A klímaváltozás hatásait, legyen szó erdőtüzekről, aszályról vagy épp hőhullámokról már a bőrünkön érezhetjük, az azzal kapcsolatos kihívások egyre kevésbé elméleti problémák. A The Guardian írása szerint a felmelegedés már a hagyományos alpesi túraútvonalakat is veszélybe sodorja a gleccserek olvadása miatt, amit az olasz Dolomitok legmagasabb csúcsánál, a Marmoladánál 11 áldozatot követelő lavina is bizonyít.
Az olvadó gleccserek miatt nem csak Európában kellett alkalmazkodniuk a hegymászóknak, de a Mount Everest alaptábora is lejjebb költözhet a következő években, a lavinaveszély elkerülésének céljából az örök fagy vonala alá.
Az Alpok népszerű turistaútvonalai közül többet azonban már az idei nyáron lezártak.
A gleccserek térvesztését felgyorsítja, hogy az elmúlt télen a szokásosnál is kevesebb hó esett a hegyekben, de a hőhullám eredményeként a fagyponthoz szükséges magasság is 5184 méterre emelkedett, magasabbra, mint a hegység tengerszinttől legtávolabbi csúcsa, a 4808 méteres Mont Blanc, szemben a korábbi nyarakat jellemző 3000-3500 méteres magassággal – tudta meg a Reuters.
A svájci hegyitúra-vezetők szövetségét vezető Pierre Mathey szerint mintegy tucat hegycsúcs közelében van érvényben figyelmeztetés, köztük olyan ikonikus helyszínekkel, mint az imént említett Mont Blanc vagy a Matterhorn. Mint elmondta, hasonló lezárásokra a nyár vége felé, augusztusban szokott sor kerülni, ám idén már június végén elkezdődött azok sorozata.
Mindez a hegymászók látogatásában bízó helyi gazdaságok számára különösen nagy csapás az elmúlt éveket tönkretevő koronavírus-járványt követően. Azonban az idei évben a körülmények szerencsétlen összjátéka nem hagyott más választást a hatóságoknak. Mint Andreas Linsbauer, a Zürichi Egyetem gleccserkutatója elmondta, a hőhullámok alatt bekövetkező gleccserolvadást fokozta a Szaharából az év korábbi részén az Alpokra fújt homok is. Annak hatására ugyanis a hó sötétebb lett, gyorsítva az olvadást, miközben az elmúlt télen rendkívül kevés hó is esett.
A gleccserek olvadása azonban nem csupán a hegymászók életét keseríti meg azonban. Egy idén megjelent tanulmány szerint az egyre több fagyott állapotából kiszabaduló víz felgyorsította a globális vízciklust – a víz mozgása a felhők, a szárazföld és az óceánok között – is, felerősítve mind az aszályok, mind a szélsőséges csapadék gyakoriságát. A ciklus megváltozása hatással van a globális infrastruktúrára, mezőgazdaságra és a biodiverzitásra is, jelezve a klímaváltozás miatt beinduló folyamatok széles körét.
A Rajna medencéjének vízrajzát kutató bizottság részére készült kutatás pedig arra a megállapításra jutott, hogy a téli hótakaró elvékonyodása és a gleccserek apadása miatt a jövőben gyakrabb lehet a mostanihoz hasonló, alacsony vízállás a folyón. Tekintve, hogy mennyire jelentős szállítási útvonalként szolgáló folyóról van szó, ez szintén alapvető változásokat követel. De az Alpokból ered az idén csaknem teljesen kiszáradó Pó is.
Ezek után persze az sem véletlen, hogy az Európai Unió igyekszik fellépni a klímaváltozás folyamatával szemben és az Európai Bizottság által kidolgozott, „Irány az 55%” (Fit for 55) klíma- és energiacsomagban is ambíciózus célok szerepelnek. Ezek közül a legfontosabb talán maga a javaslat neve, mely 2030-ra a 2005-ös szinthez képest 55 százalékkal csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását. A bizottság klímavédelmi csomagját azonban az Európai Parlament elkaszálta.
A koronavírus-járványt követő fellendülés, majd az orosz gázszállítások akadozása miatt visszakapcsolt szénerőművek, valamint a globális energiaválság azonban könnyen veszélybe sodorhatja az uniós célokat. Ugyanakkor a kívülről érkező nyersanyagokon alapuló energiatermelés bizonytalansága felgyorsíthatja a megújuló energiatermelés bővülését is a kontinensen.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.