Oroszország Ukrajna ellen veti be kiszuperált rakétáit

Oroszország új taktikát alkalmazhat ukrajnai intervenciójában, amely illeszkedik a haditengerészeti átalakítás folyamatába is. Moszkva Ukrajnában, a háborúban szabadul meg a lassan a használhatósági időszak végére érő, hidegháborús, szovjet eredetű/gyártmányú nehézfegyverzetétől, adott esetben a 70-es években készült, elsősorban hajók ellen tervezett, manőverező pilóta nélküli repülőgépeitől (cirkálórakétáitól). 

Ez nem jó hír az országuk egészét visszafoglalni készülő ukrán csapatoknak és a lakosságnak. Nagy robbanóerejű és viszonylag pontatlan (emiatt is kell a roppant erős robbanófej) fegyverekről, és igen nagy, esetenként több ezer darabos (raktár)készletekről van szó.

Utilizációról, azaz a hadrendből (raktárakból) való kivonás után a hadieszközök szétbontásáról, lehetőségek szerinti hasznosításáról van szó – írja a Vojennoje Obozrenyije (VO – Katonai Áttekintés) nevű moszkvai szakportál. A cikk szerint elsősorban a korábban a hajók ellen gyártott nehéz cirkálórakétákról van szó. Ezek nagy méretűek, súlyuk kétszerese a nemrég gyártott, hasonló kategóriájú oroszországi fegyverekének, és négy-ötszöröse a hasonló nyugati hadieszközökének. 

Eléggé pontatlanok, emiatt is vannak felszerelve hatalmas pusztítóerejű, 750-1000 kilogrammos robbanófejjel. Ez rossz hír az ukránok számára, mert a VO cikke szerint ugyan a lakott településektől általában távolabb lévő energetikai létesítmények, vasúti hidak, vízerőművek, nagy katonai raktárak, repülőterek ellen tervezik bevetésüket, de pontatlanságuk és nagy erejű robbanófejük miatt a polgári veszteségek további emelkedésére számíthatnak Ukrajnában.

Már Magyarország is ismeri a szovjet gyártmányú, több mint hattonnás, ezer kilométeres hatótávolságú Tu-141-es Sztrizs nehéz felderítődrónt, amely – vélhetően irányt tévesztve és feltételezhetően Ukrajnából indítva – tavaly márciusban átrepült az ország felett és Zágrábban csapódott be. Ebből a fajta drónból, amelyet könnyű robbanófejjel felszerelt támadófegyverré átépíteni, 

Oroszország most legalább három óriási, hajók elleni nehéz cirkálórakéta-fajtát tervez az Ukrajna elleni csapásokban „utilizálni”. Ezek: a P-500-as Bazalt (súly: 5 tonna, robbanófej: 1 tonna), a P-1000-es Vulkán és a P-700-as Gránit (súly: 7 tonna, robbanófej: 750 kilogramm). Valamikor a szovjet időkben ezeket a mind hagyományos, mind nukleáris robbanófejjel felszerelhető eszközöket a szovjet atom-tengeralattjárókról indították volna az amerikai repülőgép-hordozók ellen. Aztán eljárt az idő felettük, a hidegháború 1991-gyel véget ért. Most az oroszországi rakétamérnökök szárazföldi indítóállásokat konstruálnak ezeknek a tengeri monstrumoknak.

Oroszország „utilizációs”, az idejét kiszolgált fegyverzettől ily módon való megszabadulása nem egyedi jelenség. Elegánsabban, jobban becsomagolva ezt csinálja a Nyugat is. Például az F-16-os negyedik generációs, amerikai gyártmányú vadászbombázókkal, amelyeknek nyugaton is igen komoly másod, harmad, sőt negyedleges piacaik vannak. Románia korábban például Portugáliától vett korai típusú (Block 15) F-16-osokat, amelyeket a portugálok az USA-tól vásároltak. 

Az Ukrajnának F-16-osokat felajánló országok egy része (a hollandok, dánok) most készül a modellcserére, kiszolgált, de még jó állapotú, repülésképes F-16-osaik helyett az ötödik generációs F-35-ösöket vásárolják. A lecserélendő F-16-osokkal nem igazán tudnak mit kezdeni. Egy részüket felajánlják Ukrajnának. Nem a legújabb típusokról van szó, ezek a gépek műszakilag, harcérték tekintetében nagyjából megközelítik az eggyel nagyobb kategóriájú (két hajtóműves), de a velük körülbelül egykorú szovjet gyártmányú MiG-29-eseket – amelyeket annak idején nem is az F-16-osok, hanem a nagyobb F/A-18-asok ellen terveztek.

Ami az Ukrajna-konfliktus másik kulcselemét, a páncélosokat illeti: Németország is hasonló utat jár be. A Bundeswehr, részben saját készleteiből Ukrajnának adott-ígért korábbi (Leopard 1, Leopard 2A4) páncélosai pótlására megrendelt a Leopard 2 legújabb, A8-as harckocsijából 18 darabot.

A hadieszközök másod-harmad-negyedleges piacai és az eladóik a technikai fejlődésből, no meg a nemzetközi viszonyok romlásából élnek. A lánc legvégén negyed-, sőt ötödkézből vásárlásaikkal a „harmadik világhoz” – elegánsabban a fejlődőkhöz – tartozó, szegényebb afrikai államok állnak, amelyek általában saját országukban a lázadók (iszlamisták, más szélsőségesek) ellen vetik be az „uraktól levetett” eszközöket, páncélosokat, repülőgépeket. Nincs megfelelő karbantartó, szervizelőbázisuk, így a több gazdát kiszolgált 30-50 éves légi járművek hamar elhasználódnak.