Alapvetően nem nevezhető forró pontnak a határszakasz, a területen nem volt semmilyen konfliktus az elmúlt évtizedekben – mondta a Világgazdaságnak az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója. Anton Bendarzsevszkij szerint
a terület valóban a NATO leggyengébb pontja, így ha Oroszország fegyveres konfliktust tervezne – amire a szakértő egyébként nem lát esélyt –, akkor bizonyosan itt támadná meg a szövetséges országokat.
Ennek azonban nincs esélye, így nem történt más, mint:
Lukasenka újabb fejezetet nyitott a kommunikációs háborúban
– tette hozzá.
Kalinyingrád-mítosz
Az Oroszországgal nem határos, de jogilag hozzá tartozó terület igen fontos Moszkva számára, katonai szempontból is. Amellett, hogy a Balti Flotta bázisa, nukleáris fegyvereket is tárolnak itt, de az sem mellékes, hogy az egyetlen Oroszországhoz tartozó, egész évben használható kikötő. Az elsősorban orosz vagy oroszbarát források által sokat emlegetett, a közeli lengyel városról, Suwalkiról elnevezett folyosó pedig nyilván megkönnyítené a stratégiailag kiemelt exklávé ellátását és a zavartalan kereskedelmet, kapcsolattartást.
De hogy jutottunk el idáig?
Alapvetően az exklávét már a második világháború idején megalakították, ugyanakkor
a szovjet időkben a birodalom belső területén keresztül el lehetett érni Kalinyingrád környékét.
Semmilyen jelentősége sem volt annak, hogy éppen Belaruszon, illetve Litvánián keresztül vezet az út a stratégiailag is fontos városhoz. A 90-es években aztán nagyot fordult a kocka a Szovjetunió szétesésével, amire még egy lapáttal rátett a balti államok gyors nyugati közeledése és NATO-tagsága is – hangsúlyozta Bendarzsevszkij. Most egyezmények garantálják a terület biztonságos megközelítését, amit az országok általában be is tartanak. Ugyanakkor az, hogy Kalinyingrád Oroszország belső területein kívül esik, folyamatos feszültséget okoz.
A szakértő szerint
érdemes azt is felidézni, hogy éppen a NATO-hoz való közeledés miatt indított háborút Ukrajna ellen Vlagyimir Putyin.
Mi történne, ha?
Emellett, ugyan európai uniós tagok, de Brüsszeltől is egy „folyosónyi Oroszország” választaná el őket, ami nyilvánvalóan erőteljesen megnehezítené a gazdasági kapcsolatok menedzselését is – hívta fel a figyelmet az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója. Látni kell azt is, hogy a három, összesen 6,5 millió lakossal rendelkező kis országnak nincs is érdemi saját hadserege. A régióban a legerősebb NATO-tag Lengyelország, ahol külön egységet is létrehoztak a határszakasz biztosítására.
Szovjetunió 2.0?
A NATO-tag balti országok mellett akár déli terjeszkedésben is gondolkodhat Moszkva. Ha Ukrajnában győznének az oroszok, az egy világos üzenet lenne például Kirgizisztánnak vagy éppen Kazahsztánnak arra vonatkozóan, hogy „ki az úr a környéken”. Anton Bendrzsevszkij hangsúlyozta, a terjeszkedés egyébként évekkel ezelőtt már elkezdődött,
az Eurázsiai Gazdasági Unió létrehozása határozott lépés volt abba az irányba, hogy Moszkva magához láncolja a volt szovjet tagköztársaságok egy részét.
Közös valuta bevezetését tervezték, közös minisztériumok megalakítása is szóba került, ám Oroszország nem tudta vonzóvá tenni a „baráti jobbot”, így 2015 óta ebben nincs előrelépés.
Lényeges különbség azonban, hogy a volt déli tagköztársaságokkal ellentétben a balti államok a NATO és az tagjai.
Összességében a szakértő
nem tartja elképzelhetőnek, hogy Lukasenka önálló katonai akciót indítana a Suwalki-folyosóért,
annak ellenére sem, hogy az Északnyugati Operatív Parancsnokság parancsnoka, Alekszandr Naumenko a Telegramon közzétett beszélgetés szerint megnyugtatta, hogy képesek lennének rá, és fenn tudnának tartani egy vékony átjárót.
Moszkvából irányítják, nem önjáró, nem fog támadni, mert ismeri a korlátait. Nem ez volt az első eset, hogy ilyesmivel riogatott Lukasenka, és nem is az utolsó
– zárta szavait Anton Bendarzsevszkij.
