Ukrajnában is dúl az alagútháború, nem csak a Gázai övezetben

Alagútháború – a legújabb gázai övezeti háborús hírek és az immáron több mint ötvenöt éves vietnámi taktikák után arról számolnak be az ukrán források, hogy az oroszországi csapatok Avgyijivkánál alagutakat fúrtak az ukrán állások alá, majd az odavitt fél tonna robbanóanyagot működésbe hozták. A terület tetemes részét elpusztította a megnövelt hatóerejű robbantás, a fennmaradó részeket belepte a több száz méter magasba felrepült földtörmelék, por. A robbantás ukrán áldozatairól nem közöltek információt, sem a katonákról, sem az esetleges civilekről.

Divatba jöttek az alagutak. Oroszország és Kína arról tárgyal, hogy kínai szakemberek, technika bevetésével 

Ezzel védenék ki az egyre korszerűbb, egyre nagyobb hatótávolságú és egyre nehezebb robbanófejjel felszerelt nyugati ballisztikus rakéták, rakéta-sorozatvetők (irányítható, megnövelt hatótávolságú rakétákat indítanak) támasztotta mind komolyabb veszélyt a Kercs melletti, a Krím keleti részét az oroszországi szárazfölddel összekötő hídra nézve.

Avgyijivkát az alagúttaktikával is igyekeznek bekeríteni az oroszok, a városka három oldalról már harapófogóba van szorítva. Az oroszországiak nemcsak robbantásra használják az alagutakat, hanem azokon át igyekeznek az ellenfél hátába kerülni. Kérdés, hogy az ukránok vállalják-e a bekerítés veszélyét.

Föld alatti város

Eszerint Ukrajnában sem ismeretlen az alagútásás – amit nemcsak katonai, de csempészcélokra is használnak. A szlovák és az ukrán médiumok egyaránt beszámoltak a jó tíz éve felfedezett csempészalagútról, amely a kettészakított kelet-szlovákiai falu (Kis- és Nagyszelmenc) két része között létezett. Friss hír, hogy Avgyijivka alatt – feltehetően az alagútásó oroszországi utászok – felfedeztek egy, vélhetően az ukrán hadsereg által épített, valóságos föld alatti várost is. Sorsáról eleddig nem jött hír.  

Ukrajnában a háború új szakaszába lépett, az odesszaiak is félnek az újabb támadásoktól. 

Veszelovkától, az ukrán–oroszországi–belorussziai határháromszögtől egészen a Moldova alatti ukrán–román határig.

Odesszának nincs metrója, de van a második világháború előtt épített, utána bővített, a mészkősziklákba vájt föld alatti része. Hasonló létezik a Krím félszigeten, az oroszországi flottaparancsnokság és haditengerészeti támaszpont székhelyén, Szevasztopolban. Itt van a második világháború legendás harcai színhelye, a hatalmas, 600 milliméteres szuperágyúival a régiót védő Makszim Gorkij-erőd, az alatta csaknem száz méter mélyen kiásott alagútrendszerrel.

Vietnámi harcmodor

Az alagútharcot évszázadok óta vívják, az Egri csillagokban is szerepelnek a magyar és a török utászok által kiásott föld alatti járatok, amelyeket ugyanúgy robbantásra és a rohamcsapatok gyors célba juttatására használtak, mint ma. 

Szajgon, a volt déli főváros közelében, északnyugati irányban, Cu Chi térségében az alagútváros egy része ma turisták által is látogatható. Az alagútrészek méreteit – tekintettel a testesebb nyugati turistákra – kibővítették. Az alagutakat az országvédő, -egyesítő háború idején a déli ellenállók és az északi reguláris vietnámi csapatok, a kis termetű vietnámiak igen jól hasznosították, oda a náluknál jóval magasabb és nagyobb darab amerikaiak nemigen juthattak be.

Emiatt a csúcsidőben Vietnámban állomásoztatott, félmilliósnál is nagyobb amerikai hadsereg kis termetű katonákból toborzott önkéntes alagútharcosokat („alagútpatkányoknak” nevezték őket társaik), akik roppant veszélyes feladatokat teljesítettek. Egy szolgálati oldalfegyverrel (a legtöbbször egy hétlövetű, .45-ös, M1911-es mintájú, szekrénytáras Colt pisztollyal), néhány tár lőszerrel, egy tőrrel és egy zseblámpával felszerelkezve ereszkedtek le az alagutakba, hogy ott közelharcban győzzék le a vietnámiakat, és/vagy foglyokat is ejtsenek.

Cu Chi alagútjai, mint ahogy a Vietnám más részeiben épített hasonló létesítmények, bonyolult ellátási, szellőző-, védőrendszerrel rendelkeztek. Az illetéktelen behatolókat, esetünkben az amerikai alagútpatkányokat robbanóanyagokból, elrejtett kézigránátokból, az amerikaiaktól zsákmányolt Claymore-aknákból vagy kihegyezett bambuszbotokból, ritkábban a farkuknál fogva kikötött mérges kígyókból (a legtöbbször kobrákból), skorpiókból, vöröshangyákból álló védőfalak fogadták. Az alagutakban a vietnámi katonák parancsnoki állásokat, pihenőhelyeket, kórházakat, fegyverjavító műhelyeket, lőszerraktárakat rejtettek el.  

Új technológiák

A Gázai övezet alagútjai már egészen más technológiai hátteret tükröznek, hiszen csaknem két generációval Vietnám után építették őket. Míg Dél-Vietnámban a Mekong-deltavidék kötött, hordalékos, feltöltött homokos talajában általában nem nagyon kellett a 40-50 centiméter átmérőjű alagutakat beomlás ellen kideszkázni, addig 

Arról egyelőre nincs információ, hogy az avgyijivkai alagutak miként néznek ki, milyen talajba ásták őket. Eddig egyetlen külföldi megfigyelő, újságíró sem látta még az alagutakat, a föld alatti várost.