Nem egyszerű a nyugati fegyverek útja a frontig

A nyugati fegyverek létfontosságúak az ukrán hadsereg számára az Oroszországgal szemben vívott honvédő háborúban, ám ez nem jelenti azt, hogy hadrendbe állításuk és használatuk zökkenőmentesen vagy egyszerűen működne – írja a The Wall Street Journal.

Mivel mindeddig az ukrán hadsereg a szovjet éra sorkatonaságokra kifejlesztett, régibb és egyszerűbb fegyvereire támaszkodott, a nyugati fegyverek bevetését előbb a katonák kiképzésének kell megelőznie, ám nem ez az egyetlen kihívás mellyel az ukrán hadsereg szembesül, amikor a harctérre kívánja küldeni az új fegyvereket. A problémák a nyugati hadseregek számára is tanulságosak lehetnek.

A jelenlegi gyakorlat, mely szerint Ukrajna támogatói eléggé esetleges módon küldenek fegyvereket, gyorsan logisztikai rémálommá alakult, 

miután minden eszköz különböző képzést, karbantartást és logisztikai megoldásokat igényel – derül ki a brit védelmi think tank, a Royal United Services Institute jelentéséből.

Remekül illusztrálja ezeket a kihívásokat a nyugati országokból érkező tüzérség, Ukrajna kapott többek között M777-es tarackokat az Egyesült Államoktól, Ausztráliától és Kanadától, önjáró lövegeket, például Caesar típusút Franciaországtól, Panzerhaubitze 2000-et vagy röviden PzH 2000-et Németországtól, M109-et és AHS Krab-ot Lengyelországtól.

A jelentés egyik szerzője, Jack Watling kiemelte, hogy a különböző rendszerek között kevés a közös elem, gyakran a lőszerek sem cserélhetőek közöttük. Mindez rávilág a NATO szabványok terén jelentkező hiányosságaira is. Az észak-atlanti szövetség ugyan próbálozott a felszerelés standardizálásával, hogy a méretgazdaságosság előnyei kihasználhatóak legyenek és a tagállamok között egyszerűbb legyen ezek cserélhetősége, ám ezek az erőfeszítések csak korlátozottan jártak sikerrel.

Hiába született több mint ezer megállapodás a különböző folyamatok és eszközök kapcsán, ugyanis ezek átvételéről a tagállamok szabadon dönthetnek. 

Ugyanakkor a katonai szövetség egy tisztviselője felhívta a figyelmet arra, hogy a szervezet vezetői megállapodtak a múlt havi, madridi csúcstalálkozón arról, hogy segítik az ukrán hadsereg szovjet időkből maradt fegyvereit nyugatiakra cserélni.

Ez azonban korántsem lesz egyszerű feladat, hiszen 

a modern fegyverek jóval bonyolultabbak, mint az akár 40 éves eszközök, amiket Ukrajna jelenleg is használ. 

A javítás terén a különbség kicsit olyan, mint megszerelni egy Trabantot, amihez egy csavarhúzó és pár drót is elegendő volt és ugyanezt tenni egy mai autóval, melynek javítása egy számítógép és a jármű összekötésével kezdődik, hogy a szenzorok adatait leolvasva kiderüljön az, hogy hol a hiba.

A bonyolultságért cserébe jobb teljesítményű eszközöket kapunk 

Ben Hodges nyugalmazott altábornagy szerint, ám ehhez a hidraulika vagy az elektronika terén is összetett eszközök kellenek, akár a fegyverrendszerek, akár a hozzájuk való töltények terén. A nyugatról érkező fegyverek között találhatunk 39-es és 52-es kaliberűeket, melyek hatótávolsága is más, de különböznek a pótalkatrészek, a karbantartási feladatok, a töltési megoldások, a fedélzeti számítógépek és az azok által használt adatbázisok is különbözőek, ahogy a használatukhoz szükséges ellátási láncok is.

Mivel Ukrajna csak kis mennyiséget kapott ezekből a fegyverekből, nem lehetséges ezek cseréje sem karbantartás céljából, 

de a különböző képességekkel bíró eszközök használata az irányítás és a harctéri parancsnokok számára is problémákat okoz. Szemben a bőségesen rendelkezésre álló szovjet eszközökkel, melyeket könnyen lehetett pótalkatrészekké bontani, a kevés nyugati fegyver esetében ez nem működőképes.

A fegyverek összetettsége és használatuk elsajátításának nehézsége persze részben abból is adódhat, hogy míg a hidegháború alatt a szovjet haderő egyértelműen támaszkodott a sorkatonaságra, addig a legtöbb modern NATO hadsereg hivatásos katonákból áll. Egy hasonló képzettségű haderő létrehozása háborús helyzetben mindenképpen kihívás, amit a különböző fegyvertípusok száma tovább nehezít.

Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy Ukrajna sokat profitál ezekből a fegvyerrendszerekből, ám a későbbiekben érdemes lehet limitálni a különböző típusok számát, leegyszerűsítve és felgyorsítva azok bevethetőségét.