Kínában tízévente végeznek népszámlálást, a 2020-ban felvett adatokat májusban tette nyilvánossá a statisztikai hivatal. Ezek szerint jelenleg 30 millió férfi él egyedül, a párját keresve. A súlyos helyzet az 1979-ben bevezetett, az ország egyes területei érintő népesedéspolitikai szabályozás következménye, amikor egyetlen gyermeket engedélyeztek a családoknak, és a fiúkat preferálták. Így 1980 és 2020 között mintegy 30-40 millióval több fiú látta meg a napvilágot, akik ma elkeseredetten keresnek feleséget. A probléma elsősorban a vidéken élő, szegényebb és iskolázatlan rétegeket érinti, kevésbé a városiakat, de ott is létezik.
Az elemzők szerint a súlyos aránytalanságnak még súlyosabb szociálpolitikai és gazdasági következményei lesznek,
hiszen a szűkülő munkaerőpiaccal is számolni kell a Figyelő cikke szerint. A demográfusok arra is felhívják a figyelmet, a magányosan maradó férfiak sokkal több pszichés és egészségügyi problémával küzdenek. Másrészt megjelennek olyan nem kívánt jelenségek, mint a szexuális bűnözés, a nőrablás, valamint a szexuális célú turizmus Mianmarba és Laoszba.
A vállalt gyerekek számának korlátozása és a fiúcsecsemők pártolásának az lett az eredménye, hogy napjainkban 34,9 millió férfinak nincs reménye a párkapcsolatra, a családalapításra. Közülük 17,52 millióan vannak „házasodási korban”, azaz 20–40 évesek.
A tavaly született 12 millió csecsemőből 100 lányra 111,3 fiú jutott (a világátlag jelenleg 103–107 a férfiak javára),
így rájuk is hasonló jövő vár, mivel a kínai társadalom továbbra is jobban becsüli a fiúgyermekeket. A termékenységi ráta 1,3, azaz fogyásban, emellett elöregedésben van az ottani népesség. Az országban 1,41 milliárdan élnek, ez 0,53 százalékos növekedést jelent a 10 évvel korábbi méréshez képest. Kína még mindig a legnépesebb állam, de az előrejelzések szerint 2026-ra utoléri India. Az ország az elöregedés első fázisába lépett, a 60 év felettiek száma (262 millió fő) már meghaladja a 0–14 évesekét (253 millió).
Ugyan kismértékben nőtt a megszületett lányok száma, de a nemek közötti különbség kérdése nem oldódott meg.
A szülők a korai genetikai vizsgálatok során sok esetben az abortusz mellett döntöttek, ha megtudták, hogy a magzat lány. Ezt 2002-ben megtiltotta a kormányzat, de a gyakorlatban nehezen tudják ellenőrizni, hogy valóban be is tartják-e.
Az aránytalanságot 2015-ben azzal kívánták befolyásolni, hogy lehetővé tették a családoknak a második gyermek vállalását, így esély nyílt arra, hogy megszülessenek a kívánt lányok. Ennek a hatása nagyjából két évtized múlva jelentkezik, addig el kell szenvedni a korábbi egygyermekes politika következményeit. A kínai népesedési szakértők a megoldást a lakosság felvilágosításában és edukálásában látják, csak ez változtathatja meg a mélyen gyökerező hiedelmeket. Idetartozik a házastársak közötti 10–20 év korkülönbség, a férfiaktól elvárt vagyon, illetve az önálló ház vásárlása, ami erős felhajtóerő az ottani ingatlanpiacon.
A nőknél a 32 éves kornál van a vörös vonal, ha addig nem sikerül párra találniuk, utána már nagyon nehéz lesz,
mivel a kortárs férfiak a fiatalabb nőket fogják keresni. A szülők élénken részt vesznek a párkeresésben, mivel felelősséget éreznek, hogy jól kiházasítsák az utódaikat, a társadalom ugyanis éles kritikával illet azokat, akiknek ez nem sikerül. A szülők vakrandikat szerveznek, hirdetéseket adnak fel és böngésznek a szabadtéri házassági piacon, ahol fényképes plakátokkal keresik a párjukat a kevésbé szerencsések. A fiatalok viszont ma már szerelemből akarnak házasodni, romantikus ideákkal, így ez újabb generációs konfliktust szül.
A városban élő tanult nők jóval később mennek férjhez, így a húszas éveik folyamatos társadalmi nyomás alatt telnek. Minél többet tanulnak, minél sikeresebb karriert építenek, annál kevésbé tetszenek majd az anyósnak, valamint annál kevésbé férnek bele a nőkről alkotott kínai sztereotípiákba, amelyek még ma is elsősorban az engedelmességet várják el tőlük. A világlátott tanult, fiatal hölgyek már nem így képzelik el az életüket, hanem egyenrangú kapcsolatban, ahol a férfi tiszteli a nőt, kiveszi a részét a házimunkából és a gyereknevelésből.
A feleséget kereső férfiak sokszor kisebb vagyonokat költenek arra, hogy párt találjanak.
Ügynökségeket fizetnek meg, marketingkampányokat folytatnak. Kína nem egyedüli országként küzd azzal a demográfiai csapdával, hogy a nők megnövekedett életlehetőségei együtt járnak a születési ráta csökkenésével.
A probléma része az is, hogy a randizás régi és új módjai sem feltétlenül működnek jól. A kínai újév hagyományosan az az alkalom, amikor az egyedülállók találkozhattak a család által ajánlott lehetséges partnerekkel. A legtöbben a január vége és február közepe között zajló ünnepség alatt járnak vendégségbe, barátokhoz, így a szingliknek ilyenkor sokkal jobbak az esélyeik ismerkedni, feltéve, hogy nincs járvány.
Az online társkereső szolgáltatások száma folyamatosan növekszik, applikációkat fejlesztenek, a WeChat az egyik legnépszerűbb platform az ismerkedésre. Sok férfi pszichológusokhoz és stylistokhoz fordul, hogy vonzóbbá tegye magát, sőt – hogy elkerüljék a kíváncsi szülők tolakodó kérdéseit –, egyesek még kamubarátnőt is bérelnek például a Hire Me Plz applikáció révén, a felmenők megnyugtatására. Ezért akár napi 1500 dollárt is kifizetnek, nem csoda, hogy minden olyan üzlet virágzik, amely a párkeresésre vagy a körülötte keletkező problémákra fókuszál.
A cikk a Figyelő május 27-ei számában került publikálásra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.