizálni a piacot, vagy visszanyúl a régi nagyok alkotásaihoz, és újraformálja őket. A lemezkiadás, albumkészítés macerás, és kevés pénzt hoz – sokkal kifizetődőbb egy-egy számot alkotni és mindenhol azt futtatni. Emiatt kevés a jó zenei anyag.

Az ismertebb zenekarok elsődleges bevételi forrása a lemezkiadás helyett a koncertezés, a régi alkotások gondozása, ráncfelvarrása. Nem véletlen, hogy ilyen sok fesztivál és turné van (világszinten is) az iparágban.

Míg néhány évtizeddel korábban egy jó albummal vagy kislemezzel be lehetett robbanni a köztudatba, ma már ez átterelődött egy jól összerakott színpadi produkció előadására, vagy egyetlen számra, amelyet egy zenei megosztóra írtak.

A legismertebb előadók is az online letöltésre és a zenei megosztókra koncentrálnak, kérdés, sikerül-e ott kitűnni a sorból.

Egy-egy megosztó több millió dalt kínál, és a sajátossága, hogy egyetlen gombnyomással nemcsak számot, előadót is váltani lehet, ha a produkció nem jön be a hallgatónak azonnal. Ilyen erős versenyfeltételek mellett nagyon nehéz érvényesülni. És ha sikerül is, a bevétel nagyon csekély. Ebben a környezetben sokkal inkább mennek a régi, ha úgy tetszik retró alkotások, amelyek most tematizálják a zenei piacot. Cserébe viszont a jó produkciók színpadi előadásáért a fogyasztók szinte minden pénzt hajlandók megfizetni, a fesztiválok pedig sokszor a tenyerükön hordozzák a bandákat, a felkapott egyszámos előadókat. Itthon például a legkelendőbb formációk vagy előadók évente száznál is több fellépést vállalnak, egyenként 1,5-2,5 millió forintért – ez nagyon komoly összegnek számít.

A teljes cikket a Világgazdaság keddi számában olvashatja