Lengyel–ukrán konfliktus – Aknamező történelmi terhekkel

Varsó hivatalosan is bejelentette, hogy leállítja Ukrajna fegyverekkel, hadieszközökkel való további segítését. Erről Mateusz Morawiecki kormányfő beszélt a Polsat tévéadónak adott interjújában. Ugyanakkor a lengyel vezetés hangsúlyozta, hogy változatlanul támogatja a Nyugat fegyverszállításait, amelyek tekintélyes része az ukrán határtól nem messze fekvő Rzeszów városán mint fogadó-elosztó központon megy keresztül. Kijev dühödten válaszolt a varsói bejelentésre. 

Óvták tőle, mégis bizonyos erők kinyitották a roppant bonyolult lengyel–ukrán (történelmi) viszony Pandora-szelencéjét. Ukrajna jóval tovább nyújtózott, mint amennyit a nem túl hosszúra szabott takarója engedett volna. Kijev, noha se nem EU-, se nem NATO-tag, és ezekhez a szervezetekhez való csatlakozását még ezer kérdőjel tarkítja, máris kezd úgy viselkedni, mint Európa egyik vezetője, a vérszomjas orosz medvétől megóvó védőangyala. Nem érti, hogy az EU-tagok egy vele határos csoportja a saját mezőgazdasága érdekei védelmében lezárja határait az ukrán gabona, élelmiszer előtt.  

Történelmi előzmények

Nem érdemes a történelemben a második világháborút megelőző szakaszokig visszanyúlni, noha az Ukrán Népi (Nemzeti) Köztársaság (Ukrainszka Narodna Reszpublika) nevű államalakulat kiválása a múlt század tízes évei végén a cári birodalomból, majd ezt követően Szovjet-Ukrajna létrehozása is megérne egy misét. De ahova lépünk, ott – a mai helyzet stílszerű szavával élve – „akna terem”. Beleértve a honfoglaló magyarok Etelközben, nagyjából a mai Herszon, Zaporizsja, Mikolajiv megyék területén való tartózkodását. Aminek csak a felemlegetésére Kijevben számos szemöldök felszalad… 

Nagy gond, amely az idő múlásával csak nőni fog, hogy a kijevi vezetés, Zelenszkij elnök láthatóan képtelen a valós helyzet egyes elemeinek – beleértve a ma Ukrajnában nemzeti hősként kezelt Stepan Bandera ultranacionalista eszmevilágát, tetteit, kritikai szemléletét – elfogadására. 

a második világháború, a hitleri megszállás idején a banderisták, az OUN/UPA terrorcselekményével, mintegy százezer, zömében lengyel (de románok, zsidók is voltak közöttük) válogatás nélküli lemészárlásával kapcsolatban. 

Ez a nem szerencsés ukrán hozzáállás volt megfigyelhető az elmúlt napokban, a délkelet-ukrajnai Konsztantinivka piacára becsapódott, 15 halottat, többtucatnyi sebesültet hátrahagyó rakétatámadás megítélésében is. A The New York Times katonai szakértők, videóelemzők, szemtanúk, a rendelkezésre álló repeszdarabok, a repeszek becsapódásának iránya alapján megállapította, hogy a rakétát nagy valószínűséggel az ukrán kormánycsapatok lőtték ki. Célt tévesztett, és becsapódott a zsúfolt piacra. A kijevi vezetés ezt is csípőből visszautasította, és rákente az oroszokra. 

Mi a helyzet Minszkkel?

De az elmúlt évtized Ukrajnához kötődő, a lengyel–ukrán viszonyon túlmutató történelmének számos vonatkozása is homályos. Nem tisztázott például a német-francia támogatással létrehozott, a kelet-ukrajnai helyzetet kezelni próbáló minszki egyezmények szétfoszlása. Ebben döntő szerepe volt a putyini vezetésnek, de a Nyugat felelősségét sem lehet elkenni. Ugyanígy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ – OSCE) több száz katonai megfigyelőből álló Különleges Megfigyelő Missziója (SMM 2014. március 21. – 2022. március 31.) is felborult. Sauli Niistö finn elnök 2022. február elején, a készülő oroszországi támadásra való kényszerű várakozás közben még a minszki egyezmények megtartását, vagy legalábbis a megtartatásban lényeges haladás elérését látta a lehetséges megoldásnak. Aztán elindultak Moszkva tankjai, és Helsinki a NATO-belépésben látta az egyetlen kiutat az európaivá, majd globálissá szélesedő válságból, az ukrajnai háború hátteréből. 

Megzavarodott a külföldi sajtó is

Nem csak a magyar, a nyugati médiafősodor számos mértékadó médiuma bénult le a szeptember 20-i hír (Lengyelország bejelentése a katonai segélyezés leállításáról) hallatán, és csaknem 24 óráig hallgatott a Morawiecki-bejelentésről, hanem magában Lengyelországban is kavarodást okozott a hír. A hivatalos lengyel hírügynökség, a PAP a Polsatra hivatkozva ugyan közölte a hírt, de például a lengyel rádió külföldre szóló, angol nyelvű adásában másnap reggel egy szó sem esett róla. A Der Spiegel (elsőként) és a BBC közölte az információt, a Reuters órákig hallgatott. A The New York Times, a The Washington Post, az Amerika Hangja (VOA) sokáig Ukrajna-vonatkozású hírei keretében csak az ENSZ BT-ben elhangzott Zelenszkij-beszédet ismertette. Az oroszországi médiumok viszont nagy terjedelemben adtak hírt az ukrajnai háború menetét rosszkor, negatívan befolyásoló bejelentésről. 

Hálátlan ukránok?

Az ukrán vezetés – nyilvánvalóan Varsónak címezve – keményen bírálta egyes országok támogatásának úgymond színlelt, demonstratív jellegét. Pedig Lengyelország az egyik legnagyobb fegyver- és hadianyag-ellátója Ukrajnának. Varsó Berlinnel együtt a legjelentősebb támogató az EU-ból. 

Ez idő szerint Kijev több mint hárommilliárd euró értékben kapott fegyvereket, lőszert Varsótól. Kijev elsőként jutott hozzá a lengyel hadsereg készleteihez, Leopard 2A4-esekhez, PT-91 Twardykhoz, orosz-szovjet T-72-esekhez, harci gépekhez (MiG–29 többcélú vadászbombázókhoz, Mi–24 csapásmérő helikopterekhez). 

Ugyanakkor

Repülőterének 3,2 kilométer hosszú, 45 méter széles kifutópályája bármilyen nagy katonai vagy polgári gépet képes fogadni. Közúton Rzesówot az E40-es európai főútvonal köti össze Javorivval, a legnagyobb, a nyugatiak által is támogatott ukrajnai kiképzőbázissal, Lvivvel (Lemberggel), vasúti összeköttetés is működik Nyugat-Ukrajnával.