Gulyás Gergely: Az orosz–magyar viszony a rendszerváltozás után sosem szerelmi kapcsolat volt

Magyarország se katonákat, se fegyvereket nem küld Ukrajnába, bárki kérje is ezt, mert nem akarunk belesodródni a konfliktusba

– mondta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a Mandinernek. 

Hozzátette, a NATO-tagok kötelesek megvédeni egymást, de „mivel Ukrajna nem tagja a szervezetnek, ilyen kötelezettség nem áll fenn”. Gulyás Gergely emlékeztetett arra, hogy Magyarország az Európai Unió és a NATO tagjaként az uniós tagállamokkal közösen ítélte el, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. 

A miniszter felidézte: Magyarország humanitárius segítséget küld Ukrajnába, és első biztonságos országként gondoskodik az ideérkező menekültekről. Csaknem félmillió ember jött, haladt már át vagy talált menedéket Magyarországon, és köztük értelemszerűen nemcsak kárpátaljai magyarok, hanem ukránok is vannak – mondta. 

A keleti nyitás politikája Gulyás Gergely szerint nem omlott össze az ukrajnai háború kitörésével, hiszen azt az a felismerés vezette, hogy 

a 21. században sokkal inkább a Kelet, mint a Nyugat lesz meghatározó, amit a világgazdasági prognózisok is mutatnak. 

„Befektetőbarát üzleti környezetet hoztunk létre, mindenkivel örömmel tárgyalunk beruházásokról. Ez éppúgy igaz a német, brit vagy amerikai cégekre, mint a kínai vagy dél-koreai vállalatokra. Utóbbiak egyébként tavalyelőtt a legnagyobb beruházók voltak Magyarországon” – mondta a miniszter. 

Szerinte mindaz, ami az elmúlt bő évtizedben történt, visszaigazolta a keleti nyitás politikáját. Oroszország pedig ennek a keletnek egy szereplője –  fogalmazott, kijelentve, „az orosz–magyar viszony a rendszerváltozás után sosem szerelmi kapcsolat volt, hanem kölcsönös érdekeken alapuló partnerség”, hiszen – számos más EU-tagállamhoz hasonlóan – Magyarország sem tudja kiváltani az orosz nyersanyagimportot.

Gulyás megjegyezte: 

a háború nyilvánvalóan kárt okoz a magyar–orosz gazdasági kapcsolatokban is, hiszen elfogadtuk az Európai Unió által javasolt szankciókat, miután sikerült megakadályoznunk, hogy azok a nyersanyagszállításra is kiterjedjenek. 

 Magyarország önhibáján kívül függ az orosz gáztól. A második világháború végén és után nem mi, hanem a Nyugat gondolta úgy, hogy nekünk megfelel a szovjet érdekszféra, az elmúlt harminc évben pedig valamennyi magyar kormány támogatta a diverzifikáció célkitűzését – mondta. 

Hozzátette: nem épültek ki alternatív ellátási útvonalak, így függőségünk olyan mértékű, hogy orosz gáz nélkül 

a gazdaság működése, a rezsicsökkentés és általánosságban elegendő nyersanyag sem biztosítható. 

Amikor arról kérdezték, nem fél-e a kormány attól, hogy uniós nyomásra végül energetikai szankciókat is alkalmazni kell, azt felelte, „a józan ész erősebb”. Egy másik felvetésre úgy nyilatkozott, Magyarország véleménye szerint a szankciós politikának az atomenergia területére sem szabad kiterjednie.   

Budapest és Varsó kapcsolatáról a miniszter azt mondta, a lengyel–magyar viszony már középtávon is a legszebb reményekre jogosít fel bennünket, az Oroszországgal kapcsolatos nézetkülönbségek pedig nem újak. A miniszter azt is állította, hogy

világnézete, társadalomfelfogása, a két kormány baráti viszonya erősebb, mint az orosz szankciók kérdésében fennálló, egyébként valóban jelentős nézetkülönbségek.