Melyik a veszélyesebb, a tajvani vagy az ukrajnai konfliktus?

Vetélkedés bontakozik ki a katonai-politikai elemzők körében, ki melyik konfliktust tartja veszélyesebbnek a globális békére nézve. Egy Kína–Amerika-összecsapást a csendes-óceáni térségben? A washingtoni think-tank, a CSIS (Center for Strategic and International Studies – A stratégiai és nemzetközi tanulmányok intézete) egyik új szakértői véleményfelmérése szerint Peking és Washington katonai összecsapásának a veszélye nő. 

Már a Kínától 160 kilométerre lévő szigetország tengeri blokád alá vétele is kiválthatja az amerikai katonai beavatkozást – véli a megkérdezett 52 szakértő többsége. De attól a legtöbbjük ódzkodik, hogy megjósolja egyrészt a kimenetelt, a végjátékot, másrészt, hogy mivel vívják meg a csatákat. A nyílt tengeren az USA fölénye elsöprő, de a kínai partok mentén a hazai flotta előnyöket élvez. Ám azzal a lehetőséggel, hogy atomháborúba torkollhat a konfliktus, szerencsére egyik oldal sem számol.  Ellentétben az orosz–ukrán háborúval, amelyben Oroszországgal szemben rendszeresen felhozzák, hogy nem zárja ki a Kijev és nyugati támogatói elleni nukleáris csapást. Ehhez persze gyúelegyet kínál némely moszkvai „megmondóember” kiszámított koreográfiájú héjavélemény-nyilvánítása is.

Ha megindulnak az orosz páncélosok

A másik, globális veszélyt rejtő konfliktus Ukrajnára vonatkozik, amelynek kapcsán Nyugaton komoly aggodalmaknak adnak teret, hogy Kijev bekebelezése után Oroszország nekimegy a balti Hármaknak, esetleg Lengyelországnak is. Ezt követően – szól az egyik nyugati elemzői forgatókönyv – a második világháborús mintát követve a Suwalki-folyosón, Dél-Litvánián át megindulnak az oroszországi páncélosok a lengyel síkságon keresztül Németország, Hollandia, Belgium felé. A logika szerint Vlagyimir Putyin nem lesz olyan balga, hogy a nagynehezen megvívott ukrán háború után nekimenjen a NATO-nak. Moszkva tagadja is ebbéli szándékát, de mint tudjuk, sokan nem hitték azt sem, hogy az oroszok megindulnak Ukrajna felé. Moszkvát felbátoríthatja az is, hogy Washington kifarolhat az EU mögül, visszaléphet az aktív NATO-szerepvállalástól. Erre utal Manfred Weber, az europarlament legerősebb csoportját (EPP) vezető politikus figyelmeztetése: az EU-nak készen kell állnia a háborúra az USA nélkül is. 

A végítélet napja

A fő ellenérv mindenesetre, hogy egy Oroszország–NATO háború szinte biztosan nukleáris összecsapássá eszkalálódna, ami az első lépcsőben az északi félteke államainak (Európa, Oroszország, az Egyesült Államok, Kanada) pusztulásával járna. S ha sor kerülne a második lépcsőre, akkor a „végítélet napja” végezne a Koreai-félszigettel, Kínával, Japánnal, esetleg Dél-Ázsiával. A harmadik lépcsőben – ami talán évekig tartana – elpusztulna a világ addig érintetlen része, a déli félteke is, ahol a radioaktív felhők, a nukleáris tél végezne a civilizációval.